Fábián Janka: A történelmi regény nálunk sokáig macsó műfaj volt

Fábián Janka: A történelmi regény nálunk sokáig macsó műfaj volt

A kortárs romantikus történelmi regények egyik legnépszerűbb hazai írója Fábián Janka. Az eredetileg történész végzettségű, és angol-francia nyelvtanárként dolgozó író az első, Emma szerelme című regényét - a kiadók sorozatos visszautasítását követően - még saját finanszírozásban adta ki bő tíz éve, és az egyből közönségsiker lett. Azóta évente jelennek meg egymáshoz hol szorosabban, hol csak egy-egy szállal kapcsolódó történetei, melyekben az erős női karakterek mellett a történelem játssza a főszerepet. Fábián Jankával legújabb történetének, A könyvárus lány, illetve a második rész, a Julie Könyvkuckója megjelenését követően beszélgettünk online.

Szeder Kata | 2021. január 05. |

A történelmet mind a mai napig úgy tanuljuk, mintha az csakis a férfiak története lenne. Az események aktorai, illetve azok lejegyzői, a híres történetírók szinte mind férfiak. Az erős női karaktereket felvonultató történeteiddel viszont egy egészen új perspektívából mutatod meg az elmúlt évszázadok eseményeit. 

Sosem tagadtam, hogy próbálom női szemmel nézni a történelmet és úgy visszaadni. Már csak azért is, mert az ő szerepükbe, lelkükbe jóval inkább bele tudom élni magam, de nyilván vannak férfi szereplők is.

A történelmi regény nálunk nagyon sokáig inkább macsó műfaj volt. Rengeteg remek férfi szerzőnk volt: Gárdonyi Géza, Herczeg Ferenc, Kodolányi János és még sorolhatnánk. Nincs ezzel semmi baj, jó, hogy vannak, csak a másik oldal egy picit hiányzott. Büszke vagyok, hogy amolyan első fecske voltam. Amikor elkezdtem, ez még hiánycikk volt, piaci rés. Úgy éreztem, lenne rá igény, nekikezdtem, majd beindult a lavina. Ma már egyre több női szerző ír történelmi regényt, aminek nagyon örülök.

Fábián Janka
A könyvárus lány
Libri Könyvkiadó, 2020
-

Ráadásul mennyivel szerethetőbbé és átélhetőbbé válik a történelem akkor, amikor az évszámok és események mögül előlépnek a személyiségek is. Történelemtanár éned mennyire dominál egy-egy regény írása közben?

Azt azért le kell szögeznem, hogy nem tankönyveket írok, bár tény, hogy a lelkem mélyén élő töritanárt nem tudom megtagadni. Persze nem akarok didaktikus lenni, de nyilván szeretnék ismereteket átadni. Kutatás közben is ez dolgozik bennem: a lehető legtöbb dolgot felkutatni és lejegyzetelni. Viszont arra vigyázok, hogy ne írjak bele mindent görcsösen a könyvbe, elvégre ez egy regény, szórakoztató műfaj. Könyveimbe igyekszem úgy beleszőni a történelmet, hogy szervesen illeszkedjen a cselekménybe, illetve hogy a karaktereim tényleg szerepeljenek benne.

Mindig odafigyelek arra, hogy a történelmi események ne csak úgy lógjanak a levegőben, hanem tényleg hatással legyenek a szereplők életére. 

Neked melyik a kedvenc korszakod?

A 20. század mellett a 18. század a szívem csücske. Szerintem a magyar történelemben a 18. század amolyan mostohagyerek. Az alapján, ahogy tanítják, unalmasnak és száraznak tűnik. Én is utáltam gimnazista koromban: Mária Terézia, II. József és egy csomó rendelet, amit be kellett magolni tényleg borzasztó. Az egyetemen jöttem rá, hogy ez igazából egy színes és izgalmas korszak, tele színes és izgalmas figurákkal.

Egyszerűen nem értem, hogy a történelemoktatásban ez miért nem tud előjönni, hogy érdekesebb legyen a tanulók számára is, és ne csak a száraz tényeket tanulják. Sok visszajelzést kapok történelemtanároktól, hogy kiegészítő olvasmányként ajánlják könyveimet, mert így jobban meg tudják nyitni ezt a korszakot, és kedvelhetőbbé, tanulhatóbbá tudják tenni a diákok számára. A száraz évszámok mögé el tudják képzelni az egyént is, így emberközelibbé válik ez a korszak is. Igazából valamennyi regényem esetében ez a cél.

