Alice Jolly angol regény- és drámaíró 2015-ben kezdte el a Dr. Hans Aspergerről szóló, The Matchbox Girl (kb. A gyufásdobozos lány) című könyvét, amely egy autista kislány nézőpontjából szólal meg. Az osztrák orvos és gyógypedagógus a második világháború alatt írt disszertációjával vált híressé, amelyben leírta azt a jelenséget, amit ma autizmus spektrum zavar (ASD) néven ismerünk. Munkája évtizedekig elveszettnek tűnt, de 1980-ban egy brit pszichiáter, Dr. Lorna Wing újra felfedezte. Asperger és kollégái gondolkodása évekkel megelőzte korát.
Náci kollaboráns vagy az autizmus-kutatás atyja?
Az anyaggyűjtés során a szerző elolvasta John Donvan és Caren Zucker In a Different Key: The Story of Autism (Más hangnemben: Az autizmus története) című könyvét is, amelyben Aspergert Hitler lelkes támogatójaként ábrázolják. Jolly Ausztriába utazott, hogy találkozzon Herwig Czech professzorral, a Bécsi Egyetem tanárával, aki évek óta kutatja Ausztria részvételét a Harmadik Birodalom orvosi bűncselekményeiben.
A The Guardian még 2018-ban beszámolt arról, hogy Czech korábban feltárta, hogy Asperger részt vett a III. Birodalom eutanáziaprogramjában, és aláírta azokat a papírokat, amelyek lehetővé tették, hogy a fogyatékkal élő gyerekeket elszállítsák a hírhedt Am Spiegelgrundba.
Ez az Am Steinhof pszichiátriai kórház gyermekosztálya, ahol sokukat meggyilkolták.
Asperger tudta, hogy ez gyakorlatilag halálos ítéletet jelentett. Czech és társai 2018-ban egy 43 oldalas tanulmányban publikálták a felfedezéseiket a Molecular Autism című szaklapban.
Nonfiction helyett regény
Jolly szerint a fikció jobban képes megragadni az emberi döntések összetettségét, különösen olyan kontextusban, mint a náci rezsim, ahol az erkölcsi kompromisszumok mindennaposak voltak. Ezért áttért a regény műfajára, hogy túllépjen a nonfiction bináris megközelítésén, és „feltárja az emberi természet olyan rétegeit, amelyeket inkább ignorálnánk.”
A regény első személyben és jelen időben meséli el a történetet: „Szükségem volt egy narrátorra, aki periférikus, de közel áll az eseményekhez, aki lát, de nem lát.
Amikor megtudtam, hogy Aspergernek volt egy páciense, aki 1000 gyufásdobozt akart összegyűjteni, tudtam, hogy megtaláltam a történetbe vezető, oly fontos hátsó ajtót.”
A könyv főszereplője, a 12 éves Adelheid Brunner nem beszél. Ehelyett ír, rajzol, és az az álma, hogy ezer gyufásdobozzal rendelkezzen. Kedvenc patkányával, Franz Joseph-fel együtt szekrényekben bújik el, és olyan beszélgetéseket hallgat, amelyeket nem tud teljesen megérteni – olvasható a kötet ajánlójában.
Aztán megismerkedik Dr. Aspergerrel, egy férfival, aki hagyja a gyerekeket egész nap játszani, és felismeri a gyufásdobozok fontosságát.
Meghívja Adelheidet, hogy költözzön a bécsi gyermekklinikára, ahol ő és más, hozzá hasonló gyerekek megfigyelés alatt élhetnek. Amikor a nácik bevonulnak a városba, egy új világ jön létre, és nehéz döntéseket kell hozni.
Döntések egy bonyolult korszakban
A szerzőnek végül Asperger kollégáinak történetei segítettek megérteni a korszak bonyolultságát. Josef Feldner doktor, Asperger egyik kollégája egy fiatal zsidó férfit rejtegetett, akit az unokaöccsének nevezett. Asperger tudta az „unokaöcs” valódi kilétét, de hallgatott.
Bűnöző volt-e Asperger vagy a ragyogó és eredeti ötletek aprólékos krónikása? – teszi fel a kérdést a szerző.
„A válasz természetesen az, hogy mindkettő. A regény feladata most az, hogy emlékeztessen minket közös sötétségünkre és fényünkre egyaránt, és arra késztessen minket, hogy alázatot tanúsítsunk azok iránt, akik kénytelenek voltak olyan döntéseket hozni, amelyeket – legalábbis egyelőre – a legtöbbünknek soha nem kell meghoznia” – írja Jolly.
Nyitókép: Wikipedia, YouTube
