A mesterséges intelligencia, a blokklánc, a robotika és a virtuális valóság mögött húzódó hatalmi struktúrák alapvetően alakítják át az emberi közösségek életét. Jamie Susskind arra biztatja az olvasót, gondolja újra, mit jelent szabadnak, illetve egyenlőnek lenni. Mit jelent hatalommal bírni, tulajdonnal rendelkezni? És mit jelent az, hogy egy politikai rendszer igazságos vagy demokratikus? Továbbá: hogyan tudjuk a gyors és megállíthatatlan változások korában visszavenni az irányítást? A könyv elnyerte az Estoril Global Issues díjat.
Jamie Susskind: Politika a jövőben - Életünk a technológia uralta világban
Fordította: Torma Péter
ELSŐ FEJEZET
Egyre több mindenre képes rendszerek
„Ember semmitől se viszolyog jobban,
mint attól, hogy olyasmi érjen hozzá, amit nem ismer.”
Elias Canetti: Tömeg és hatalom
Kezdetnek felmérjük, hol tartunk most, majd felvázoljuk az eljövendő világot.
A következő évszázadban a politikát három komoly fejlemény fogja átformálni:
az egyre több mindenre képes rendszerek, az egyre inkább integrált technológia és az egyre inkább számszerűsített társadalom.
Ezeknek a változásoknak az eredménye a közösségi élet egészen új típusa lesz: a digitális életvilág. A különös hangzású életvilág szó a német Lebenswelt tükörfordítása, és mindazon közvetlen tapasztalatok, cselekvések és kapcsolatok összességét jelenti, amelyek egyéni és közösségi világunkat alkotják. Ha el akarjuk képzelni a digitális életvilágot, képzeljünk el egy sűrű, nyüzsgő rendszert, amely embereket, nagy erejű gépeket és óriási mennyiségű adatot kapcsol össze egyetlen, rendkívül kifinomult és bonyolult hálózatban. Könyvem első részében nem áll szándékomban értékelni vagy kritizálni az általam leírt technológiák hatásait. Célom egyelőre annyi, hogy azonosítsam és megértsem ezeket, majd (a negyedik fejezetben) megvizsgáljam azokat az elméleti eszközöket, amelyek segítségünkre lesznek abban, hogy világosan átgondoljuk, mit jelent mindez a politika szempontjából.
A következő három fejezetben számos, a való életből vett példa szerepel majd, ám nem az a cél, hogy valamennyit észben tartsuk. Inkább az, hogy ha csak nagy vonalakban is, de bepillantsunk a ránk váró jövőbe. Ez annak belátásával kezdődik, hogy hamarosan rendkívüli képességekkel bíró számítógépek között fogunk élni. Ezek az egyre több mindenre képes rendszerek, és ezek jelentik majd a digitális életvilág első alapvető jellemzőjét.
Mesterséges intelligencia
A mesterséges intelligencia (MI) 1943-ban létrejött szakterülete az „intelligens” digitális rendszerek megalkotásával foglalkozik. Amikor MI-ről beszélek, olyan rendszerekről beszélek, amelyek képesek a korábbi vélekedés szerint kifejezetten emberi kognitív és kreatív folyamatokat igénylő feladatok végrehajtására. A haladás nem mindig volt zökkenőmentes, mára azonban lenyűgöző mértékben haladt előre, és továbbra is egyre gyorsul. Ezernyi olyan cselekvést, amelyet korábban kizárólag emberek végeztek, a digitális rendszerek ma gyorsabban, hatékonyabban, pontosabban és egészen más nagyságrendben végeznek.
Az MI-rendszerek mára közel jutottak ahhoz, hogy meghaladják az embereket olyan képességek terén, mint a természetes nyelvek fordítása, az arcfelismerés vagy az emberi beszéd utánzása. Az MI-t használó önvezető járművek az általános vélekedés szerint néhány éven belül széles körben el fognak terjedni (a Ford 2021-ben tervezi megkezdeni egy tömegesen elérhető modell forgalmazását).
2016-ban a Microsoft bemutatott egy beszédfelismerő MI-rendszert, amely ugyanannyi vagy kevesebb hibával képes lejegyezni egy beszélgetést, mint a hivatásos emberi átírók. Az Oxfordi Egyetem kutatói olyan MI-rendszert fejlesztettek ki, amely 93 százalékos pontossággal képes szájról olvasni, szemben a hivatásos szájolvasók 60 százalékos pontosságával. Az MI-rendszerek máris képesek sport, üzleti vagy pénzügyi témájú cikkeket írni. 2014-ben az Associated Press elkezdett algoritmusokat használni a több száz, addig kézzel írt bevételi jelentés számítógépes feldolgozására, amelyekből így tizenötször annyit produkáltak, mint korábban. Az MI-rendszerek rendeztek már filmet, és gyártottak filmelőzetest. Hamarosan MI-chatbotok (olyan rendszerek, amelyekkel „beszélgetni” tudunk) veszik majd fel a rendelésünket az éttermekben.
