Guterres elmondta, a világban több mint 50 millió embert érint városokban a háborús erőszak, Afganisztántól Líbiáig, Szíriáig, Jemenig, írja az MTI. Guterres szólt arról, hogy a konfliktusok során egyes esetekben a civileket összetéveszthetik harcosokkal és megtámadhatják őket. Más esetekben - mondta - a fegyveresek robbanófegyvereket használnak zsúfolt területeken, nem törődve azzal, hogy ezzel sok embernek okoznak életre szóló fogyatékosságot vagy súlyos lelki megrázkódtatásokat.
Friss példaként Guterres felidézte, hogy az Izrael és a palesztin Hamász fegyveresei közötti tavalyi gázai harcokban több tucat iskola és egészségügyi intézmény sérült meg, és közel 800 ezer ember maradt vezetékes víz nélkül. Afganisztánban tavaly májusban a főváros, Kabul egyik középiskolája előtt elkövetett merényletben 90 diák, főként lányok haltak meg, és további 240 ember megsebesült - tette hozzá.
2022 első félévének kínálatából válogattunk - és mivel annyi izgalmas téma és cím érkezik, tényirodalmi ajánlónkat két részre bontottuk. Íme, az első adag!
A főtitkár hangoztatta: a civileket érő kockázat megnő azzal is, hogy a harcosok sokszor közéjük költöznek, katonai létesítményeket és felszereléseket helyeznek el polgári létesítmények közelében.
Szólt arról is, hogy a városi területeken zajló konfliktus messze túlmutat a civilekre gyakorolt közvetlen hatáson. Szerinte a városi háborúk a civileket az ostromok és blokádok kockázatának is kiteszik, amelyek éhezéshez vezetnek.
Emberek millióit kényszerítik távozásra otthonukból, hozzájárulva ahhoz, hogy hatalmas mértékűvé nő a menekültek és a belső menekültek száma, több millió tonna törmelék keletkezik, ami hatással van a környezetre és az emberek egészségére.
Négy évvel ezelőtt az iraki Moszulban a lakások 80 százaléka megsemmisült, még mindig mintegy 300 ezer ember kényszerül lakóhelyétől távol élni - mondta.
Guterres sürgette a harcoló feleket, hogy tartsák tiszteletben a nemzetközi humanitárius jogot, amely tiltja a civilek vagy a polgári létesítmények elleni rajtaütéseket, valamint a válogatás nélküli támadásokat és a civilek emberi pajzsként való felhasználását.
Mahamadu Bawumia ghánai alelnök arról beszélt, hogy Afrikában számos konfliktus továbbra is kihat a civilekre, gyakran azt eredményezi, hogy a polgári lakosságot bűnbaknak tekintik, és ennek jegyében emberi pajzsként használják őket - hangoztatta.
2022 első félévének kínálatából válogattunk - és mivel annyi izgalmas téma és cím érkezik, tényirodalmi ajánlónkat két részre bontottuk. Íme, a második adag!
Ukrajna helyettes nagykövete, Jurij Vitrenko azt mondta a tanácsnak, az orosz agresszió 2014-ben, amely a Krím félsziget annektálását eredményezte, az ukrán és az orosz erők között vérontáshoz vezetett, továbbá ahhoz, hogy az oroszok által támogatott kelet-ukrajnai szakadárok folyamatosan támadják a konfliktusövezetekben lévő ukrán városok lakónegyedeit.
Vitrenko elmondta, hogy Ukrajnának nem áll szándékában semmilyen katonai akciót végrehajtani szuverén területének megszállt részein, sem az orosz határ mentén. "Nem látunk alternatívát a nemzetközi fegyveres konfliktus politikai és diplomáciai megoldására, és továbbra is minden járható utat meg fogunk keresni ezek megteremtésére". Szerinte a kiindulópontként Oroszországnak fokozatosan csökkentenie kellene a feszültséget Ukrajna határain, ki kell vonnia erőit a térségből és a Krímből.
A témában az alábbi köteteket ajánljuk:
Richard Sakwa: Háború a határon - Ukrajna üllő és kalapács között
Sokkolta a világot, mennyire törékeny az egész térség békéje, amikor 2014 augusztusában Oroszország, az Európai Unió és az Egyesült Államok geopolitikai vetélkedése újból fegyveres szembenálláshoz vezetett, a Kelet és Nyugat közötti új frontvonal pedig a megosztott Ukrajnában húzódott. Richard Sakwa, a Kenti Egyetem professzora figyelmen kívül hagyta a minden oldalon bőségesen áradó propagandisztikus szólamokat, mert szerinte az ukrajnai háborút valójában egyszerre két, külön-külön is mélyülő válság idézte elő. Az egyik krízisért jobbára a Nyugat okolható, mert egyre jobban ki akarta szorítani Oroszországot Európából, a másikat viszont az Ukrajna saját állami berendezkedése körüli ellentétek magyarázzák. Az egymást erősítő nacionalista előítéletek és a paranoiával határos bizalmatlanság elegye már hosszú ideje fenyegetett robbanással, amely végül ahogy a szerző állítja elsősorban a nyugati hatalmak felelőtlensége miatt következett be.
Nikolaos van Dam: Szíria - Egy nemzet romokban - A szíriai polgárháború indítékai és története
A Keleti-pályaudvar aluljárójában 2015-ben összezsúfolódott menekültek nagy része Szíriából érkezett. A szíriai háború alaposan átrendezte a nagyhatalmi befolyási övezeteket és a hatalmi viszonyokat az egész közel-keleti térségben. A szerző részrehajlás nélkül mutatja be azokat a történelmi eseményeket, törzsi, vallási és politikai szakadékokat, amelyeknek szerepe volt a nemrég még virágzó ország lerombolásában, nemzetként való felbomlásában. Elemzése messze túlmutat az Európában rutinosan ismételgetett felfogáson, miszerint a közel-keleti háborúkat vagy az olajra szomjas amerikaiak beavatkozása, vagy a siíta és szunnita muzulmánok torzsalkodása okozza. Szíria a példa rá, hogy a képlet sokkal bonyolultabb. És Szíria a figyelmeztetés arra, hogy a következő évtizedekben ez a térség újabb és újabb, most már nyilvánvalóan globális következményekkel járó konfliktusok válsággócává válhat.
Meredith Tax: Magányos háború - Kurd nők az Iszlám Állam ellen
Az Iszlám Állam sokáig legyőzhetetlennek tűnt, de a háború sújtotta Szíria északi részén a kurd közösség jelentős győzelmet aratott felette, a női milíciák pedig különösen fontos szerepet játszottak az Irakban ostromolt civilek tízezreinek megmentésében. Kik ezek a rozsavai forradalmár nők, és milyen tanulságokat hordoz a történetük? Miben különböznek az iraki kurdoktól, hogyan harcolnak az Iszlám Állam ellen, és hogyan viszonyul mindehhez Törökország? A szerző a kurd feminista gerillák egy csoportjának életét nyomon követve megpróbál választ adni ezekre a kérdésekre. A könyv magyar kiadásához a megrázó események helyszínét szintén megjárt Jászberényi Sándor írt előszót.
