Síklaki István: A politikai kommunikáció könnyebben utat talál, ha ijesztget

Síklaki István: A politikai kommunikáció könnyebben utat talál, ha ijesztget

Milyen szerepe lehet az önigazolásnak a közéleti döntéseinkben? Mennyire pontosan mérjük fel, hogy kompetensnek tartunk-e valakit a feladatra? Miért vagyunk manipulálhatóak, és miért okozhat töréseket egy családban a politika? Az olvasók országa sorozat keretében Síklaki István szociálpszichológussal, az ELTE Társadalomtudományi Karának habilitált egyetemi docensével beszélgettünk, és arra kértük, ajánljon könyveket, amiket érdemes elolvasni, ha a választások pszichológiai oldala érdekel. Interjú.

Sándor Anna | 2022. február 04. |
Az olvasók országa című tematikus sorozatunk könyvek segítségével igyekszik körbejárni a legaktuálisabb közéleti kérdéseket a választások előtt. Interjúk, podcastek, recenziók, beszámolók, beleolvasók sorával hozunk képbe, mert hisszük, hogy a széleskörű tájékozódás is segít építeni a társadalmunkat. A sorozat többi cikkét itt találod.

Ha bevezető jelleggel kellene összefoglalni, milyen pszichés folyamatokat indíthat be, erősíthet fel a kampányidőszak és a választások?

Nem is annyira beindítanak, inkább fölerősítenek meglévő és nagyon általános pszichés folyamatokat. Szociálpszichológiai szempontból talán a legalapvetőbb a csoportidentitás, a saját csoport-külső csoport megkülönböztetése, és az ehhez tartozó kognitív és érzelmi reakciók, amik evolúciósan nagyon régiek, mélyen gyökereznek, és változó erősséggel, de a mai társadalomban épp úgy megvannak. Ezek a csoportidentitások és a hozzájuk kapcsolódó érzelmek és konfliktusok sok helyen, így Magyarországon is viszonylag felerősödtek az utóbbi időben. Ezt nyilvánvalóan egy ilyen típusú megmérettetés, összeütközés, amit a választás jelent, óhatatlanul felerősíti. Ez egy természetes dinamikája a társadalmaknak, még ha időnként hisztérikussá is válik.

Ezt a csoportidentitást szokták a köznyelvben törzsi gondolkodásnak nevezni?

Szokták, de ez inkább metaforikus elnevezés. Azt hiszem, ez a szóhasználat az úgymond civilizált, demokratikus intézményeken alapuló játékszabályokat, a törvényeket betartó üzemmódhoz képest egy korábbi, kevésbé a játékszabályokhoz idomuló, inkább feltétlen lojalitást követelő magatartásmódra utal. Ez bizonyos tekintetben egyfajta regresszió, azaz visszalépés egy korábbi társadalmi mentalitáshoz.

Szeretünk úgy gondolni magunkra mint racionális lényekre, miközben a pszichológusok folyamatosan figyelmeztetnek, hogy nem vagyunk azok. Mennyire vagyunk manipulálhatóak?

Valóban sokkal racionálisabbnak gondoljuk magunkat, mint amilyenek valójában vagyunk, ezt már nemcsak a pszichológia, hanem az idegtudomány is masszívan alátámasztja. Egész egyszerűen a tudatos folyamatainknak nincs közvetlen kapcsolata a tudatalatti - nem freudi értelemben, hanem egyéb tudatalatti - folyamatainkkal. Részben a motivációinkat és a normális, civilizációs életünkhöz szükséges információk feldolgozását ez a tudatalatti üzem biztosítja a számunkra. És az nagy probléma, hogy gyakran nem férünk hozzá, hogy mi történik ott valójában, miközben az énképünk része, hogy mi racionálisak vagyunk. Ennek az az eredménye, hogy van valamilyen motivációnk, amiből cselekszünk, 

és utána kitalálunk egy racionalizált magyarázatot hozzá, egy önigazolást, ha úgy tetszik, ami megnyugtat bennünket, miközben a cselekvéseinket esetleg rossz irányba viszi.

Ezért vagyunk manipulálhatóak, mert a jó manipulátor ezekhez a tényleges, az eszünkkel gyakran nem hozzáférhető motivációkhoz folyamodik érzelmeken keresztül. Ilyen formán a manipulátor a viselkedésünket befolyásolja, majd hagyja, hogy kitaláljunk hozzá egy racionális magyarázatot, és azt higgyük, hogy a világ úgy van, ahogy azt mi gondoljuk. Ez alapvető problémája az emberi társadalmaknak.

