A trauma ott mélyül el, amikor anyáddal sem tudsz beszélni arról, mi történt veled – Olvass bele Amber Smith regényébe!

A trauma ott mélyül el, amikor anyáddal sem tudsz beszélni arról, mi történt veled – Olvass bele Amber Smith regényébe!

Amber Smith provokatív bemutatkozó regénye feltárja az egyik legsúlyosabb trauma által ejtett mély sebeket, és megmutatja egy fiatal lány erejét. Olvass bele!

Könyves Magazin | 2024. április 09. |

Fel lehet épülni az ennyire súlyos traumából? Amber Smith regényének főhőse Eden, aki a legszívesebben visszamenne az időben. Arra a bizonyos napra. Hogy mindent másképp csináljon: ne nevessen a srác poénjain, kerülje a pillantásait az este folyamán, és mindenképpen zárja be a hálószobája ajtaját.

AMBER SMITH
Amilyen akkor voltam
Ford. Kéri Andrea, Magnólia, 2024, 368 oldal
-

A szóban forgó éjszakán ugyanis Edent a bátyja legjobb barátja megerőszakolta, a lány világa pedig összeomlott. Ami egykor egyszerű volt, most komplikálttá válik. Amit Eden egykor szeretett - akit egykor szeretett -, most gyűlöli. Amit egykor igaznak vélt, abból most hazugság lett. Már semminek sincs értelme, és bár Eden tudja, hogy el kellene mondania valakinek a történteket, nem képes rá. Ezért inkább eltemeti. Azzal az emberrel együtt, aki valaha volt.

A regényről cikkünkben azt írtuk, „az Amilyen akkor voltam egy, a szexuális erőszak következményeit bátran feltáró regény, aminek bizony vannak hibái. A karaktereiből és leírásaiból sokszor hiányzik a mélység – ez azonban nem vesz el abból, hogy a könyv egy nagyon nehéz, tabukkal terhelt témáról ír figyelemre méltó pontossággal és mély együttérzéssel.”

Amber Smith: Amilyen akkor voltam (részlet)

Fordította Kéri Andrea

Neked.

Mindenkinek, aki valaha is átélte az érzést, hogy új útra kell térnie.

Első rész

Elsőévesen

Sok mindent nem tudok. Nem tudom, miért nem hallottam az ajtó csukódását. Egyáltalán mi a francért nem zártam be az átkozott ajtót. Miért nem fogtam fel, hogy valami nincs rendjén – rohadtul nincs rendjén –, amikor megéreztem a matrac süppedését a súlya alatt. Miért nem sikítottam, amikor kinyitottam a szemem, és megpillantottam, ahogy bemászik a takaróm alá. Miért nem próbáltam küzdeni ellene, amikor még volt rá esélyem.

Nem tudom, meddig feküdtem ott utána azt mondogatva magamnak: szorosan hunyd le a szemed, és próbáld meg, könyörgöm, csak próbáld meg elfelejteni. Próbálj meg kizárni minden rosszat, mindent, amiről úgy érzed, soha többé nem gyógyulhatsz fel belőle. Ne törődj az ízzel, amit a szádban hagyott, a lepedő ragacsos nedvességével, a combodba sugárzó tűzzel, a gyomorforgató fájdalommal; ezzel a golyóval, ami átszakított, és valahogy a gyomrodba fúródott. Nem, nem sírhatsz. Mert nincs miért sírnod. Hiszen ez csupán egy álom volt, egy rossz álom – egy rémálom. Nem történt meg. Nem történt meg. Nem történt meg. Folyton ez jár a fejemben: NemTörténtMegNemTörténtMegNemTörténtMeg. Ismételd, ismételd, ismételd! Akár egy mantrát. 

Akár egy imát.

Akkor még nem tudtam, hogy ezek az elmémben felvillanó képek – egy film valaki másról, valahol máshol – soha nem tűnnek el, folyamatosan pörögnek majd a fejemben, örökre kísérteni fognak. Újra lehunyom a szemem, de csak azt látom, azt érzem, azt hallom: a bőrét, a karját, a lábát, a kezét, ami túl erősen markol, a leheletét magamon, ahogy izmok feszülnek, csontok ropognak, a testem megtörik, én pedig egyre gyengülök, elhalványulok. Ezek az érzések… nincs más, csak ez.