Ennél jóval baljósabb tény, hogy a mérnökök olyan MI-rendszert is alkottak már, amelyik képes egy adott politikai pártot támogató beszédeket írni.
Már az is épp elég rossz volt, amikor a politikusok lélektelen robotokként beszéltek, de most majd lélektelen robotok beszélnek úgy, mint a politikusok.
Az algoritmusok nap mint nap számtalan tranzakciót hajtanak végre a pénzpiacokon a befektetők nevében. A piaci feltételek változásain alapuló komplex stratégiák végrehajtását bízzák rájuk. A Deep Knowledge Ventures, egy hongkongi székhelyű befektető cég kinevezett egy VITAL (Validating Investment Tool for Advancing Life Sciences, vagyis „hitelesítő befektetési eszköz az élettudományok előbbre viteléért”) nevű algoritmust az igazgatótanács tagjává. Az orvosi MI-rendszerek már képesek megkülönböztetni egymástól a tüdőrák egyes fajtáit, és az emberi patológusoknál pontosabban tudják megbecsülni a várható túlélési időt. A kutatók úgy vélik, hogy nemsokára a többi ráktípus esetében is ez lesz a helyzet. Egy jogi MI-rendszer az Emberi Jogok Európai Bíróságán tárgyalt több száz per 79 százalékának végkimenetelét jósolta meg helyesen. Halálos önvezérlő fegyverrendszereket fejlesztenek – ez MI által vezérelt rakétákat, illetve felfegyverzett drónokat és robotokat jelent. Ha ezeket kiléptetik a háború színpadára, képesek lesznek bizonyos kritériumok alapján célpontokat kiválasztani, majd elpusztítani azokat – előbb-utóbb bármiféle emberi döntéshozó közreműködése nélkül.
Úgy tartják, a stratégiai játékok segítségével jól fel lehet mérni a digitális rendszerek képességeinek fejlődését. Röviden összefoglalva, mára már szinte mindegyikben legyőzik a legjobb emberi játékosokat, beleértve az ostáblát (1979), a dámát (1994) és a sakkot, amelynek világbajnokát, Garri Kaszparovot egy elhíresült mérkőzésen győzte le az IBM Deep Blue nevű szoftvere (1997). 2016-ban a Google DeepMind AlphaGo nevű MI-rendszere általános megdöbbenésre 4:1 arányban kerekedett felül I Szedol koreai go nagymesteren, szédítően új taktikákat alkalmazva ebben a sakknál jóval bonyolultabb játékban.
„Egyetlenegy játszmát… voltam képes megnyerni – nyilatkozta később kissé megrendülten Szedol. – Ezt a világon semmiért el nem cserélném.”
Egy évvel később az AlphaGo új, AlphaGo Master nevű változata 3:0-ra lemosta Ko Csiét, a világ legjobb emberi játékosát.
Ma már ennél is létezik sokkalta erősebb verzió: az AlphaGo Zero. Ez zsinórban százszor verte meg az AlphaGo Mastert.
Az IBM Watsonja már 2011-ben tönkreverte a Jeopardy! nevű műveltségi vetélkedő két örökös emberi bajnokát. Ebben a játékban a műsorvezető „válaszokat” ad az általános műveltséget érintő, sporttal, tudománnyal, popkultúrával, történelemmel, művészettel, irodalommal és egyéb témákkal kapcsolatban, amelyre a játékosoknak meg kell adniuk a megfelelő „kérdést”. A Jeopardy!-játékosnak nemcsak mély és széles körű tudással kell rendelkeznie, hanem képesnek kell lennie a természetes nyelv feldolgozására (beleértve a szójátékokat is), a releváns információk előkeresésére és a válasz megfelelő formában történő megfogalmazásra – méghozzá gyorsabban, mint a versenytársai. Az emberi játékosoknak esélyük sem volt a Watsonnal szemben, amelynek győzelme mérföldkövet jelentett a mesterséges intelligencia fejlődésében. Ez a rendszer válaszolni tudott „a világon bármilyen kérdésre […] pontosabban és gyorsabban akármelyik embernél”.
