Mit gondol az író az olvasók országában? Aki válaszol: Fehér Renátó

Mit gondol az író az olvasók országában? Aki válaszol: Fehér Renátó

Az olvasók országa című sorozatunkban a választások előtt könyvek segítségével igyekszünk válaszokat találni az aktuális hazai közéleti kérdésekre. Érdekel minket az is, hogy a hazai szerzők hogyan látják irodalom és közélet kapcsolatát, de nem aktuál- és pártpolitikai törésvonalak mentén, hanem eggyel általánosabb nézőpontból, ezért összeállítottunk és elküldtünk nekik egy kérdéssort. A beérkezett válaszokat a következő hetekben megosztjuk a Könyves Magazinon. (Eddig Gurubi Ágnes, Nyáry Krisztián, Kukorelly Endre, Czakó Zsófia és Lackfi János gondolatait olvashattátok.)

Eredeti fotó: Szőcs Petra

Könyves Magazin | 2022. március 16. |

Az olvasók országa című tematikus sorozatunk könyvek segítségével igyekszik körbejárni a legaktuálisabb közéleti kérdéseket a választások előtt. Interjúk, podcastek, recenziók, beszámolók, beleolvasók sorával hozunk képbe, mert hisszük, hogy a széleskörű tájékozódás is segít építeni a társadalmunkat. A sorozat többi cikkét itt találod.

Szerinted melyik a legfontosabb közéleti vers, miért?

Az, amelyik a korszakról kísérel meg mondani valamit, miközben nem tekinti magától értetődőnek a nyelvet, amin ezt megpróbálja. Az, amelyik elsődlegesen nem a szerzői portfólió és illetékességi kör szélesítése érdekében születik meg. Volt tíz-tizenegy éve egy vita a politikai költészetről. Ahogy most visszagondolok, talán annyi tanulsága mégiscsak lett annak a vitának, hogy mindig és mindenképp a kor gyermekei (©Wisława Szymborska) vagyunk. Viszont ez az inspiráció elsősorban mintha tematikai konjunktúrákhoz, közvetlen reprezentációs trendekhez vezetett volna. Mert ma az látszik, hogy mindenekelőtt a választott társadalmi ügy és a gesztus ítéltetik meg a szélesebb politikai és médiatérben. Pedig az irodalom egy másik idegen nyelv az anyanyelven belül, a költészet meg eleve beszédhiba.

Térey János Tizenöt éve Zugló című verse épp ezekben a hetekben lesz nagykorú, a Beszélő folyóirat 2004-es évfolyamának február-márciusi számában jelent meg. Egy történelmi korszakforduló (1988–90) közérzetének nagyverse, 15 éves (!) távlatból, egyén és politikai közösség viszonylatában. Eufórikus nyitány, aztán középgenerációs rezignáció. Az illúzióvesztésbe és kiábrándultságba lehetett nekünk már megérkezni, némi elszánt és kitartó indulattal, plusz kurzivált iróniánkat folyton idézőjelbe téve. Innen indulunk egy ideje.

Számodra ki tiszteletreméltó/példaértékű politikai gondolkodó/filozófus a történelemből, és miért?

