Kuizs Lilla alkotása, a Semmi szédítő magasság személyes felnövéstörténet egy sokak számára meghatározó korszakból. A képregény vagy graphic novel a kétezres évek elejére repít vissza, amikor Budapest igazi vibráló város volt. Matilda, a történet főszereplője megtapasztalja azt a szabadságot, amit az egyetemista lét adhat, miközben folyamatosan megkérdőjelezi önmagát, a helyét a szakmában, az emberi kapcsolatait, küzd a családjával, akik nem értik meg őt, és keresi az elismerést.
Kuizs Lilla képregényíró, képzőművész is átélte mindezeket, és saját élményeit alapul véve alkotta meg Matilda történetét. 15 évvel ezelőtt kezdett dolgozni a képregényen, amit valóságon alapuló fikciónak nevez. A kötet egy meghatározó korszakot idéz meg, amiben a helyszínek és események valósak, de a szereplők kitaláltak. A szerző így fogalmazott:
Matilda az én alteregóm, de nem én vagyok.
Valójában, amikor nem tudtam feldolgozni valamit (szerelmi csalódást, szülőkkel való konfliktust, szakmai kudarcot), Matildához adtam hozzá, megrajzoltam. Ahogy ő változott, úgy változtam én is. Ez segített abban, hogy a saját életemben elvarrjak szálakat.”
„Elveszni, megszégyenülni, aztán valahogy újrarakni magad”
A cím az alkotó szerint az ezredforduló utáni fiatalság életét is leírja: a mindennapokat nem jellemezték szédítő magasságok vagy rémisztő mélységek, talán kevésbé voltak grandiózus sok tekintetben. A cím nem mellesleg egyben egy 30Y dal címe is. Beck Zoli szerint ez a dal azt üzeni, hogy „mi magunk vagyunk a létezésünk egyetlen igazolása, az ismertség, siker, és effélék, azaz a külső mérők nem lehetnek fontosak a számunkra, mert akkor elveszítünk mindent, amit képviselni akarunk…
Ez a könyv egy személyes történeten át éppen úgy képviseli sokak saját sorsát, ahogyan, remélem, a dalaink teszik.
Elindulni egyfajta perifériatérból és valahogy eljutni oda, ahol azt tudod csinálni, amit szeretnél, aztán csalódni abban, ahova eljutottál, elveszni, megszégyenülni, aztán valahogy újrarakni magad; mert végül mégis az van, hogy ezt az utat magadban járod be.”
Képregény női szemlélettel
Magyarországon a képregényeknek, és ezen belül is a graphic novel-stílusnak, ami egy nagyobb terjedelmű, komplexebb, komolyabb, regényhez hasonló történetet mesél el, nincs olyan nagy hagyománya. A női szemlélet szintén különlegesnek számít, hiszen ebben a műfajban még mindig kevesen alkotnak itthon.
Fotó: Ódor Dóri