Fogalmam sincs, hány óra telik el, mire a szokásos vasárnap reggeli lármára riadok: a tűzhelyen csörömpölő edények és serpenyők hangjára. Az ajtó alatt ételszag kúszik be: szalonna, palacsinta, anya kávéja. A tévé hangjai: napközben hidegfront vonul át felettünk, viharok várhatók; apa időjárás-jelentése. A mosogatógép morajlása. A kerge kutya az utca túloldalán csahol, mint mindig, valószínűleg a semmire. Aztán ott a kosárlabda szinte észrevehetetlen, ütemes pattogása a harmatos aszfalton, lábak csoszogása és cipők nyikorgása a felhajtón. A mi szerencsétlen, álmos külvárosunk, mint minden más szerencsétlen, álmos külváros lassan, kótyagosan ébred, saját jelentéktelenségéről mit sem sejtve, csak még egy szombatot kívánva, rettegve a házimunkától, a templomtól, az elintéznivalóktól és a hétfő reggeltől. Az élet zajlik, csak úgy megtörténik, megy tovább, mint mindig. Normálisan. És nem tudok szabadulni a tudattól: akár felébredek, akár nem, minden folytatódik. 

Elborzaszt ez a normalitás.

Amikor kényszeredetten kinyitom a szemem, még nem tudom, hogy a hazugságok máris mozgásba lendültek. Nyelni próbálok. De a torkom kiszáradt. Mintha torokgyulladás lenne, mondom magamnak. Biztos megbetegedtem, ennyi az egész. Valószínűleg belázasodtam. Félrebeszélek. Nem tudok tisztán gondolkodni. Megérintem az ajkamat. Sajog. És a nyelvemen a vér ízét érzem. Nem, ez nem lehet. Nem történt meg. Ahogy a plafont bámulom, elgondolkodom: komoly problémáim lehetnek, ha ilyeneket álmodom. Efféle szörnyűségeket. Kevinről. Hiszen ő Kevin. A bátyám legjobb barátja, gyakorlatilag a testvérem. A szüleim is szeretik, mint mindenki, én is, és ő aztán… nem lenne képes. Az lehetetlenség. Megpróbálom megmozdítani a lábamat, hogy talpra állhassak. Annyira fáj, mintha eltört volna. Az állkapcsom meg… mintha csupa rossz fogam lenne.

Újra lehunyom a szememet. Mély levegőt veszek. Lenyúlok, és megérintem a testemet. Nincs rajtam fehérnemű. Túl hirtelen ülök fel, a csontjaim úgy jajgatnak, mint valami aggastyánnak. Félek lenézni. Akkor is ott van: a hét napjai feliratú bugyim gombócba gyűrve a padlón. Ez a keddi, bár tegnap szombat volt. Teljesen mindegy, úgysem látja senki. Épp erre gondoltam, amikor magamra kaptam. Most már biztosan tudom, hogy megtörtént. Tényleg megtörtént. És ez a fájdalom a testemben, mélyen belül, mintegy végszóra újra sanyargatni kezd. Ledobom magamról a takarót. Térdkalács formájú zúzódások éktelenkednek a karomon, a csípőmön, a combomon. És vér… a lepedőn, a paplanon, a lábamon.

Pedig átlagos vasárnapnak kellene lennie.

Amikor is felkelek, felöltözöm, és leülök reggelizni a családommal, reggeli után azonnal a hálószobámba masírozok, és befejezem a péntek este félbehagyott házi feladatokat, különös figyelmet fordítva a geometriára. Gyakorlom az új dalt, amit a zenekarral tanultunk, felhívom a legjobb barátnőmet, Marát, később esetleg át is ugrom hozzá, és még csomó más buta, értelmetlen feladatot végzek.

De ma nem ez lesz, már az ágyamban ülve tudom, hitetlenkedve bámulom a foltjaimat, 

remegő kezemet a számhoz szorítom.

Két kopogás a szobám ajtaján. Felpattanok.