Akármelyik évszázadról írok, mindig arra törekszem, hogy emberi sorsokon keresztül mutassam be azt. 

A történetírásnak, történelemszemléletnek számos iskolája van, mindegyik más-más mozgatórugó mentén meséli el a múlt eseményeit (a görögöknél például az istenek viszályain, vagy a marxistáknál az osztályharcokon keresztül). Számodra mi a fő fókusz?

Nagyon érdekel, hogy a nők társadalmi szerepei és a lehetőségei hogyan változtak az évszázadok során. Ezt próbálom ábrázolni, figyelve arra, hogy ne áldozatként jelenjenek meg, mert egyáltalán nem erről volt szó.

Sokszor írok olyan nőkről, akik valamilyen gyógyító hivatást választottak. A 18. században ez úgy indult, hogy maximum javasasszonyok lehettek, és akár még a boszorkányság vádjával is illethették őket. Úgyhogy kimondottan veszélyes volt ezzel foglalkozni, de más lehetőségük az orvoslásra fel sem merült. Manapság természetgyógyásznak neveznék őket. Semmiféle hivatalos oktatásban nem vettek részt, papírjuk sem volt róla. A hagyomány általában anyáról lányra szállt. Mindig igyekszem hangsúlyozni, hogy ez egyáltalán nem volt alsóbbrendű” tudás, mint ahogy ők sem érezték magukat kirekesztettnek.

Épp ellenkezőleg, nagyon is büszkék voltak erre a hagyományra.

Eszükbe sem jutott, hogy lehetne ezt másként is. A 19. században már változott a helyzet, többekben is felmerült, hogy ez mégsem elég, szeretnének ők is orvosi egyetemre menni. Itthon erre még nem volt mód, de máshol már igen, és aki megtehette, élt is ezzel, például Hugonnai Vilma, az első magyar orvosnő, aki Svájcban tanult. Persze ez nem ment egyszerűen, sok nehézséget kellett leküzdeni, de elviekben már megvolt rá a lehetőség. Ma pedig már egyáltalán nem kérdés, hogy a nők is járhatnak orvosi egyetemre. Bő három évszázad alatt ennyit változott a világ. Ez nagyon érdekes szempont szerintem. 

-

Idén megjelent két köteted, A könyvárus lány és annak folytatása, a Julie Könyvkuckója a közelmúlt eseményeibe kalauzol: az ‘56-os forradalom Budapestje, majd Bécs, Egyesült Államok, ‘60-as évek, vietnámi háború. 1956 mindmáig izgalmas és folyton új aktualitást kapó téma, de a könyvben megidézett NixonKennedy-párharcot is izgalmas volt ráolvasni az idei elnökválasztási kampány hajrájára. Mi indította el benned ezt a történetet, amiből aztán megszületett a regény?

Ezek mindig fokozatosan alakulnak. ‘56-ról, meg egyáltalán erről az időszakról, az ‘50-es, ‘60-as évekről nem először írok. Nagy családregényemben, az Emma évszázadában is van egy elég nagy sorsfordító fejezet, ami pont ‘56-ról szól. Tudtam, hogy egyszer visszatérek ehhez a korszakhoz, amikor már csak ezzel foglalkozom. Ráadásul abból a nézőpontból, ahogy a főszereplőm élete is alakult: ’56 és utána az amerikai emigráció. Ez már nagyon régóta foglalkoztatott, főleg azok sorsa, akik nagyon fiatalon, akár még gyerekként kerültek ki Amerikába hogy élték meg, hogyan tudtak beilleszkedni abba az egészen más világba.

Fábián Janka
Julie Könyvkuckója
Libri Kiadó, 2020
-

A ti családotokban van ilyen történet?

Állítólag vannak Amerikában rokonaink, de nem ismerjük őket, és ők korábban is mentek ki.

Nincs közvetlen élményem. Az olvasmányaim alapján kezdett el foglalkoztatni. Én kamaszfejjel éltem meg a rendszerváltást, akkor lehetett erről a korszakról először beszélni, megtudni dolgokat. Előtte alaposan elhallgatták, ha valamit, akkor is csak nagyon egyoldalú beszámolót lehetett róla hallani. Úgyhogy ez akkor rettentő izgalmas volt, hirtelen annyi információ zúdult ránk, hogy az ember csak kapkodta a fejét.

Kamaszként nagyon megfogott és azóta érdekel ez az időszak.

De ennek meg kellett érnie, hogy ilyen szinten is foglalkozzak vele, és regényt írjak köré. 

