Hogy lélekben is megérkezzünk 1831 nyarába, a Cholera-napló egy részletével indult a beszélgetés, amiben a főhős beszámol arról az ijesztő pillanatról, amikor az újságban megírják, hogy megérkezett a kolera Budára.
A részlet egészen felidézte a 2020 eleji időszakot és híreket, és ennek kapcsán Szeder Kata a címre terelte a szót. Egy napló lehet dokumentáció és segíthet is feldolgozni az eseményeket, a kérdés már csak az, hogy a regény vajon mennyire Fábián Janka naplója?
Az író elmesélte, hogy tinédzserként több füzetet is teleírt “szamárságokkal”, ezek elvesztek a költözésekkel, és nem is bánja, nem akarná elolvasni őket - az viszont igaz, hogy akkor jót tettek a lelkének. A regény persze nem az ő naplója, hanem egy 190 évvel ezelőtt élt fiktív lányé, viszont nyilván kapcsolódik a mostani járványhoz. A könyv ötlete rögtön a 2020 tavaszi lezárások idején felvetődött benne, de más dolga is volt, és főleg a karantén első időszaka nem is tett jót a kreativitásának. Erre aztán idén tért vissza, de úgy, hogy közben egy másik regényt is ír éppen, ami év végén jelenik meg, tehát a Cholera-napló egyfajta ráadás, ez többször is elhangzott a beszélgetésben.
A naplóforma, illetve az E/1 elbeszélés egyébként a saját bevallása szerint nem áll közel Fábiánhoz, ritkán használja, például Az utolsó boszorkány történeteiben.
A beszélgetés ezt követően arrra terelődött, mennyire új és sokkoló volt a kolera a 19. századi európaiaknak. Az Ázsiából érkező betegséget katonák hurcolták a kontinensre, nagyon magas, mintegy 50 százalékos volt a halálozási aránya, lázzal, hasmenéssel és hasi görcsökkel járt, mindössze két-három nap alatt elvitte a kínok között fekvő áldozatait. Ahhoz képest viszont, hogy mennyire meghatározó volt egészen a század végéig, nem nagyon tanulunk róla az iskolában, pedig például Kazinczy is kolerában halt meg. Szeder ezért megkérdezte, miért pont erre a járványra és erre a korszakra esett Fábián választása.
Fábián elmesélte, hogy történelem szakot végzett az egyetemen, ahol a középkori pestissel ugyan sokat foglalkoztak, de más járványokkal alig, ami azért furcsa, mert például a száz évvel ezelőtti spanyol náthának több áldozata volt, mint az első világháborúnak. A koronavírus miatt viszont újra divatba jött a járványirodalom, például Camus A pestise is az eladási listák élére ugrott.
Fábiánhoz a legközelebb a 18-20. század áll, és amikor elkezdett utánaolvasni a témának, rájött, hogy mennyi a párhuzam, mennyire hasonlóan reagáltak a kolerára az emberek a 19. század elején, mint most a koronavírusra: a döbbenet, a pánik, az álhírek, a járvány tagadása. De olyan is történt, hogy a járvány megfékezésére felszedték a Budát és Pestet összekötő pontonhidat, amire viszont valóságos diáklázadás tört ki, mert nem tudtak hazamenni. A mai tisztifőorvos korabeli megfelelője az írott sajtóban igyekezett egy hosszú cikkben tájékoztatni a lakosságot, hogy mit lehet tudni az új kórról, életmódbeli tanácsokat adott, és igyekezett tartani az emberekben a lelket. Fábiánt ez a cikk az Operatív Törzs napi bejelentkezéseire emlékeztette.
Szeder kérdésére, hogy milyen forrásokat használt a kutatómunkájához, Fábián elmesélte, hogy a család a regényben a bécsi Magyar Kurirt olvassa, azt és más régi újságokat is el tudott érni az internet segítségével - itt kiderült, hogy a regénynek végül a harmadik hullám alatt állt neki.
Nagy haszonnal forgatta egy pozsonyi orvos naplóját is, amiben a korabeli kezelési módokról olvashatott, egy olyan korból, amikor még nem volt hatékony gyógyszer a betegségre, és nem lehetett megmondani, ki éli túl és ki nem.
A grafomán Kazinczy levelei is sokat segítettek neki. Mielőtt ugyanis Kazinczy maga is belehalt volna a kolerába, a fia elkapta, és erről, illetve a betegség lefolyásáról, a gyógyulásról is részletesen beszámolt a leveleiben.
Mivel a nagy járványoknak mind nagy társadalom- és kultúraformáló hatása volt, Szeder rákérdezett, hogy az 1831-es kolerának milyen hozadékai lettek. Fábián pozitív hatásként beszélt arról, hogy a koleralázadás a figyelmet a jobbágyok helyzetére irányította, például Kossuth Lajosét, ami aztán megjelent a reformkorban és az 1848-49-es szabadságharcban is.
A kolera különösen sújtotta azokat, akik rossz higiéniájú területeken éltek, ez Budán elsősorban a Duna-menti Vízivárost és a sűrűn lakott Tabánt jelentette. A Cholera-napló helyszíne viszont a Várnegyed, amit Fábián azzal indokolt, hogy nem akarta a katasztrófa közepébe vezetni az olvasóit, így is megjelennek a regényben például azok a halottaskocsik, amiken eleinte csak egy-egy holttestet szállítottak, később aztán halmokban vitték a testeket. Emellett Fábiánnak a Várnegyed az egyik kedvenc része Budapesten, és illett neki oda egy cukrászda, amit a főszereplő apja vezet.
A regényben fontos helyszín az ablak, ami social media korabeli megfelelőjeként mutatja a járvány miatt a lakásba zárt főhősnek, mi történik odakint. Annál is inkább, mivel az apja nem engedi, hogy a lány az újságból tájékozódjon. Ennek kapcsán szóba került, hogy vajon milyen lehetőségei voltak ebben a korban egy polgárlánynak. Itt Fábián elmondta, hogy nem szereti, amikor a mai kor elvárásait ráolvassuk a korábbiakra, és azt kell megértenünk, hogyan gondolkodtak régen az emberek. Az ő hősnői talpraesettek, önálló személyiségek, de például az irreális lenne, ha a Cholera-napló főszereplője átvenné a cukrászdát. Fábián hangsúlyozta, hogy neki fontos a történelmi hitelesség.
A beszélgetés végén Fábián új regényére terelődött a szó, amiről elmondta, hogy régóta érdekelte már az első, 1825-ös Anna-bál, és annak kapcsolata Horvát Krisztina és a későbbi aradi vértanú Kiss Ernő szerelméhez. Az első Anna-bálról a kutatásai során kiderült, hogy szinte semmi sem úgy volt, ahogy az fennmaradt a róla szóló történetekben, még az év sem stimmel, ennek ellenére Fábián nem akarta lerombolni a legendát. Könnyen lehet, zárták a beszélgetést, hogy így aztán majd kétszer is megtarthatják majd az Anna-bál 200 éves évfordulóját.