A saját kérdéseimmel és kételyeimmel való szembenézéshez az utóbbi időben leggyakrabban a felszabadítási teológia szövegei vittek közelebb. Ferenc pápa személye és az ő elmúlt évtizede élesebben is láttatta ezt a szemléletet, amely a II. vatikáni zsinat „forradalmi” újításából, az (evilági) idők jelei iránti figyelemből indult ki. A felszabadítási teológia alaptétele a szegények melletti elsődleges döntés, az evangélium üzenetét pedig kitüntetetten a szegények szempontjából értené és értetné meg. Azoknak a szemével néz az égre, akiknek „nem a fogyasztói jóllakottság, hanem a megdöbbentő éhség mozgatja az ajkait”, amikor a mindennapi kenyérért imádkoznak. Az irányzatalapító perui Gustavo Gutiérrez (magyarul például: A szegények oldalán, Gerhard Ludwig Müllerrel közösen, ford. Török Csaba, Új Ember Kiadó, 2016.) arról ad számot, hogy mi a hit kontextusa itt és most, adott társadalmi-politikai-gazdasági valóságban: a globális neoliberalizmus korában. Hogy a hit nem csupán az egyéni üdvözülés játéktere, hanem a cselekvő szolidaritás köztere is. (Gutiérrez több helyen hivatkozik a lévinasi Másik koncepciójára: a másikban mindig idegent, özvegyet és árvát lát, mindig a másiké az elsőbbség). A hívőnek a szegények melletti elsődleges döntése ugyanakkor nem társadalomelemzésből, nem a személyes tapasztalatból, nem az emberi együttérzésből következik, nem norma tehát, hanem „lelki járásmód”. A hit felszabadító gyakorlata pedig nemcsak a szegények karitatív segítését jelenti, hanem elsősorban a társadalom konkrét szociális megváltoztatásának munkáját.

És noha a Corvina Kiadó Megmondja-sorozatában Ady, Bibó, Hofi és Karinthy mellett már Ferenc pápa is mondta meg, érdemes lenne csinálni egy Simone Weil-válogatást is, amit még meg is könnyíthet az életmű több darabjának eleve aforizmatikus jellege. 

Mit ajánlanál a magyar állampolgároknak olvasni a választásokra készülve?

Az Esterházy Pétertől származó és a mostani sorozatnak is címét adó „olvasó országa” szószerkezet nekem arról szólna, hogy ne csak a vásárlóképes középosztály férjen hozzá a kultúrához, hanem mások is. Hogy a kultúra nem kizárólag kultúrharc, nem kizárólag a véleményformáló elitcsoportok közti párbeszédkísérlet vagy párbeszédképtelenség. A kultúrában a marketingnek és a menedzserszemléletnek talán akkor van bármilyen értelme egyáltalán, ha nem csak azokat képes elérni, nem csak azokra targetál, akik eleve fogyasztói a kultúrának. Ha nem csak kattintó fogyasztóként gondolunk az olvasókra/állampolgárokra. A kulturális hozzáférés szélesítése – a profitérdekek mellett is – közügy, s ha közügy, akkor közpolitikai stratégiákat igényel, ahol már kevésbé kellene, hogy domináljanak a profitérdekek. Ez noha kevésbé látványos, de ugyanúgy releváns kérdése az ún. kultúrpolitikának, mint az Újszínház igazgatói pályázata, vagy hogy tényleg át kell-e nevezni az Ifjúmunkás utcát a József Attila-lakótelepen. (De a kérdés úgy is feltehető, hogy kinek lesz jövőre 150 éves Budapest? Milyen módon ünnepelhető meg az évforduló, akkor, ha a „színházbérletesek” lesznek a célközönség, és akkor, ha a „BKV-bérletesek” is?) 

A kulturális hozzáférés szélesítéséhez az érintett intézményrendszerek együttműködése nélkülözhetetlen: folyóiratoké, könyvkiadóké és könyvterjesztőké, a közkönyvtári hálózaté, kerületi és vidéki művelődési házaké, közösségi tereké, satöbbi. Ők a kultúra színterei, ekként alapítói és alakítói a nagy és közös kultúrpolitikai víziónak. Milyenek lennének a kultúraközvetítés jó gyakorlatai? Kitől és milyen kultúrpolitikai munkát igényel, hogy ne fogyaszthatóvá egyszerűsítődjenek le a kultúra termékei [könyv az, ami megpityeregtet vagy röviden elszórakoztat a nap végén], hanem az arra valóban érdemesek a maguk bonyolultságában látszódjanak, ugyanakkor biztosítva legyen mind materiális, mind szellemi szinten a hozzájukférés? Középosztályi sikknek, netán luxusnak, vagy a sznobéria vadászterületének tekintjük-e a kultúrát, vagy létezhet mégis olyan kultúrpolitikai ajánlat, amely egyenjogú partnert lát a kivéreztetett és százszor is viharvert közoktatás és közművelődés elkötelezett szereplőiben és résztvevőiben? 