Kimeríthetetlen téma, ráadásul történelmi távlatban nincs annyira távol tőlünk, még élnek azok az emberek, akik átélték, emlékeznek rá, érzelmileg is jobban érinti az embereket, mert sok máig ható családi vonatkozása van, úgyhogy szerintem bátorság is kell ahhoz, hogy bárki ezzel foglalkozzon. Tonnányi forrás áll rendelkezésre, de még mindig alakul, képlékeny az egész, hiszen nem telt el annyi idő. Szóval nehéz téma és óvatosan kell hozzányúlni. Végül úgy döntöttem, hogy merészen is lehet ezt csinálni. És ráadásul pont azért, mert még nincs olyan távol az emléke. Még sokan élnek azok közül, akik ott voltak a forradalom egyes eseményein, de a visszaemlékezéseket olvasva látszik, hogy mindenki másként élte meg a történteket, másként emlékeznek rá ez teljesen emberi dolog, ami viszont megnehezíti a történészek és az írók dolgát is. De éppen ezért éreztem magamban a bátorságot, hogy egy kicsit elszabaduljon a fantáziám. Mert ha mindenki, aki ott volt, másként idézi fel, akkor - bár én akkor még nem éltem ha ott lettem volna, lehet, én is másként éltem volna meg. Úgyhogy hagyjuk azt, hogy ki hogyan emlékszik.

Nyilván vannak tények, azok köré kell felépíteni a történetet, de azért az írói szabadságba belefér, hogy picit kiszínezzem.

A visszajelzések alapján ez sikerült, legalábbis nem panaszkodott még senki, hogy ez nem így volt. Sőt, épp az ellenkezője történt, például pont az elnökválasztás, illetve a Kennedy-merénylet kapcsán. 

A kutatáshoz mik voltak a fő forrásaid? Hiszen ahogy magad is mondtad, ez még mindig érzékeny témának számít.

Nagyon is az, éppen ezért igyekszem lelkiismeretesen mindennek utánanézni. De valóban nem egyszerű, ezzel a történészek is küzdenek. Ráadásul a történészek között is van egy vita, amiben én meg sem próbálok igazságot tenni.

A történelem nem egzakt tudomány, ezt el kell fogadni.

Arra törekszem, hogy minél több mindent elolvassak róla. Sőt, a 20. századból szerencsére már olyan forrásaink is vannak, amik sokkal jobban használhatók, például filmfelvételek, fényképek. A ‘60-as évek Amerikájáról már kimondottan sok televíziós felvétel létezik, melyek bárki számára elérhetőek ezek nagyon hasznosak voltak. Rengeteg időm ráment, hogy végignézzem, kijegyzeteljem őket, de nagyon élveztem ezt a részét a munkának.

Az egyetlen dolog, ami viszont mindenféle szempontból megviselt de hát ez egy kikerülhetetlen téma, ha az ember a ‘60-as évek Amerikájáról ír , az a vietnámi háború.  Pont a tavaszi karantén alatt, amikor az ember egyébként sem volt feldobva, jutottam el a kutatásban oda, hogy akkor most következzék Vietnám. Kőkemény dokumentumfilmeket néztem, veteránok visszaemlékezéseit olvastam. Háborúról írni, azt kutatni mindig nehéz feladat. De ha az ember történelmi regényeket ír, akkor ez tényleg elkerülhetetlen.

Szerinted a történeteid mennyire működnének a történelmi fordulatok nélkül?

Semennyire. Szervesen összetartoznak, és ezzel a szándékkal is írom őket. De igazából mi is a történelemben élünk.

Most aztán szó szerint a saját bőrünkön tapasztaljuk, hogy milyen is történelmi időkben élni.

Állítólag van is egy ilyen kínai átok: azt kívánom neked, hogy élj történelmi időkben. A regényeimben azt próbálom bemutatni, hogy az emberek egyik korban sem tudták függetleníteni magukat a külvilág történéseitől. A történelmi események az egyéni sorsokra is hatással vannak, de ez akár oda-vissza is működhet: az egyén is lehet hatással a történelemre sajnos, vagy hál’ Istennek.

A könyvedben ki is mondod, hogy minden nemzedéknek meg kell vívnia a maga háborúját. 

Valahol a járvány is egy háború. Némileg szimbolikus, hogy éppen száz éve volt a spanyolnátha, egy nagy háború után. Nem szeretek ilyen nagy íveket felhúzni, de amúgy meg annyira adja magát.