Például az előítéleteink tudatosítása jelenthet védelmet a manipuláció ellen?

Az előítéletek tudatosításával nem sokra megyünk, pont azért, mert úgy racionalizáljuk, hogy magunkban nem előítéletként éljük meg őket. Egyénként képesek vagyunk nagy önfegyelemmel, tudatos koncentrációval felülemelkedni az előítéleteinken, ami komoly erőfeszítést, elhatározást, jellemet meg egyebeket követel. Viszont amikor éppen nem figyelünk oda, akkor óhatatlanul előjönnek, és egy ügyes manipulátor képes úgy terelni a figyelmünket, hogy az előítéleteink működjenek. Hosszú távon az előítélet leépítése szocializációs kérdés. Például a deszegregált oktatás jobb országokban hozzá tud járulni, hogy mire egy gyerek felnőtt lesz, úgy megszokja a kisebbségeket, hogy már nem működik az előítélet. 

Ezeket a könyveket ajánlja Síklaki István:

Carol Travis, Elliot Aronson: Történtek hibák... (de én nem tehetek róluk) - Az önigazolás lélektana
Anthony R. Pratkanis, Elliot Aronson: A rábeszélőgép - Élni és visszaélni a meggyőzés mindennapos mesterségével
Jonathan Haidt: The Righteous Mind: Why Good People are Divided by Politics and Religion
Pippa Norris: Electoral Engineering: Voting Rules and Political Behavior

+ 1, amit mi ajánlunk tőle:

Síklaki István: Előítélet és tolerancia

Pszichológiailag mi állhat az olyan markáns közéleti polarizáltság hátterében, mint amit például az Egyesült Államokban és Magyarországon is látunk?

Ez egy dinamika, ami mögött az “oszd meg és uralkodj” politikai érdeke áll. Számos társadalomban úgy alakult, hogy a politikusoknak az az érdeke, hogy polarizáljanak, és a korrekt játékszabályok helyett a törzsi logikát alkalmazva uszítsák egymásnak a táborokat. Erre az egyik magyarázat talán az lehet, hogy ha rosszul mennek a dolgok, akkor a szabályos, racionális játékszabályok szerint működő társadalomban bajba tud kerülni a politikus, ha rosszul mennek a dolgok, akkor könnyebb a lojalitásra, az előítéletekre építve hatalmat szerezni. Ha hasít a gazdaság, akkor erre nincs szükség.

Akkor a polarizáltság csitításáért alulról nem is lehet tenni, hanem a nagy világfolyamatok, például a gazdaság beindulása az, ami ezen változtatni tud?

Ezt lehet mondani, de ne hárítsuk magunkról a felelősséget a politikusokra. Orbánnak óriási felelőssége van abban, hogy rosszul mennek a dolgok, de azért alapjában véve a magyar társadalomban, azaz a mi mentalitásunkban lévő hibák azok, amiket felhasznál a hatalma érdekében. Egyénenként nemigen tudunk látványos dolgot tenni, de ha a maga területén mindenki tiszteségesen próbál dolgozni és cselekedni, és elkerüli például a korrupciós csapdákat és hasonlókat, akkor azzal lehet segíteni azon, hogy kilábaljunk a jelenlegi helyzetből.

Ésik Sándor: A működő demokrácia alapja nem a győzelem, hanem a kompromisszum
Ésik Sándor: A működő demokrácia alapja nem a győzelem, hanem a kompromisszum

Vannak azok a jóféle pillanatok az életben, amikor egy sörözéskor vagy baráti vacsora során egy hozzáértő ismerősünknek sikerül annyira világosan (és persze szórakoztatóan) elmagyaráznia egy-egy szakmai fogalmat vagy összefüggést, hogy utána tényleg jobban értjük a világot magunk körül. Valami hasonlóra vállalkozott Ésik Sándor ügyvéd, amikor a Libri felkérésére megírta a Sanyikám, én nem politizálok című könyvet (itt beleolvashatsz), amiben egy Facebook-poszt közérthetőségével és lazaságával tárgyalja az állam, a társadalom, az igazságszolgáltatás működését, a történelmi örökségek és a szolidaritás (hiányának) kérdéseit. Vagyis mindazokat a dolgokat, amiket a történelem és állampolgári ismeretek óra keretében érdemes lett volna megtanulnunk és értenünk, mielőtt választópolgár lett belőlünk. Interjú.

