Hogyan zajlott az ügynökök beszervezése a Kádár-korszakban? Olvass bele Takács Tibor könyvébe!

A Rákosi-, majd a Kádár-korszak alatt részben besúgók, informátorok hathatós közreműködésével lehetett fenntartani a szocialista rendszert, ám ezekkel a szerepekkel és az állambiztonság  működ(tet)ésével kapcsolatban máig sok a tévhit. Takács Tibor új könyvében érthető és olvasmányos módon magyarázza el az ügynökhálózat működését – most a beszervezés folyamatáról olvashatsz el egy részletet.

takács tibor
Ügynökök, informátorok, jelentések – Az állambiztonsági ügynökhálózat történetei
Jaffa, 2024, 204 oldal
-

Hogyan és miért akartak beszervezni az ötvenes évek közepén egy kisvárosi zenetanárnőt? Mivel próbáltak rávenni az együttműködésre egy vidéki gyermekgyógyászt, és az illető miként igyekezett kibújni ez alól? Milyen szerepük volt az 1956 utáni megtorlásban az ügynököknek, informátoroknak, besúgóknak, akik között akadtak olyanok, akiket zsarolással szerveztek be, de olyanok is, akik önként jelentkeztek, és még kitalációkkal is traktálták a tartótiszteket, csak hogy jó pontokat szerezzenek?

Mi is volt az a bizonyos K-lakás?

És végül mikor, milyen körülmények között és miatt kellett felszámolni a hosszú évtizedeken át fáradságosan és gondosan építgetett ügynökhálózatot?

A rendszerváltás óta eltelt több mint harminc évben sokszor törtek ki késhegyig menő viták, olykor botrányok a kérdés miatt, hogy valóban nyilvánosak-e az „ügynökakták”, valóban kutathatók-e a Rákosi- és a Kádár-korszak állambiztonságának iratai. Bármit gondolnak is a történészek, szakemberek, a közvélemény szerint a válasz egyértelmű „nem”. Takács Tibor ezt a nagyközönség előtt részben még mindig feltáratlan állambiztonsági múltat mutatja be tudományos igénnyel, ám közérthető formában. Könyvében megvizsgálja, milyen kép él a köztudatban a politikai rendőrségről és annak tagjairól, szemlélteti, hogyan épült fel és működött az ügynökhálózat az 1945-tól 1990-ig terjedő időszakban, és részletes esettanulmányokban, konkrét emberi sorsokon keresztül hozza közelebb az olvasóhoz a kort és szereplőit.

Takács Tibor: Ügynökök, informátorok, jelentések – Az állambiztonsági ügynökhálózat történetei (részlet)

A helyzet: kis magyar Upside Down

Az utóbbi évek kétségtelenül egyik legnagyobb magyar filmsikere volt A besúgó című, 2022-ben bemutatott sorozat. Sokan foglalkoztak (és valószínűleg fognak is még foglalkozni) sikere titkával, a történettel, és azzal, mennyire hitelesen ábrázolja azt a kort, az 1980-as évek világát, amelyben játszódik. A film készítői többnyire azzal reagáltak a történeti pontosságot firtató kérdésekre, hogy játékfilmről és nem dokumentumdrámáról van szó, így nem várható el a minden részletre kiterjedően pontos korrajz. Valóban, egy fikció, például egy történeti regény esetében a történeti hitelesség másként jelentkezik, mint egy történettudományos munkában. (Aki bővebben kíván erről olvasni, annak Umberto Eco Hat séta a fikció erdejében című könyvét ajánlom, amely közérthetően és szórakoztató formában szól a témáról.) Ez azonban nem jelenti azt, hogy nem is lehet megvizsgálni, hogy egy 1985-ben játszódó történet mit árul el az 1980-as évek közepének Magyarországáról, konkrétan a késő Kádár-kori állambiztonságról.

Már csak azért sem, mert a sorozat voltaképpen az állambiztonság működéséről szól,

így – éppen a film közönségsikere miatt – nem mindegy, mit közvetít a nézők tízezreinek, akik feltehetően csak itt találkoznak ezzel a témával. Mindez értelemszerűen azt is jelenti, hogy – a kurzusfilmekkel ellentétben – A besúgó esetében legalább rá lehet kérdezni a hitelességre.