De ezekkel a metaforákkal operálnak a politikusok is: harcban álló orvosok és nővérek, a vírus, amit le kell győzni.

Említetted, hogy a hősnőid java része gyógyító tevékenységet folytat, és ez érvényes mostani köteted főszereplőjére is, aki viszont a gyógyszerek helyett könyveket ajánl a különféle lelki bajokra. Neked milyen könyvek szolgálnak most mentsvárként?

Philippa Gregory elkezdett egy új sorozatot, ami azért is izgalmas, mert az előző történeteiben mindig egyes szám első személyben írt, belebújt valamelyik karakter bőrébe és úgy narrálta a történetet. Most viszont egyes szám harmadik személyben írja ezeket a köteteket, amelyeket íróként és olvasóként is jobban szeretek, mert egészen egyszerűen több szempontból tudja az eseményeket bemutatni. A másik könyv Ken Follett új könyve, ami A katedrális előzményregénye. A katedrális nagyon fontos olvasmányélményem volt, úgyhogy várom, hogy ezt elkezdhessem. Harmadiknak pedig Alison Weir köteteit mondanám.

Ő nagy tudósa a Tudor-kornak főleg VIII. Henrik hat feleségének , ami mindig is nagyon érdekelt.

Elkezdte egyenként is megírni a feleségek történetét: Aragóniai Katalin és Boleyn Anna regényét már elolvastam, Jane Seymour vár most rám. 

A te történeteidben melyik korszak tűnik fel legközelebb, min dolgozol éppen?

Elkezdtem egy új könyvön dolgozni, ami jövő év végén fog megjelenni, de még nagyon az elején tartok, így sokat nem is szeretnék róla mondani. A 19. század elejéről indulunk, és erről már előre tudom, hogy több részes lesz kettő vagy három kötet . és valószínűleg eljutunk az 1848/49-es forradalomig. Ez számomra is újdonság és nagyon izgalmas, mert erről korábban még soha nem írtam. 

Fotó: Máté Péter

Kapcsolódó cikkek
...
Beleolvasó

A boszorkányok súlyos örökségét cipeli Fábián Janka új hőse

...
Beleolvasó

Fábián Janka: Koszorúfonat (részlet)

...
Nagy

Ken Follett: Az a végzetem, hogy író legyek

Hírek
...
20/21

20/21

...
Nagy

„A világjárvány rákényszerített minket arra, hogy kicsit megálljunk”

...
Szórakozás

Harlan Coben világában a múlt mindenkit utolér

...
Könyves Advent

Dickens levélben panaszkodott egy neki rendezett, karácsonyi előtti vacsoráról

...
Könyves Advent

10 világirodalmi újdonság, amivel nem lőhetsz mellé karácsonykor

...
Hírek

Ők hárman vannak még versenyben a Horváth Péter Irodalmi Ösztöndíjért

...
Hírek

Mary Shelley otthonában nem találunk sötét romantikát, de így is érdemes beköltözni

...
Szórakozás

Offenbach, West Side Story, PUF, Bálnadal, Volt egy ház [Programajánló]

...
Nagy

5 könyv, amiben van valami japán

...
Podcast

Az austeni univerzumban Emma az egyetlen hősnő, akinek ténylegesen van hatalma [Az Austen-projekt]

Az Austen-projekt ötödik adásában az Emmát tárgyaljuk ki, amely az író egyik legkidolgozottabb regénye. Egyben az egyik legtrükkösebb könyve is, amelyet az irodalomtörténészek Flaubert és Virginia Woolf regényeivel soroltak egy ligába.

Szerzőink

...
Ruff Orsolya

Richard Osman nyugdíjas nyomozói ahová lépnek, ott hulla terem

...
Apró Annamária

Hervé Le Tellier: Írtam egy bestseller-imitációt, és működött

...
Kolozsi Orsolya

Mi töri szilánkosra egy kislány életét a kommunista Moldova végnapjaiban?

Olvass!
...
Beleolvasó

Visszaveheti valaki a saját történetét a rózsák erejével?

"Danyi Zoltán megírta az év legszebb és leginkább embert próbáló regényét, amiről sokan le fogják írni, hogy olyan, mint egy rózsa: kívülről gyönyörű, de ahogy a szirmokon túl nézünk, úgy vesszük észre, milyen titkokat rejt" - írtuk A rózsákról, amely a rózsákon keresztül a családról, a túlélésről és a háborúról is szól. Olvass bele!