A kulturális hozzáférés kérdése ugyanakkor még csak véletlenül sem műveltségi kérdés, a műveltség megszerzése mellékkörülmény, de nem végcél. A kultúra elsősorban az állampolgári öntudat foglalata, a politikai közösség önazonosságának tükörképe. Közben a kultúra akkor igazi, ha kényelmetlen, ha pedig kényelmetlen, akkor kérdéseket szül. Szerintem az olvasók országában az a cél, hogy ezeket a nehéz kérdéseket minél többen vitassuk meg. 

Szóval lehet, hogy ez az aprómunka megelőzné, hogy könyvet ajánlhassak másoknak, ami több ízelítőnél, okulni valónál, penzumnál. De ennek az aprómunkának talán jó alapítószövege lehet A szavak csodálatos életéből című Esterházy-esszé, ami előadásként is létezik. Ahogy léket vágatunk a dinnyébe, mielőtt megvesszük, úgy ez az esszé segít beletanulni, hogyan nézzünk a mindenhonnan ránk ömlő szövegek mögé. Lássuk, hogy a szöveg hogyan készül, mire készül értünk, velünk vagy ellenünk, miként működik, hogyan mondja, amit mond. Esterházy esszéje kritikusabb olvasóvá edz, elmélyült olvasóvá és gyanakvó olvasóvá, öntudatos állampolgárrá.

Melyik könyv elolvasását ajánlanád/tennéd kötelezővé a legfőbb politikai döntéshozók számára, és miért?

Réger Zita Utak a nyelvhez című munkája szimbolikus pillanatban, 1990-ben jelent meg. Hazafias, demokrata és szolidáris könyv. Kis könyv anyanyelvünk emlékére. Nagyjából arról szólna, hogy ahányan vagyunk, annyiféleképpen tanultuk meg ugyanezt az anyanyelvet. Arany János, Nemes Nagy Ágnes, Kertész Imre, Ladik Katalin és Bari Károly anyanyelvét. Réger Zita könyve a nyelvi szocializációs eljárások változatosságát tárgyalja: szociális helyzet, nyelvelsajátítás, nyelvi fejlődés és nyelvhasználat összefüggéseit. Talán arra biztat, hogy tartsuk szem előtt mindezt, amikor berendezzük a tantermet, az iskolát és a köztársaságot. Úgy rendezzük be, hogy valóban közös lehessen. Mi volt az első szavam, anyu? Hátrány, kislányom. „…hűséggel nem az országomnak, nem a hazámnak tartozom, nem az osztályomnak, ha van, nem a családomnak, van, hanem egyes egyedül a nyelvnek tartozom, a magyar nyelvnek” (ld. már fentebb: EP). Réger Zita könyve egészen vékony, nem fért bele sem a „hazaáruló”, sem az „idegenszívű”, sem a „mucsa”, sem a „mélymagyar”, sem a „hígmagyar”, sem a „rosszvér”. Elég könnyen olvasható.

Melyik fikciós állami/politikai rendszerben élnél szívesen, és miért?

Mármint ha nem ebben a fikciós állami/politikai rendszerben lennék kénytelen, amelyben az avatarom folyton ott kóborol valamelyik digitális aknamezőn, ahol az algoritmus láthatatlan bal keze mutatja a kötelező haladási irányt. Hullajtom el magam mögött az adataimat, mint Jancsi és Juliska a morzsákat, és nem találok többé haza. A mézeskalács ház helyén metaverzum áll, a házigazda hazudik, rászed és megrabol, aztán markolássza a hüvelykujjamat. Amikor hibernálom magam, azt álmodom, hogy én vagyok a könyvtáros San Juniperóban. Mifelénk mindenkit Shoshana Zuboff könyve érdekelne, de nem tudom begépelni a címét a katalógus keresőjébe, hiába is próbálkozom. Egy örökkévalóság is eltelt, mióta nem sikerül.