– Edy, ébren vagy? – harsan anyám hangja. Kinyitom a számat, de olyan érzés, mintha valaki sósavat öntött volna le a torkomon, talán soha többé nem leszek képes beszélni. Kopp, kopp, kopp. – Eden, reggeli! – Lejjebb húzom magamon a hálóinget, az is csuromvér.
– Anya! – válaszolom végül, a hangom nyers és förtelmes.
Résnyire nyitja az ajtót. Ahogy benéz, tekintete máris a vérre siklik. 
– Ó, istenem! – sikkantja. Beslisszol, és sietve becsukja az ajtót.
– Anya, én… – Hogyan mondjam ki a szavakat, a legiszonyúbb szavakat, azokat, amelyekről tudom, hogy el kell hagyniuk a számat?
– Ó, Edy – sóhajtja, szomorú mosollyal fordulva felém. – Semmi baj.
– Mi…? – kezdem. Hogyne lenne már baj? Melyik világban ne lenne ez baj?
– Előfordul az ilyen, ha nem számítasz rá. – Csak úgy repked a szobámban, rendezkedik, rám alig nézve magyaráz a menstruációról, a naptárról és a számolásról. – Bárkivel megeshet. Ezért mondtam neked, hogy számon kell tartanod. Akkor nem érnek efféle… meglepetések. Fel tudsz rá készülni.
Szóval ő azt hiszi, hogy ez az.

Elég sok filmet láttam már ahhoz, hogy tudjam, el kell mondani. Kurvára el kell.

– De…
– Menj nyugodtan zuhanyozni, édesem – szakít félbe. – Majd én elintézem ezt a… ööö… – karjával széles kört ír le az ágyam fölött, a szót keresve – …ezt a galibát.
Galiba, te jó isten! Most vagy soha. Most vagy soha. Most!
– Anya… – próbálkozom ismét.
– Nem kell szégyellned magad! – mondja nevetve. – Semmi baj. Komolyan. – Mellém lép, átnyújtja a köntösömet, és magasabbnak látom, mint valaha. A lába előtt heverő, összegyűrt keddi bugyit még csak észre sem veszi.
– Anya, Kevin… – Ahogy kiejtem a nevét, elfog a hányinger.
– Ne aggódj, Edy! Odakint kosarazik Caelinnel, apád pedig szokás szerint a tévé előtt döglik. Senki sem fog meglátni. Menj csak! Vedd ezt fel!

Felpillantok rá, és egészen kicsinek érzem magam. Kevin hangja tornádóként járja át az elmémet, ahogy arcomra lehelve azt suttogja: Senki sem fog hinni neked. Ezt te is tudod. Senki. Soha.

Aztán anyám megrázza előttem a köntöst, felkínálva egy hazugságot, még csak ki sem kell találnom. Lassan megjelenik a szemében az a türelmetlen, itt vannak az ünnepek, nekem erre nincs időm tekintetet. Nyilvánvalóan ideje indulnom, hogy ő felszámolhassa a káoszt. És az is nyilvánvaló, hogy senki sem fog meghallgatni. Nem fogják rajtam észrevenni, és ezzel Kevin is tisztában volt. 

Állandóan nálunk lóg, jól tudja, hogyan működnek itt a dolgok.

Próbálom kihúzni magam, hátha akkor nem látszik, hogy minden elromlott. A bugyit az ágy alá rúgom, hogy ne találja meg, ne kezdjen el gondolkodni. Elfogadom a köntöst. Elfogadom a hazugságot is. Anyámra nézek, figyelem, ahogy a karjába nyalábolja a szennyes lepedőt – a bizonyítékot –, és tudom, hogy ha most nem, akkor soha. Mert igaza volt, senki sem fog hinni nekem. Persze hogy nem. Soha.

Kapcsolódó cikkek
...
Nagy

Amber Smith bátran ír a traumáról, ami felszabdal egy lányt

Amber Smith debütáló könyve, az Amilyen akkor voltam a nemi erőszak traumájáról ír szívszorító pontossággal.

...
Kritika

Miért gyilkolnak a gazdagok, ha a pénz és a hatalom már nem elég motiváció?

Jeneva Rose thrillerjében a város leggazdagabb feleségei olyan döntésre szánják el magukat, ami örökre összeköti őket.

...
Kritika

Egy csatornafedél választja el a lányokat, akik összebarátkoznak a holokauszt poklában

Pam Jenoff Nő kék csillaggal című regénye valódi pokoljárás, melyben egy maroknyi zsidó a szennyvízcsatornába menekül, hogy elkerülje a deportálást. 

TERMÉSZETESEN OLVASUNK
...
Zöld

Jordán Ferenc: Az ember találmánya a szaporodáshoz való jog - Olvass bele a biológus könyvébe!