Szabályos

Ebben a fejezetben azt vizsgálom meg, miként jelenik meg a sorozatban a titkosrendőrség, és ez mennyiben felel meg annak a képnek, amely a belügyi parancsokból, szabályzatokból, állambiztonsági tanulmányokból, az ügynökhálózattal kapcsolatos iratokból egy történész előtt kirajzolódik. Ezek tételes bemutatása szétfeszítené a munka kereteit, ám annak érdekében, hogy a filmben látottakat tudjuk valamihez viszonyítani, röviden ismertetem az állambiztonság hálózatának működését szabályozó, az 1980-as években hatályos belügyi parancs főbb rendelkezéseit. Nem állítom azt, hogy a gyakorlatban minden részletében így működött a hálózat, de legalábbis így kellett volna működnie.

A hálózat az állambiztonsági szervek titkos segítőtársainak összességét jelentette,

akik „szervezetszerű titkos együttműködés keretében”, azaz nemcsak alkalomszerűen folytattak információszerző, felderítő tevékenységet, vettek részt operatív akcióban, és így tovább. A hálózat tagjai lehettek titkos munkatársak (tmt.), titkos megbízottak (tmb.) vagy ügynökök (ü.). A titkos munkatársak a hálózat legtapasztaltabb és legkvalifikáltabb tagjainak számítottak, akiket – ideáltipikusan – nagyfokú hivatástudat, áldozatkészség és rátermettség jellemzett; elvi, hazafias meggyőződésből vettek részt a titkos együttműködésben, és a legbonyolultabb feladatok elvégzését is rájuk lehetett bízni. A titkos megbízottak szintén elvi, hazafias alapon dolgoztak az állambiztonságnak, ám (még) nem mindenben feleltek meg egy tmt.-vel szemben támasztott követelményeknek; rezidensi funkciót például egyáltalán nem tölthettek be.

Az ügynökökkel szemben is elvárás volt a hálózati feladatok célirányos és folyamatos elvégzése,

foglalkoztatásuknál azonban figyelembe kellett venni, hogy őket terhelő vagy kompromittáló adatokkal, esetleg anyagi érdekeltség alapján szervezték be. Ugyanakkor törekedni kellett az „átnevelésükre”, arra, hogy feladataikat egyre inkább hazafias meggyőződésből hajtsák végre. A terhelő bűncselekmény elévülési ideje előtt a beszervezésüket hazafias alapon meg kellett erősíteni; amennyiben az ügynök a további együttműködést nem vállalta, az elévülési idő lejártakor a hálózatból ki kellett zárni.

Minden hálózati személynek alkalmasnak kellett lennie az „ellenséges” személyek, csoportok, szervezetek és ezek tevékenységének a felderítésére. Ehhez egyrészt megfelelő operatív lehetőségek szükségeltettek: ilyen volt például az ellenséges személyekkel meglévő (vagy felújítható) kapcsolat, bizalom, az ellenőrzés szempontjából előnyös beosztás, fontosnak bizonyultak a felderítésre használható munka- vagy személyes kapcsolatok, a megfelelő ismeretek, mozgástér. Másrészt a hálózati személyektől megfelelő személyes tulajdonságokat – értelmi képesség, kombinatív készség, egészségi állapot –, illetve

olyan jellemvonásokat vártak el, mint a becsületesség, igazságszeretet, felelősségtudat, fegyelmezettség, következetesség, nyíltság, lelkiismeretesség stb.,

de a kiválasztásnál figyelembe vették a (politikai, általános és speciális) műveltséget, a káros szenvedélyeket, jellemző szokásokat, temperamentumot, külső megjelenést is.

A hálózati munka olyannyira az „ellenségre” irányult, hogy az állambiztonság működtetéséhez szükséges, de nem közvetlenül az ellenséges személyekre vagy tevékenységre vonatkozó adatok megszerzésére tilos volt igénybe venni a hálózatot. Ezzel összefüggésben a párt-, állami és társadalmi funkcionáriusok ellenőrzésére is csak korlátozottan lehetett felhasználni. A Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) tagját egyébként csak különösen indokolt esetben lehetett beszervezni, kizárólag hazafias alapon, a csoportfőnök, hatáskörét meghaladó esetekben a főcsoportfőnök, illetve a belügyminiszter engedélyével. A párt- és társadalmi szervezetek választott tisztviselői, az apparátusaik dolgozói, továbbá az MSZMP Központi Bizottsága (KB) hatáskörébe tartozó vezetők egyáltalán nem lehettek a hálózat tagjai.

A titkos együttműködés a beszervezéssel vette kezdetét. Ezt hosszas előkészítő munka előzte meg a jelölt kiválasztásától és tanulmányozásától kezdve a beszervezés alapjának és módszerének a megválasztásán keresztül magának a beszervezés aktusának a megszervezéséig: hol és mikor kerül rá sor, miként biztosítják a jelölt jelenlétét.

