Saját elmondása szerint Barry Coleman soha nem felejti el azt a napot, amikor 1983-ban felhívta a Weidenfeld & Nicolson kiadó egyik szerkesztője a következővel: “Van egy problémánk. Be tudnál jönni… holnap?”

Coleman szerint a sietség miatt már eleve gyanús volt, hogy valami nagyon félrement a kiadónál. Kiderült, hogy az történt, hogy a kiadó kifizetett egymillió fontot Mick Jaggernek egy önéletrajzi könyvért, ami viszont sehogy sem akart elkészülni. Ráadásul a W&N ebben az esetben nem szerződött amerikai kiadóval a kötet tengerentúli terjesztéséről, ezért az egész pénzügyi kockázatot ők viselték - és ez csőddel fenyegetett.

A kínos helyzetet egy megbecsült szellemíró okozta, aki képtelen volt megoldani a feladatot. Colemannak a kiadónál azt mesélték, hogy az a bizonyos szellemíró elment egy csomó sztárokkal telezsúfolt buliba, ahol olyan hírességekkel találkozott, mint például az akkor berobbanó Michael Jackson, és egyszerűen elvesztette a fonalat.

Egy korábbi könyv miatt a kiadó tudta, hogy Coleman képes nagyon gyorsan írni (miután tíz hét alatt befejezte a motorversenyző Kenny Roberts életrajzát), és ezért kérték fel, hogy mentse meg a projektet. 

“Szóval így lettem Mick Jagger szellemírójának a szellemírója.”

Végül a könyvből nem lett semmi, Mick Jagger ugyanis egy ponton egyszerűen lefújta az egészet - és azóta sem hajlandó memoárt kiadni. Még úgy sem, hogy Keith Richards Élet című önéletrajza hatalmas siker lett.

Minderről 2020 áprilisában Jagger azt mesélte a 6 Musicnak, hogy egyszerűen nem élvezte, hogy a folyamat közben újra kell élnie az életét, és ezzel felidézni sokféle érzelmet. Szóval visszaadta a pénzt a kiadónak és a maga részéről pontot tett az ügyre.

Coleman viszont most elmesélte a Guardiannek, mi történt abban nagyon intenzív két hétben, amíg a könyvön dolgozott. Az író szerint a projekt kezdettől fogva kudarcra ítéltetett. Bár együttműködést ígért, a korábbi szellemíró köddé vált, egy beszélgetést követően a telefont sem vette fel Colemannek. Az író akkor kezdett igazán pánikolni, amikor rájött, hogy a feldolgozandó anyagból csak töredékek vannak meg. Két-három fejezet volt úgy-ahogy megírva, a többi csak interjúk átirata, ráadásul a közelmúltról semmi.

A motoros könyv miatt Colemannél álmatlanság alakult ki, Jagger könyve pedig a kéthetes határidő miatt “szörnyű koncentrációt” igényelt. Coleman feszültséglevezetőnek kapott egy minigolfkészletet három labdával, úgyhogy, amikor nem bírt már tovább ülni, gurított.

Az interjúk átirataiban ott voltak Jagger felnövekedésének és a hatvanas évek legendás és meghatározó pillanatai: hogyan találkozott ő és Keith Richards, Brian Jones halála, az 1969-es altamonti fesztivál eseményei, amikor a Pokol Angyalaiból álló biztonságisok megölték a közönség egy fekete tagját, miközben a Stones éppen a színpadon játszott. Coleman mégis azt érezte, hogy valami hiányzik az egészből, mintha Jagger visszafogná magát, mintha nem akarna megbántani másokat.

Végül sikerült befejeznie a könyvet időre, hogy aztán Jagger a menedzserén keresztül közölje a kiadóval: mégsem akarja, hogy megjelenjen.

És hogy mi lett a kézirattal?

2017-ben John Blake kiadó azt állította, hogy az ő birtokában van a 75 000 szavas szöveg. Csakhogy a belőle kiragadott anekdoták Colemannek egyáltalán nem voltak ismerősek. Jagger menedzsmentje viszont hitelesítette őket. Coleman szerint az is lehet, hogy végül a szellemíró szellemírójának is lett egy szellemírója.