(Fotók: Valuska Gábor)

Tovább olvasok

Mik azok a tényezők, amik hatnak a voksolási szokásainkra?

Mindenekelőtt a jólétünket, a gazdasági, egzisztenciális érdekeinket találjuk a dolog mélyén, ez meggyőződésem. Nem tartom magam marxistának, de ebben sok igazság van. Hogy aztán ezt milyen ruhába öltöztetjük, hogy nemzeti öntudatnak vagy akárminek nevezzük, az egy másik kérdés. 

A társadalmi osztály vagy az iskolázottság a szavazatunkat nem befolyásolja?

Nem önmagában a társadalmi osztály és az iskolázottság számít, hanem az egzisztencia. A mai magyar társadalomban van egy bizonyos, némiképpen az iskolázottsággal is összefüggő társadalmi réteg, aminek jól megy, ennek tagjai nyilvánvalóan a jelenlegi establishmentre fognak szavazni. Van olyan társadalmi réteg, aminek nem megy jól és ezt az establishmentet hibáztatja miatta, az nem fog rá szavazni. Van olyan társadalmi réteg, amelyiknek nem megy jól, de ennek nincs tudatában. Ilyen értelemben van az iskolázottságnak, tájékozottságnak és a státusznak szerepe, de áttételes módon.

Kutatások szerint a pozitív és negatív információk közül a negatív az, ami jobban tapad. Ezek szerint, aki riogatóbb kampányt folytat, az lehet sikeresebb, vagy ez ennél azért árnyaltabb?

Ennek is van mély evolúciós alapja. Az emberi elme úgy alakult ki, hogy a negatív információ fontosabb. Ez abszolút észszerű, hiszen ha a negatív információra nem figyelek oda, akkor nem élek túl. A vaklárma még mindig kisebb baj, mint ha nem veszem észre, hogy valami fenyegeti az életemet. Éppen ezért a politikai kommunikáció könnyebben utat talál, ha ijesztget.
A valóság viszont ennél árnyaltabb. Például az elmúlt évtizedekben az amerikai választások során a republikánus kampányok szisztematikusan a félelemre, az ijesztgetésre épültek, a demokrata kampányok pedig a remény hangoztatásárára, és ennek ellenére azért a demokraták is nyertek választást. Nehéz előre kiszámítani, mi jön be, de közrejátszik, hogy ha egy társadalomnak éppen valamiért nem úgy megy, ahogy szeretné, akkor sokkal nyitottabb a negatív kampányra.

A republikánusok egy kutatás szerint több érzelmet mozgatnak meg a politikai kommunikációjukban, mint a demokraták.

Jonathan Haidt elemezte, mik az alapvető motivációi az embernek, és öt ilyen morális motivációt talált. Azt tapasztalta, hogy ebből kettő, a gondoskodás és az igazságosság az, amit a liberálisok, a demokraták szinte kizárólag használnak. A másik három, a tekintély, a tisztaság és a lojalitás is nagyon fontosak, de azokat a liberális baloldal elhanyagolja, míg a jobboldal azokkal is elég erőteljesen játszik, miközben nem hanyagolja el teljesen az első kettőt sem. Haidt szerint ettől hatékonyabb a republikánus kommunikáció.

Hogyan alkotunk képet a politikusokról? Találkoztam olyan leírásokkal, amik szerint a megjelenés vagy a karakterjáték (character play) nagyobb szerepet játszik a politikusok megítélésében, mint az, hogy mit tesznek.

Az Egyesült Államokban szépen követhető az a hosszú tendencia, ahogy a politika ilyen módon személyessé vált. Általánosságban is igaz, és ez egy természetes emberi tulajdonság, hogy a külső, a jó megjelenés tudattalanul és tudatosan is borzasztóan sokat számít. Ez nemcsak a politikában, hanem mindenfajta társas interakcióban megjelenik, értelemszerűen a politikában, ami egy showműsor, még erőteljesebben. Viszont önmagában nem elég, ha valaki George Clooney-megjelenéssel akar politizálni, igaz, nem is hátrány. 
Egy politikusnál viszont a kompetencia, a rátermettség is nagyon fontos, más kérdés, hogy elég nehéz megjátszani, talán azért is olyan könnyen észrevehető, mert hiteles. 
Volt egy kutatás Amerikában, amikor több tucat képviselői vagy szenátusi jelölt képeit mutogatták a másodperc törtrészéig felvillantva. Ezek kimondottan olyan jelöltek voltak, akik a kutatásban résztvevők lakhelyétől távol indultak, tehát ismeretlenek voltak számukra, így csak az arcból, a megjelenésből olvashattak. Az derült ki, hogy

a résztvevők olyan sikerrel ítélték meg egy szempillantás alatt a kompetenciát, hogy a későbbi választásokon a rátermettnek ítélt politikusok 70 százalék fölött nyertek.