Kapcsolódó cikkek
...
Nagy

Fehér Renátó: Emlékszel Maeve-re?

Fehér Renátó költő, kritikus irodalmi kollázsa a Szexoktatás egyik főhőséről, Maeve Wileyról.

...
Beleolvasó

Fehér Renátó: Fejadag & #foodporn (A hévízi hajószakács)

Felébred-e a gasztroszövegek olvasásakor az éhségérzet? Többek közt ez is kiderül A hévízi hajószakács című gasztroantológiából, amelybe kortárs írók írták meg (l)étélményeiket. Olvass bele!

...
Nagy

Fehér Renátó: Jó, hát akkor hogy’ fogunk élni?

"Rajk László nem relativizálta apja bűneit, nem lett apja apologétája, és nem lett apja elvesztésének rabja sem. Nem lett Hamlet, sem a kádári konszolidáció kis janicsárja. A tavaly ősszel elhunyt Rajk László A tér tágassága című könyvéről Fehér Renátó írását olvashatjátok.

ZÖLD - TERMÉSZETESEN OLVASOK
...
Zöld

Thomas Erikson: Aki engem fáraszt, lehet, hogy másnak szimpatikus

...
Zöld

Litkai Gergely: Mennyire vagyunk felelőtlenek a nukleáris anyagokkal? / A katasztrófa küszöbén

...
Zöld

Jane Goodall: A családomban női ágon öröklődik a bátorság

...

Hetényi Zsuzsa: Harcolok azért, hogy ne szokjak hozzá a háború gondolatához

...

Kleinheincz Csilla: Nem akartam a mágiával elvenni az olvasótól a valóságos megoldásokat

...

Szabó Magda egész életében hitt a nagy történetekben

...

Závada Péter: A szövegekbe visszavonulás is politika

Még több olvasnivaló
...
Nagy

Kafkánál a valóság az igazi rémálom, az élet pedig maga a reménytelenség

Franz Kafka az idegenség írója, aki a létezésben nem talál semmiféle otthonosságot – az ember létét a világban kiúttalan, elidegenedett, szorongással és félelemmel teli állapotként jeleníti meg, elsősorban a groteszk és az irónia segítségével, egy szürreális, mégis ismerős világ megteremtésével. Újraolvasó rovatunk májusi könyve Kafka talán leghíresebb műve, A per

...
Nagy

Az izlandi Dan Brownt keresték, ezért megírta első krimijét Lilja Sigurðardóttir

Lilja Sigurðardóttir az izlandi krimi fontos szerzője, Csapda című regényét most fordították magyarra. Az éppen Budapesten tartózkodó szerzőt a regény kapcsán kérdeztük többek között a skandináv krimiről, írói rutinjáról, az izlandi társadalomról, kokaincsempészetről és homoszexualitásról. 

...
Panodyssey

Borda Réka: Hová lettek a tárgyak az irodalomból? [Tárgydilemmák]

"A szépirodalom persze az ember, nem a környezet nagy kérdéseit taglalja – mindazonáltal környezetünk nemcsak hogy nem elhanyagolható, hanem sok esetben minket meghatározó dolgok összessége, amelyek funkcióval való megtöltése képes színesíteni, mélységgel megtölteni az irodalmi alkotásokat. Elvégre tárgyaink és tereink mi magunk vagyunk: nincs civilizáció, ha mi, emberek nem alakítjuk környezetünket." Borda Réka Tárgydilemmák című esszésorozatának következő részében azt vizsgálja, hogyan és miért hiányzik a materialitás irodalmunkból.

...
Nagy

A Dreherek sikertörténetét csak az államosítás tudta megakasztani

A Dreher bejáratott márkanév Magyarországon, a mögötte meghúzódó család- és cégtörténet pedig legalább annyira színes, szerteágazó és fordulatokkal teli, mint az elmúlt durván kétszáz év magyar történelme. Iglódi Csaba első regénye, a Dreher-szimfónia négy tételben meséli el az egymást követő generációk felemelkedését.