Az együttműködés formális megteremtésére a beszervezési beszélgetésen került sor (fokozatos bevonásnál ez lehetett több alkalom is).

Az együttműködést felajánlhatta a jelölt is, de a beszervező is tehetett erre konkrét javaslatot. A jelöltet nem volt szabad megfélemlíteni, valótlan adatokkal zsarolni vagy felelőtlen ígéretekkel ámítani; a lényeg az volt, hogy önként ajánlja fel szolgálatait: még a terhelő adatokkal beszervezendő személyben is tudatosítani kellett, hogy választhat az együttműködés és a felelősségre vonás következményei között. Sikeres beszervezés esetén azonnal tisztázni kellett az együttműködés gyakorlati kérdéseit, azaz a hálózati személy feladatait, jogait és kötelességeit, a kapcsolattartás módját, a fedőnév használatát, illetve nyilatkozatot kellett íratni az újdonsült hálózati személlyel, akit – a parancsnoki jóváhagyás után – nyilvántartásba is vettek.

A hálózat működtetése szempontjából alapvető jelentőségű volt az operatív tisztnek az ügynökkel kialakított kapcsolata,

amelyben „kifejezésre kell, hogy jusson a szocialista társadalmi rendünk lényegéből fakadó nyíltság és őszinteség, az együttműködéshez elengedhetetlenül szükséges kölcsönös bizalom” – fogalmaz a szabályzat. Ennek megfelelően a hálózati személyeket csak megfelelő indokkal, a körülményekben bekövetkezett változás, a tartótiszt áthelyezése vagy hosszan tartó betegsége esetén lehetett más kapcsolattartónak átadni. A tisztnek nemcsak „vezetnie” (feladattal ellátnia, eligazítania, képeznie, beszámoltatnia, ellenőriznie) kellett a hálózati személyt, hogy az a munkáját minél hatékonyabban el tudja végezni, hanem nevelnie is (fejlesztenie a hálózati személy jellemét, politikai képzettségét stb.). Ennek egyik fő eszköze a jutalmazás volt, ami lehetett dicséret, anyagi juttatás, de más módon is megnyilvánulhatott. Kimagaslóan eredményes munkavégzés vagy bátor helytállás esetén még kitüntetésre is fel lehetett terjeszteni a hálózati személyt. Az operatív tiszt utasítására végrehajtott minden cselekményért az állambiztonság volt a felelős, így a hálózat tagja akár kártérítési igénnyel is felléphetett, ha feladatainak előírás szerinti végrehajtása következtében anyagi kár vagy más jellegű hátrány érte.

Az állambiztonságnak – a lehetőségek függvényében – segíteni kellett a hosszabb ideje eredményes munkát végző informátorai egzisztenciális problémáinak megoldásában is.

Amennyiben a hálózati személy körülményeiben, operatív lehetőségeiben olyan változások történtek, amelyek következtében az együttműködésre átmenetileg vagy véglegesen alkalmatlanná vált, pihentetni kellett, illetve ki kellett zárni a hálózatból. Már ha más területen nem tudták foglalkoztatni őket; ugyanis az volt az elsődleges cél, hogy az eredményesen dolgozó, kvalifikált emberek kapcsolatban maradjanak az állambiztonsággal. Amennyiben mégis sor került a hálózati személy kizárására, azt személyesen kellett közölni vele.

Tavaszi Margó
Takács Tibor Ügynökök, informátorok, jelentések című könyvét a Tavaszi Margó Könyves Magazin Színpadán mutatják be május 25-én 19:15-kor. A szerzővel Müller Rolf történész, az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának munkatársa beszélget. Részletek ITT.

Olvass minket e-mailben is!

  • Személyes ajánló a legérdekesebb tartalmainkról!
  • Extra tartalom csak feliratkozóknak!
  • Így biztosan nem maradsz le a legfrissebb könyves hírekről!
  • Nem spammelünk, heti 1-2 levelet küldünk.

Könyves Magazin Hírlevél

Kapcsolódó cikkek
...
Kritika

A fojtogató Kádár-korban mindenki megkötötte a maga alkuját

A Kádár-kor, a rendszerváltást megelőző évek és maga az 1989-ben bekövetkező fordulat a történelmi háttere Jánossy Lajos új nagyregényének. Az Örök hely és mindehol idő a hét könyve. 

...
Kritika

A Páternoszter megmutatja a Rákosi-rendszer legabszurdabb oldalait

Orosz István grafikusművész első regénye, a Páternoszter több nézőponton, többszörös elbeszélésen keresztül világítja meg, milyen volt az élet az 50-es évek Magyarországán, és milyen abszurd, groteszk vagy tragikomikus eseményeket idézett elő a Rákosi-korszak személyi kultusza.