Litkai Gergely a Bookline Zöld podcastjének következő adásában Jordán Ferenc hálózatkutatóbiológussal beszélget Az ember vége a természet esélye című könyvéről. Olvass bele a kötetbe!

...
Zöld

Túlélés vagy tanulás? John Holt könyve az iskolai kudarcok meglepő okait mutatja be – Olvass bele!

Miért jelent kudarcélményt sok gyerek számára az iskola? Olvass bele John Holt könyvébe!

...
Zöld

UFO-invázió nem lesz, de arrogáns azt gondolni, hogy egyedül vagyunk – Podcast Rab Árpád jövőkutatóval

Litkai Gergely a Bookline Zöld új podcastjében Rab Árpád jövőkutatóval beszélget Jane McGonigal Elképzelhető című könyvéről. 

...
Szórakozás

„Ez már hosszabb, mint egy házasság” – Megnéztük az 55 éves Kalákáról szóló filmet

Kaláka: a Kárpátoktól a Karib-tengerig nem egyszerűen a zenekar történetét meséli el, hanem egy kontinenseken átívelő út krónikája is.

Szerzőink

...
Kiss Imola

Csernus Imre: A magyarok zárkózottak, fosósak és félnek felelősséget vállalni

...
Horányi Hanna Zelma

Nick Cave könyve megtört szívű elmélkedés hitről, zenéről és gyászról

...
sa

Az ügynökakták igenis nyilvánosak, csak fel kell dolgozni őket – Takács, Bartók és gyermekvédelem a Margón

Természetesen olvasok
...
Zöld

3 könyv, ami segít megelőzni a kiégést, ami kisgyerekes szülőként rád leselkedik

...
Zöld

A Facebook az adataiddal tanítaná az AI-t, ezt teheted ellene

...
Zöld

5 pszichológiai könyv, ami segít megmenteni a párkapcsolatodat

...
Zöld

Miért jó, ha unatkozik a gyereked?

...
Zöld

Scarlett Johanssont sokkolta, hogy a ChatGPT egyik AI hangja olyan, mintha ő beszélne

...
Zöld

Összetört szív szindróma: olasz kutatók megtalálták, honnan ered a baj

...
Zöld

A vega és a vegán étrend bizonyítottan csökkenti a rák kockázatát – 4 hasznos könyvet ajánlunk

...
Zöld

Te is szeretnél lelassulni? Van 11 tippünk a nyugodt reggelekhez

...
Zöld

Jane Goodall: Mindenkiben ott van a fékezhetetlen lélek

Polc

Salman Rushdie és a kétélű kés, ami élni hagyta

...

Otthonosság és idegenség Görcsi Péter debütáló regényében – Olvass bele!

...

Jesmyn Ward rabszolgalányról szóló története a test nyelvén mesél pokoljárásról és felemelkedésről

...

Stephen King 50 éves horrorja egy menstruáló kamaszlány miatt vált klasszikussá

...
A hét könyve
Kritika
Nick Cave könyve megtört szívű elmélkedés hitről, zenéről és gyászról
...
Zöld

Jordán Ferenc: Nem az a lényeg, hogy megjósoljuk a Föld jövőjét, hanem hogy alkalmazkodjunk [Podcast]

Litkai Gergely zöld podcastjének vendége Jordán Ferenc ökológus, akivel tavalyi nagy sikerű, Az ember vége a természet esélye című könyve apropóján beszélgettek.

Még több olvasnivaló
...
Nagy

Csernus Imre: A magyarok zárkózottak, fosósak és félnek felelősséget vállalni

A megosztó pszichiáter, Dr. Csernus Imre bemutatta hamarosan megjelenő új kötetét, melyben azt próbálja megfejteni, mit jelent ma magyarnak lenni.

...
Nagy

K. Varga Bence: Újabb sejt születik

„Oldalra sandítva újra és újra szemügyre vehette a test vereségét, a hús halálának stációit” ‒ K. Varga Bence A csont és a csönd címmel ír tárcasorozatot a Könyvesen. Ez a harmadik rész.

...
Nagy

Így mutatta be Robert Capa Magyarország világháború utáni vörös fordulatát

A 70 éve elhunyt legendás fotós 17 éves korában menekült el Budapestről, 17 évvel később pedig másfél hónapot töltött idehaza. A Holidaynek írt, 14 fotóval illusztrált útibeszámolójában éjsötét börleszk-jelenetekként elevenednek meg a remények és a romok.