...
Könyves Advent

A kamasz lányokhoz szólnak Takács Zsuzsa versei

"Mert ami volt egyszer, örökké létezik!/ Ha megszületünk – örök életre születünk." A Spirálfüzet versei kamaszokhoz, főként kamasz lányokhoz szólnak. Testvérféltékenység, út- és kiútkeresés, szorongás és játékosság izgalmas keveréke a Takács Zsuzsa költészetéből ismerős fanyar, precíz, ironikus nyelven. Olvass bele!

...
Beleolvasó

Mi volt a magyar irodalom legbunkóbb beszólása?

Vajon elszavalta-e Petőfi a Nemzeti dalt 1848. március 15-én? Honnan származik az Arany Jánosnak tulajdonított mondás, hogy „gondolta a fene”? A Margó-díjas irodalomtörténész, Milbacher Róbert új könyvének célja népszerűsíteni az irodalomtörténeti szakma megállapításait, legújabb eredményeit egy-egy rejtélyen keresztül. Olvass bele!

...
Beleolvasó

Gabriel García Márquez Macondójában sosem akar elállni az eső

A világ legszebb vízihullája Gabriel García Márquez novelláiból válogat, történeteiben pedig különcök és átlagemberek végtelenül szomorú, teljesen hihetetlen és nagyon ismerős történeteit követhetjük nyomon.

...
Beleolvasó

Esterházy Miklós mesés történetei kalauzolnak el az Öreghegyen

Mintha Lázár Ervin varázslatos világát idézné Esterházy Miklós történetfüzére: meséi gyerekeknek és olyan felnőtteknek szólnak, akik nem felejtették el teljesen, hogy ők is voltak gyerekek. Olvass bele!

...
Beleolvasó

Knausgard a tetűről, a magányról és Van Gogh-ról is ír új könyvében

A magyar olvasók idén vehették kezükbe Karl Ove Knausgard nagyszabású Harcom című sorozatának záró darabját, most pedig egy újabb KOK-széria indul, ez az Évszakok. Olvassatok bele az Őszbe!

Polc

Ali Smith: a világ kizökkent, de nincs veszve minden

...

„Nem annyira magamat – a létezést kell kihallgatnom” [Pilinszky 100]

...

Annie Ernaux irodalmi fényképalbumba sűrítette az élet illékonyságát

...

A Keresztutak az eddigi legnagyobb kísérlet arra, hogy Franzen bemutassa az amerikai közelmúltat

...
...

Polcz Alaine nagyon sok tervet dédelgetett

...

Hallgass bele Nemes Nagy Ágnes, Lengyel Balázs, Polcz Alaine és Mészöly Miklós levelezésébe!

...

Öreg banda, kiégés és Rómeó + Júlia [10 perc Könyves]

...

Tompa Andrea hóhérokról, Kolozsvárról, az íróvá válásról és az első regényéről

A hét könyve
Kritika
A rózsák sem gyógyítják meg a lelket és a farkat
...
Szórakozás

Székely Kriszta 8 évesen egy Offenbachban játszott, most rendezett egyet

Több mint 25 év után tűzte ismét műsorra a Magyar Állami Operaház Jacques Offenbach operáját, a Hoffmann meséit. Székely Kriszta rendezővel a próbafolyamat kihívásairól, a kettős szereposztás különlegességéről, és saját Offenbach-kötődéseiről is beszélgettünk.

Gyerekirodalom
...
Szívünk rajta

Hagyományos és kortárs népmesék az év utolsó napjaira

Az év utolsó, hosszúra nyúlt estéi tökéletesek a nagy közös mesélésekre, ezért most olyan könyveket választottunk a Szívünk rajta matricásai közül, amelyek a hagyományos vagy újramesélt népmesék közül válogatnak.

...
Gyerekirodalom

Zalán Tibor a Mesemúzeum új kulcsőre

Zalán Tibor személyében november 27-én új kulcsőrt avatnak a Mesemúzeumban.

...
Szívünk rajta

Mourlevat a fekete humort franciás könnyedséggel elegyíti

Jean-Claude Mourlevat könyveiben nem riad vissza a szokatlan vagy épp meghökkentő témaválasztástól, a Szívünk rajtában a hónap könyvének választott Putifár tanár úr visszavág is egy nyugdíjba vonult tanár bosszújáról szól. A kötet László Kinga fordításában és Rofusz Kinga illusztrációival jelent meg magyarul – a fordítót a könyvről és az íróról, az illusztrátort pedig a Putifár képi világáról faggattuk.