Beszéltünk az érzelmek szerepéről, a megjelenésről, a rátermettséget sugárzó karizmáról. Mostanában gyakran olvasni arról, hogy előretört az előbbiekkel is operáló populizmus. A populizmus mikor és miért tud tömegeket megmozgatni?

A tömegtársadalmak kialakulása eredményezte, hogy a populista politikának nagy sikere lett. Igaz, Hitlernél vagy Mussolininél nagyobb populistát nem lehet mondani, szóval ez nem új dolog. A tömegek normális körülmények között nem úgy tájékozódnak, mint bizonyos kávéházi értelmiségi körök a 19. században, amikor még szűk társadalmi réteg szavazhatott. Ennélfogva olyan kérdésekben, amikben a tömegek nem kompetensek, a gazdasági, a társadalmi és egyéb dolgokban csak a nagyon leegyszerűsített, érzelmekre ható kommunikáció tud számukra működni.

Jamie Susskind szerint a politikát három komoly fejlemény fogja átformálni a következő században
Jamie Susskind szerint a politikát három komoly fejlemény fogja átformálni a következő században

"Az ember feljavítása többé nem fikció" - áll a jogi végzettséggel rendelkező, nagyszerű amerikai gondolkodó, Jamie Susskind könyvében. Leszármazottaink várhatóan képesek lesznek arra, hogy növeljék erejüket és állóképességüket. Hogy radikális mértékben fejlesszenek tudatot, érzelmet és memóriát. Hogy csökkentsék a fájdalom hatását és az alvásigényüket. Kérdés, hogy ez a "feljavítás" hogyan hat majd a döntéseikre, ezek a döntések pedig hogyan hatnak majd a politikára. Olvass bele a könyvbe!

Tovább olvasok

Társadalompszichológiailag foglalkoztak vele, hogy miért erősödött meg ismét ennyire világszerte?

Azt gondolom, hogy ebben van egy kis torz percepció. Mostanában élünk és a jelennek túlságosan nagy jelentőséget tulajdonítunk a múlthoz képest, miközben ez egy hosszabb és jóval egyenletesebb folyamat. Feltételezek egy olyan hullámzást, hogy amikor jól mennek a dolgok, akkor nincs szükség a populista politikára, az érzelemgerjesztésre, az ijesztgetésre és hasonlókra, amikor nem mennek jól a dolgok, akkor a politikusok ehhez fordulnak. A második világháború után Nyugat-Európa, Észak-Amerika több évtizedig nagyon jó passzban volt, egyenletesen fejlődött, nem volt szükség populista politikára. Előtte, a harmincas években viszont dúlt a populista politika. Most hogy mindenféle problémák keletkeznek ezekben az eddig prosperáló társadalmakban, természetes módon fölerősödik a populizmus.

És miért lehet az, hogy a közeli érzelmi, akár családi kapcsolatainkban is töréseket tud okozni a politikai véleményünk, hovatartozásunk?

Ez egy összetett kérdés, mert az az érzésem, hogy a politika inkább katalizátorként működik ilyenkor, és valójában olyan dolgok kerülnek felszínre, amik már korábban ott voltak a mélyben. Mondok egy bennünket érintő példát, amit számtalanszor átéltem az elmúlt évtizedekben. A múlt rendszerben volt egy jelentős konszenzus, hogy van egy kommunista diktatúra, amit az oroszok hatalma tart fönt. Ez egyesített egyébként különböző mentalitású, világnézetű embereket. Abban a pillanatban, hogy ez a rendszer elment, azonnal értékellentétek keletkeztek. Egy egyetemi legjobb barátommal jártam úgy, hogy egyszer csak kiderült, hogy teljesen másképp gondolkodik a politikai dolgokról, mint én, míg addig azt hittük, hogy egy húron pendülünk. Ugyanez megtörténhet családokon belül is. Ugyanakkor, ha egy család jól működik, akkor ezek a politikai különbségek kezelhetők, mert tudomásul veszi az egyik, hogy a másik más politikára esküszik.