...
Nagy

Gurubi Ágnes: Kőr Dáma

Gurubi Ágnes a Szív utca című regényével 2021-ben a top3-ban végzett a legjobb első prózakötetesnek járó Margó-díjért folyó versenyben. Volt értelme megőrülni című tárcasorozatának ez a harmadik része.

...
Kritika

Levélfolyamból bontakozik ki a Kner család megrázó és felemelő története

A magyar történelem egyik legtragikusabb korszaka elevenedik meg a Magvetőnél megjelent könyv lapjain, és a családregényszerű szövetet kirajzoló epizódok arról győznek meg, hogy kivételes szellemi és érzelmi kohézió fogta össze a Kner család egymást követő nemzedékeit.

SZÓRAKOZÁS
...
Szórakozás

A déli gótika mesterének novellái inspirálták Bruce Springsteen legsötétebb lemezét

Május elején jelent meg Warren Zanes Deliver Me from Nowhere című kötete, amely Bruce Springsteen tán legkülönlegesebb, és leginkább kedvelt lemezén, az 1982-es Nebraskán hallható dalok mögött felsejlő személyes motívumokat, és művészi hatásokat tekinti át.

...
Szórakozás

Jordan? Pipa! – Az alfakosaras, a tárgyalóasztal meg a munkaalkoholista fehér férfiak

Az Air – Harc a legendáért arra a pávatáncra fókuszál, amely 1984-ben zajlott a Jordan család és egy ambiciózus sportszergyártó vállalat vezetői között. Hozzáolvastuk a pár éve magyar nyelven is elérhető Michael Jordan-monográfia vonatkozó részeit.

...
Nagy

Cseh Tamás és Bereményi Géza dalai olyan korhű helyzetjelentések, melyek jelentőségével maguk sem voltak tisztában

Hétfőn este nyílt meg a Cseh Tamás életművéről szóló kiállítás a Petőfi Irodalmi Múzeumban. A zeneszerző-énekes idén januárban ünnepelte volna nyolcvanadik születésnapját; a tárlat megidézi emlékét, az archív felvételek pedig visszarepítenek a hetvenes évekbe.

Hírek
...
Hírek

Melyik lesz 2023 legjobb első könyve? Már lehet nevezni a Margó-díjra

...
Nagy

Bipoláris depresszió, tatárjárás és a gulyáskommunizmus utolsó évei - magyar próza a Könyvhéten

...
Podcast

Hetényi Zsuzsa: Harcolok azért, hogy ne szokjak hozzá a háború gondolatához

...
Zöld

Megtalálták a német Atlantiszt?

...
Könyvtavasz

A családi pokolból Petőfi verse mutatja meg a kiutat

...
Hírek

III. Károly a Dame lovagi előnevet adományozta Jacinda Ardernnek

...
Nagy

Az okos csajok meg a Kádár-kor „márciusi ifjai” – kilenc történelmi non-fiction a Könyvhéten 

...
Hírek

Tom Hanks szerint regényt írni nem nehéz

...
Hírek

Betiltották a Bibliát erőszak és vulgaritás miatt utahi iskolákban

...
Nagy

Petri György rögeszmésen különbözni akart, radikálisan autonóm személyiség volt

A Kertész Imre Intézetben mutatták be hétfő délután a Petri György különbözése című interjúkötetet, mely egy harminc évvel ezelőtt készült beszélgetéssorozat szerkesztett változata. A teljes terjedelmében eddig még nem publikált sorozatban a beszélgetőtárs Tasi József irodalomtörténész volt, aki 1993 novembere és 1994 februárja között kérdezte a költőt gyerekkorról, szerelemről, költészetről, filozófiáról és politikáról. 

Szerzőink

...
Vass Norbert

A háború bennünk lakik, és túl fog élni mindannyiunkat

...
Sándor Anna

Kleinheincz Csilla: Nem akartam a mágiával elvenni az olvasótól a valóságos megoldásokat

...
Kolozsi Orsolya

Kafkánál a valóság az igazi rémálom, az élet pedig maga a reménytelenség