...
Nagy

Aladdin, Tolsztoj és a kialvatlan szemek – bemutatták a Kádár-kori szamizdatról szóló kötetet

Danyi Gábor Az írógép és az utazótáska című könyve a hidegháború idején alternatív előállítást követően és alternatív terjesztésnek köszönhetően cenzúrázatlanul megjelenő, underground irodalom történetét meséli el.

TERMÉSZETESEN OLVASUNK
...
Hírek

Elveszett bibliai fát támasztottak fel egy 1000 éves magból

A Bibliában szereplő fa magját a Júdeai-sivatag egy barlangjában találták. Olyan növényről van szó, ami lokálisan kihalt, a Bibliában viszont többször is említik a gyógyító hatása miatt.

...
Zöld

A barátságaid is lehetnek mélyebbek és bensőségesebbek – olvasd el, hogyan

Cziglán Karolina pszichológus Elfogadó kapcsolódás című könyvével abban igyekszik segíteni, hogy a kapcsolatainkban merjünk sebezhetőbbek lenni, legyen szó barátságról, szülő-gyerek viszonyról vagy párkapcsolatról. Mutatunk egy részletet a kötetből.

...
Zöld

A zöld tea szuperegészséges, de nem csodaszer – 5 könyv a teázásról

A zöld teának nemcsak az illata elbűvölő, de számos nagyszerű hatással is számoltatnak azok, akik rendszeresen fogyasztják. Bemutatjuk a frissítő itallal kapcsolatos tényeket és mítoszokat, aztán ajánlunk öt könyvet a teázás szerelmeseinek.

Olvass!
...
Beleolvasó

A Nyelni a szexművészek elit közösségébe nyújt betekintést – Olvass bele Kemény Zsófi könyvébe!

A Nyelni vicces és elgondolkodtató történet szexről, kapcsolatokról és a Z generáció küzdelmeiről. Olvass bele!

...
Beleolvasó

Ilyen volt valójában az élet a Playboy-villában – Olvass bele Crystal Hefner könyvébe!

Nyers és kíméletlen látkép a Playboy-villa tárgyiasító és nőgyűlölő légköréről, valamint Hugh Hefner utolsó napjairól. Most beleolvashatsz Crystal Hefner beszámolójába a saját élményeiről és Hugh Hefner utolsó napjairól.

...
Beleolvasó

A lakás, amelyben Ady utolsó hónapjait töltötte - Olvass bele Kordos Szabolcs új könyvébe!

Ady és Csinszka közös lakása több volt mint egy egyszerű élettér, itt élték az utolsó hónapok legszebb és legfájóbb napjait. 

Természetesen olvasok
...
Zöld

A barátságaid is lehetnek mélyebbek és bensőségesebbek – olvasd el, hogyan

...
Zöld

A zöld tea szuperegészséges, de nem csodaszer – 5 könyv a teázásról

...
Zöld

A gyereknevelésnek nem szükségszerű velejárója a kiabálás – így előzd meg

...
Zöld

Az AI-nak már most gazdagabb a szókincse a magasan képzett emberekénél

...
Zöld

Ez a könyv bebizonyítja, hogy a szívből jövő nevetéstől leszünk igazán boldogok

...
Zöld

Vajon megváltoztatja-e az embert, ha napi kapcsolatban van a halállal?

...
Zöld

3 könyv szülőknek, amit érdemes előjegyezni szeptemberben

...
Zöld

Most éppen naponta ennyi lépést kell tenned a tudósok szerint az egészségedért + 3 könyv

...
Zöld

A fantáziád segít a legtöbbet az ökológiai válság ellen - Olvass bele a Világelejébe!

Kiemeltek
...
Podcast

Vámos Miklós az elhallgatott történetekről: Az apám családját egy kivétellel kiirtották [Podcast]

Vámos Miklóst az elhallgatott történetek formálták, míg Durica Katarina íróként arra jött rá, hogy nem csak elszenvedői lehetünk a körülményeknek. 

...
Podcast

Ács Dániel: Radnóti Miklós mintha a kommunista Jézus Krisztus lett volna

Radnóti Miklós haláláról, a kultuszt építő barátokról és egy eltűnt táskáról beszélgetünk Ács Dániellel a Könyves Magazin podcastjában.

...
Nagy

95 éve született Michael Ende, a Végtelen történet szerzője

Michael Ende Momó című regénye kultikus mű, amely gyerekkönyvként ismert, de mélyebb rétegei a felnőtt olvasókat is megszólítják.