Szóval még mindig könnyebb a politikusok miatt szidni egymást, mint szembenézni azzal, hogy vannak feloldatlan, például generációs, szülő-gyerek konfliktusaink?

Ez is benne van, de például az is, hogy az emberi kapcsolatokban mindig van vetélkedés. A “kinek van igaza”. 

Az énképünkben fontos, hogy azért egy kicsivel okosabbak legyünk a másiknál bizonyos dolgokban, és a politika pont ilyen.

És ha beindul a versengés egy család tagjai között, az tud indulatokat gerjeszteni és feszültségeket kelteni.

Hírlevél feliratkozás
Kapcsolódó cikkek
...
Nagy

Az olvasók országa: kerülj képbe a választások előtt!

Képzeljünk el egy olvasót, aki komolyan veszi, hogy a választás nemcsak hatalmi játszma, hanem valódi kérdések mentén kell válaszokat adni a mindenkit érintő kérdésekre. Képzeljünk el egy tematikus sorozatot, ami a könyvek segítségével igyekszik körbejárni a legaktuálisabb kérdéseket.

...
Nagy

Ésik Sándor: A működő demokrácia alapja nem a győzelem, hanem a kompromisszum

A Sanyikám, én nem politizálok című könyvében a Diétás Magyar Múzsa vezetője egy Facebook-poszt közérthetőségével és lazaságával tárgyalja az állam, a társadalom, az igazságszolgáltatás működését, a történelmi örökségek és a szolidaritás (hiányának) kérdéseit. Interjú.

...
Beleolvasó

Jamie Susskind szerint a politikát három komoly fejlemény fogja átformálni a következő században

"Az ember feljavítása többé nem fikció" - áll a jogi végzettséggel rendelkező, nagyszerű amerikai gondolkodó, Jamie Susskind könyvében. Olvass bele!

A hét könyve
Kritika
Atwood varázstalanítja Odüsszeusz mítoszát
...
Podcast

20 éves A Da Vinci-kód: Jézus feleségétől a 80 millió eladott példányig

2003-ban jelent meg angolul A Da Vinci-kód, a kötet sikerére pedig jellemző, hogy abban az évben az eladásokat tekintve csak egy másik giga-bestseller, a Harry Potter és a Főnix Rendje tudta túlszárnyalni. De mit tudott és mit tud a regény most? Podcastben kibeszéltük.

...
Szórakozás

Üdvözlet a mélysötétből? - Kispál és a Borz: Rózsaszín adalszöveg

A Kispál és a Borz 2022-es visszatérése nem egyértelműen a nosztalgiafaktor csúcsrajáratásáról szólt, bár az új lemez megjelenéséig még várnunk kell, hogy tisztán lássuk a zenekar mögött munkáló akaratot. 

Szerzőink

...
Ruff Orsolya

Atwood varázstalanítja Odüsszeusz mítoszát

...
Kolozsi Orsolya

Nádas szerint elkerülhetetlen az összeomlás, de muszáj tennünk a dolgunkat

...
Valuska László

Iamyank: Ki akartam mondani, hogy mind meg fogunk halni

Olvass!
...
Beleolvasó

Tom Felton: Harry Potter és Draco Malfoy egyazon érme két oldala

A Harry Potter-filmek forgatásáról, felnövésről, barátságokról, a hírnév előnyeiről és hátrányairól is mesél önéletrajzában Tom Felton színész, akit Draco Malfoyként ismert meg a világ. Olvass bele!

...
Beleolvasó

Szerhij Zsadan: Ezt a földet mától Ukrajnának nevezd!

Harkiv Hotel címmel jelent meg az ukrán Szerhij Zsadan kötete, melynek verseit Vonnák Diána válogatta és fordította magyarra. Olvass bele!

...
Beleolvasó

Az elitiskola tanárának manipulációja a szülők életét sem kíméli

A saját érdekedben az iskolai közösségek olykor viszontagságos működésébe enged betekintést, ahol sokszor csupán egy szikra kell, hogy lángra lobbanjanak a lappangó indulatok. Olvass bele!

