Szerinted melyik a legfontosabb közéleti vers, miért?
Rendkívül nehéz erre a kérdésre abban a formában válaszolni, ahogyan fel van téve, és nemcsak azért, mert sosem egyszerű „kedvenceket” mondani, hanem ha kellően komolyan vesszük a kérdést, akkor ki kellene nyitni a mi a közéleti vers? – vitát. Hol kezdődik a versben a magánélet, hol a közélet? Az én álláspontom szerint szinte minden vers közéleti vers, mert a vers mondandó: gesztus a nyilvánosságban. A szerző a saját felelősségével, ízlésével, érdeklődésével, szenvedélyével és értékrendjével dönt arról, hogy miről fog beszélni a többieknek, a vers megírása önmagában azt jelenti, hogy valamit, ami az enyém, szeretnék közössé tenni. Ez számomra közéletiség. De ha eltekintünk ettől az egyébként nem mellékes terminológiai vitától, akkor azt mondanám, hogy szerintem a legfontosabb közéleti vers a Tanuld meg ezt a versemet Faludy Györgytől.
Számodra ki tiszteletreméltó/példaértékű politikai gondolkodó/filozófus a történelemből, és miért?
Szerintem fontos, hogy nemcsak politikusok, filozófusok, írók lehetnek azok, akik mint egy tablón, megmutathatóak a gondolkodás, a politikáról való gondolkodás meghatározó alakjaiként, akiknek a mondásai mentén érdemes narratívákat alkotni, a világot értelmezni. A kortárs nyilvánosságban ez fokozottan igaz, ha csak arra gondolunk, hogy (nemcsak írott formában) milyen túltermelés van politikai „publicisztikában”, tele vannak a platformok jobbnál-jobb podcastokkal, és rengeteg kiváló újságíró mozog a politikai rovatokban. És persze van sok akadémikus, akiknek a gondolatai érthető módon nem feltétlenül jutnak el tömegekig. Ezeket hangsúlyozni szerettem volna, mielőtt én is kijelölnék „neveket”, „tekintélyeket”. Az elmúlt években szemléletváltoztató módon hatottak rám Wallerstein gondolatai a világrendszerről, Loïc Wacquant írásai a neoliberalizmusról és a büntetőpolitikáról, Noam Chomsky írásai médiáról, propagandáról. A magyar nyilvánosságban egyértelműen TGM, Puzsér Róbert és Hont András publicisztikája volt még évekkel ezelőtt gondolatformáló hatással rám. Mint oly sokan másoknak a generációmból, őket olvasva alakultak ki a legalapvetőbb szűrőim, értelmezéseim, kérdezésirányaim a magyar belpolitika kapcsán.
Mit ajánlanál a magyar állampolgároknak olvasni a választásokra készülve?
A politikai sajtót. 444.hu, Magyar Hang, valaszonline.hu, Átlátszó, Telex. Fontos, hogy olvassunk szépirodalmat, de nem a választásokkal összefüggésben. A kérdés mintha azt implikálná, hogy művészeti alkotással kell valahogy túlélni a kampányidőszakot, az egy magasabb erkölcsi minőségen tart, és ezzel kell tisztulni, míg itt van velünk pár hónapig ez a mocsár. Ez távol áll az én politikai gondolkodásomtól, egyrészt (majdnem) minden politika, és az (majdnem) mindig történik, nemcsak a választási kampányban, és nem gondolom, hogy a művészethez fordulást a politikától való elfordulás ürügyén kell tegyük. Ahogyan azt sem látom, hogy bármilyen irodalmi mű alkalmas lenne arra, hogy közvetlen tájékozódási pont legyen a választások tekintetében. Nekem az egyik kedvenc regényem Móricz Zsigmondtól a Rokonok, de nem azért, mert bármit megvilágít a 2022-es magyar választások tekintetében. Ezek felszínes összefüggések. Nagyon sok irodalmi mű beszél arról, hogy a hatalom megváltoztat és annak hatására rossz döntéseket hozol, visszaélsz vele. Ezek a gondolatok fontos, érdekes vitákat nyithatnak meg, de nem látom, hogy a jelenlegi szituációban hogyan jelentenek alkalmazható tudást. A művészet nem ad ilyen módon alkalmazható tudást. Ez félrevisz attól a gondolkodásmódtól, ahogyan szerintem a politikát érdemes szemlélni. Orbán Viktor vagy Gyurcsány Ferenc fotói alá sem kommenteljük oda, hogy Te tetted ezt király!
Melyik könyv elolvasását ajánlanád/tennéd kötelezővé a legfőbb politikai döntéshozók számára, és miért?
Ugyanezen okokból nem adnék semmilyen kötelező olvasmányt senkinek. Nem is értek feltétlenül egyet azzal a beszédpozícióval, hogy alkotóként olvasmánylistát írjak választott képviselőknek. Ha szeretnek olvasni, akkor olvassanak jó irodalmat, tájékozódjanak a kortárs irodalom újdonságait illetően mondjuk a Literán vagy a Könyves Magazinon. Olyan nem lesz, hogy megvilágosodnak egy-egy műtől, amiben magukra ismernek, és azokra a folyamatokra, amik negatívan formálják őket a politika hatására, és akkor emiatt estéről reggelre változtatnának. Egyébként feltehetően sokan ismernek ilyen műveket, és olvastak is.
Melyik fikciós állami/politikai rendszerben élnél szívesen, és miért?
Nincs ilyen. Nem szeretnék semmit, ami az ölünkbe hullik. A politikai küzdelem egy folyamat, és ha valamit sikerül kiharcolnia a „népnek”, ott legalább olyan fontos az odavezető út, mint maga az eredmény. Akár sikeres, akár sikertelen lesz például a konkrét politikai eredmények tekintetében a tanársztrájk, az összetartás, összedolgozás, a felkészülés, a szolidaritás rendkívül inspiratív szerintem az egész társadalom számára, és sokat tanulhatunk mindannyian belőle.
