Az idei színházi világnapon Jon Fosse fogalmazta meg üzenetét, amelyet az előadások előtt a színházakban felolvasnak. Szövegének címe A művészet béke, és azzal kezdődik, hogy minden ember egyedi, és közben pont olyan, mint bárki más.
„Ez egyfajta ellentmondás: az, hogy egyszerre hasonlítunk és teljesen különbözőek is vagyunk. Talán mi, emberek lényegében a testünk és lelkünk összeköttetése miatt vagyunk ilyen paradoxonok –
mi testesítjük meg a legföldhözragadtabb, legmegfoghatóbb létezést és egyszerre valami mást, ami túllép ennek a létezésnek a határain.”
Mire képes a művészet Jon Fosse szerint?
A művészet Fosse szerint a maga csodálatos eszközeivel képes vegyíteni az egyedit az egyetemessel. Engedi, hogy megértsük, mi az, ami különbözik tőlünk – mondhatni idegen – azzal, hogy univerzálisnak mutatja. „Nem ismerek jobb módszert az ellentétek egymáshoz való közelítésére”, írja és kiemeli, hogy ez a szemlélet szembenáll a világban túlságosan is elterjedt erőszakos konfliktusok gyakorlatával.
„Terrorizmus van a világban. Háború. Mert az embernek van egy állatias oldala, amit az az ösztön táplál, hogy az idegent fenyegetésnek érzékelje ahelyett, hogy egy lenyűgöző rejtélyt látna benne.
Így tűnik el a különlegességünk kollektív ugyanolyanságot hagyva maga után.”
A háború harc a mindegyikünkben ott lakozó egyediség ellen és harc a művészet és a benne lakozó egyediség ellen is. Művészileg az egyedit az egyetemessel egyesíteni azt jelenti, hogy nem hagyjuk ki belőle a sajátosságokat, hanem inkább hangsúlyozzuk őket, hagyjuk, hogy az ismeretlen átragyogjon a művünkön. A háború és a művészet ellentétek, ahogy a háború és a béke is azok – ez ilyen egyszerű. „A művészet béke” – állítja Jon Fosse.
Ki írt először üzenetet a színházi világnapra?
A színházi világnapot az ITI kezdeményezésére 1962 óta tartják meg március 27-én, annak emlékére, hogy 1957-ben ezen a napon volt a Párizsban működő Nemzetek Színházának évadnyitója. A világnap célja, hogy felhívja a figyelmet a színházművészet – és tágabb értelemben a kultúra – fontosságára, tisztelegjen a színészek, a színházi dolgozók előtt, kérje a közönség szeretetét és támogatását.
A Nemzetközi Színházi Intézet (ITI) minden évben a színházi világ egy jelentős személyiségét kéri fel, hogy fogalmazza meg üzenetét a művészek és a közönség számára. Legelőször Jean Cocteau szövege hangzott el 1962-ben több mint húsz ország színpadain.
Az elmúlt egy év pandémiás helyzetéről és a színház létezésének örökkévalóságáról Helen Mirren írt Színházi Világnapi köszöntőt, mi pedig ajánlunk néhány színházi programot ezalkalomból.
Mit érdemes tudnod Jon Fosséról?
Jon Fosse 1959-ben született. Munkái között színdarabok, regények, verseskötetek, esszék, gyerekkönyvek és fordítások is megtalálhatók. Írói stílusát a minimalizmus és az érzelmi mélység jellemzi. 2023-ban irodalmi Nobel-díjat kapott újszerű drámáiért és prózájáért, amelyekkel hangot ad a kimondhatatlannak, írja róla az ITI.
Jon Fosse munkáit több mint ötven nyelvre lefordították, darabjait pedig világszerte több mint ezer színpadon mutatták már be. Művei az emberi létezés lényegét kutatják, a bizonytalanság, a szorongás, a szerelem és a veszteség témáival foglalkoznak.
Két hónappal azt követően, hogy bejelentették, hogy idén az irodalmi Nobel-díjat a norvég író, költő és drámaíró Jon Fosse kapja, ő is megtartotta Nobel-előadását a Svéd Akadémián. A Nobel-díj hivatalos honlapján megjelent ennek angol fordítása, abból szemezgetünk.
Minimalista és introspektív, gyakran a lírai próza és költészet határán egyensúlyozó drámái Henrik Ibsen 19. századi drámai hagyományát folytatják. Drámaíróként a Valaki jönni fog (1996) című művével szerzett nemzetközi elismerést.
Fosse 2023-ban kapott irodalmi Nobel-díjat, ebben a cikkben foglalkoztunk a pályájával, a Fehérség, valamint a Reggel és este című kötete is a hét könyve lett nálunk.
(MTI)