Hírek
...
Szórakozás

Fekete István történelmi klasszikusa ihlette a Végvárak, vitézeket

...
Panodyssey

Vajsenbek Péter: Immigrant story / Akik még hisznek / Magyarok és értelmiségiek [Panodyssey]

...
Alkotótárs

Harmadik alkalommal hirdetik meg a Mastercard® - Alkotótárs irodalmi ösztöndíjprogramot

...
Szórakozás

Tarr Béla, Fekete István, ChatGPT-féle Godot és a Műanyag égbolt [PROGRAMAJÁNLÓ]

...
Alkotótárs

Vonnák Diána: A nyelv nagyon demokratikus dolog, mindenki használja

...
Zöld

Peter Wohlleben elmagyarázza, hogyan erősödik meg az erdő, ha békén hagyjuk

...
Hírek

Elhunyt Kipke Tamás Táncsics Mihály-díjas újságíró, író

...
Hírek

Összeállt a Magyar Könyvtervezés díj shortlistje

...
Zöld

Magyar mesterséges intelligencia segíthet a depresszió szűrésében

Még több olvasnivaló
...
Nagy

Krasznahorkai László könyvét lapozgatják a britek az angol könyvesboltokban

Nemrég annak jártam utána, hogyan fogadták a britek Harry herceg memoárját Londonban, most pedig ismét nyakamba vettem a várost, hogy kiderítsem, mit gondolnak a magyar szerzőkről. Így hát könyvesboltról könyvesboltra jártam, hogy felkutassam, mely művek alapján ismerhetnek minket a britek.

...
Nagy

Az utolsó mohikánon nőttél fel, de ezeket nem tudtad

Milyen történelmi előzményei vannak a regénynek? Mi tükröződik abban, ahogyan Cooper az őslakosokat ábrázolja? Az eredeti szöveg melyik rétegével nem találkozhattak Magyarországon azok, akik Réz Ádám átdolgozását olvasták? És mit hagytak ki korábban több magyar fordításból?

...
Nagy

Tar Sándor a térképről leszorult helyek és emberek írója

Tar Sándorról írt monográfiát Deczki Sarolta, akit az elesettek, a kiszolgáltatottak, a periféria írójaként is emlegetett szerző életéről és műveinek erőteljes hatásáról is kérdeztünk. 

...
Nagy

„Kommunista volt-e Petőfi? Néger volt-e Kossuth?”

A Petőfi-délibábok című programsorozat Petőfi politikai emlékezete a dualizmustól napjainkig című nyitórendezvényén kiderült, hogy az évek során Petőfi lobogó helyett sokaknak inkább dobogó volt: emelvény, amelyről ki-ki a maga hasznát remélve szónokolt.

...
Nagy

Fantasztikus írókat adtak a világnak, a britek mégsem falják a könyveket

Az angolok olyan szerzőket adtak a világnak, mint William ShakespeareAgatha Christie, Jane AustenCharles DickensJ. R. R. Tolkien, J.K. Rowling. Ezek alapján joggal hihetnénk, hogy az angolok a világ legnagyobb könyvfogyasztói, de tényleg így van? 

...
Nagy

Nádas szerint elkerülhetetlen az összeomlás, de muszáj tennünk a dolgunkat

A Nádas Péterről készült dokumentumfilm, a Saját erdő egyszerre portré- és természetfilm, meditatív alkotás, mely a világról és önmagunkról alkotott tudásunk átgondolására késztet. Kárpáti György Mór alkotása megállásra késztet, kiléptet a mindennapok zajából és felületességéből, és bevezeti a nézőt az író gondolatainak terébe. 

SZÓRAKOZÁS
...
Nagy

Ezeket a könyveket olvasd, ha tetszett A páciens!

A páciens című sorozathoz kapcsolódva most öt olyan könyvet mutatunk, amelyekben a pszichológus szemszögén keresztül beleshetünk a terápia zárt ajtaja mögé, és amelyekből kiderül, hogy a szakember is ugyanolyan esendő, mint a páciens.  

...
Podcast

Szabó Benedek: Az igazán jó műveknek nincs eleje és vége

A hallgatók társalkotói szerepéről, John Cheever prózájáról, hidegháborúról és melankóliáról beszélgettünk Szabó Benedekkel, aki az egyrészt-másrészt generációjához tartozik.

...
Szórakozás

Müller Péter Sziámi: A dal tud valamit, amit szeretnék tudni én is

„Életem összes kalandja másodszándékból következett” ‒ mondja Müller Péter Sziámi, akinek napestig sorolhatnánk a titulusait és a kitüntetéseit, magára legszívesebben mégis költőként tekint. Elmesélte nekünk, hogy lelt rá élete legjobb játszótársára nemrégiben, és megtudtuk tőle, miért csendesednek el bennünk a dalok, mire felnövünk.