Három nő, barátnő, Fodor Marcsi, Budai Lotti és Zubor Rozi összefogásából született ez a kötet, amelyben a történelem során egymást segítő lányok és asszonyok történeteit gyűjtötték össze az alkotók. Ezzel a gesztussal szeretnének arra biztatni minden nőt, hogy merjenek összefogni és segíteni egymáson, ehhez pedig olyan példaképeket állítanak eléjük, mint az alábbi részletben Cher és Tina Turner. Olvass bele!
Zubor Rozi, Fodor Marcsi, Budai Lotti: Micsoda barátnők voltak - Történetek a női összefogásról (részlet)
Bajban ismerszik meg a jó barát – szokták mondani a barátságokról. És ebben van is valami. Tina Turner és Cher története mindenesetre tökéletes példa erre, hiszen a két világhírű amerikai énekesnőt talán elsősorban nem a színpad, sokkal inkább hasonlóan nehéz sorsuk hozta össze.
Kapcsolatuk akkor lett igazán mély és szoros, amikor Tina a rémes házasságából frissen „szabadult” Chertől kért tanácsot, hogyan hagyja el ő is bántalmazó férjét.
Ami viszont példaértékű, hogy amikor végül megtette, Cher akkor se hagyta magára. Minden tőle telhetőt megtett, hogy segítsen újra lábra állni az eladósodott és a zenei világ süllyesztőjében kis híján teljesen eltűnt barátnőjének.
1975-öt írunk. Amerikában, egészen pontosan Los Angelesben vagyunk, ahol a CBS Television City stúdiójának egyik öltözőjében Cher készülődik a már csak az ő nevét viselő saját show-jának, a Cher Show-nak a felvételére. Ám egyszer csak kopognak. A műsorban hamarosan fellépő vendégpáros, az Ike és Tina Turner duó női tagja áll az ajtóban, friss zúzódással a karján. Azt mondja, szeretné valahogy elfedni, mert nem akarja, hogy látszódjon majd a kamerában. Amíg Cher megnézi, mivel tudnák eltakarni, Tina leül, és úgy dönt, nem vár tovább. Belevág. Tudja, hogy a percei meg vannak számlálva. „Mondd el nekem, hogy hagytad el!” – kéri a Sonny Bonótól frissen elvált kolléganőjét, egyik jövendőbeli legjobb barátnőjét.
A hasonló hasonlót vonz? Egyforma jelen, egyforma múlt
Mielőtt azonban elmesélnénk, mi történt ezen az ominózus napon, és mi lett az ott elhangzottaknak a következménye, tekerjük vissza kicsit az időt, hiszen a két énekesnő életrajzát böngészve hamar szembetűnik, hogy sorsuk nem csupán az abuzív házasságaikban egyezik.
Mindketten ugyanis szegény és idillikusnak egyáltalán nem nevezhető családi háttérből érkeztek a rivaldafénybe.
Tina Anna Mae Bullock néven jött világra 1939 novemberében, és fontos kiemelni, hogy nem kívánt gyermekként – ez ugyanis testében és lelkében is egész életre nyomot hagyott. Az egyik leghíresebb dalában is megénekelt Tennessee állambeli Nut Bushban töltötte gyermekéveit. Három évvel idősebb nővérével együtt rendszeresen szem- és fültanúja volt a sokszor testi bántalmazásig is eljutó veszekedéseknek farmvezető és segédlelkész apjuk és heves természetű, a kötöttségeket nehezen tűrő anyjuk között. Megesett, hogy a szülők az anyagi nehézségek miatt – illetve anyja esetében kicsit talán a vágyott menekülés lehetősége is közrejátszott – évekre a nagyszülők gondjára bízták a gyermekeiket. Ezekben az időkben pedig a kislányok rendszeresen a gyapotföldeken dolgoztak, naponta akár több órán keresztül is.
Anna Mae tizenegy éves volt, amikor anyja egy nap szó nélkül elment, de úgy, hogy ezután már soha többé nem is tért vissza. Idővel a sosem titkolt kedvenc gyereknek számító nagyobbik lányát magához költöztette, ami Anna Mae számára újabb trauma volt. Egy évvel az anyja távozása után az apja megpróbálta a családi légkört újra kialakítani, aminek érdekében újraházasodott, ám valódi változásra nem volt képes. Így, noha rövidebb idő leforgása alatt, de végül ez az újabb kapcsolata is ugyanúgy végződött, ahogy Anna Mae anyjával is. Újbóli válása után aztán Anna Mae apja is lelépett, akit viszont a lány életében soha többé nem látott viszont.
A Muh néven emlegetett édesanyját viszont igen. Öt évvel később, amikor anyai nagyanyja meghalt, Anna Mae St. Louisba költözött Muhhoz. Itt egy pubban – ahol nővére pultosként dolgozott – ismerkedett meg későbbi férjével, Ike Turnerrel, aki zenekarával rendszeresen lépett fel esténként. Eközben nemcsak az aznapi barátnőjét kereste, de különleges, tehetséges énekesnőket is.
Anna Mae gyermekkora óta énekelt a templomi kórusban, így Ike felfigyelt rá, és hamarosan Tina Turnert csinált belőle.
Ezzel pedig eleinte úgy tűnt, megvalósul Anna Mae nagy álma, miszerint olyan pompában élhet majd, mint a hollywoodi sztárok.
Cheryl Sarkisian – akit a világ ma már Cher néven ismer – a kaliforniai El Centróban született 1946 májusában. Anyja modellkedésből és színészkedésből próbált némi pénzhez jutni, apja pedig teherautósofőr volt. Ám mivel a férfinak jócskán meggyűlt a baja a drogokkal, és a szerencsejátékokban sem ismert határt, így azt az egyébként nem túl sok pénzt, amit megkeresett, egy szempillantás alatt el is verte.
A kis Anna Mae-hez hasonlóan Cheryl érkezése sem volt épp a legörömtelibb hír édesanyja számára, hiszen férjével a kapcsolata sem jónak, sem stabilnak nem volt mondható, amikor egyszer csak megtudta, hogy gyermeket vár. A nő el is gondolkodott a magzat elvetetésén, amiről végül állítólag orvosa beszélte le. Cheryl még csecsemő volt, amikor anyja végül elvált apjától, és más férfiak oldalán tovább kereste a boldogságot.
Kitartó típus volt, élete során ugyanis összesen hétszer ment férjhez, hat különböző férfihoz (az egyiküknek kétszer is igent mondott). Csakhogy miután elvált Cheryl apjától, annak érdekében, hogy talpra tudjon állni, kislányukat egy időre gyermekotthonba kellett beadnia, mert volt, hogy egyszerre két-három helyen is dolgozott.
Cher nélkülözésben eltöltött gyermekévei következtében egész életében rettegett attól, hogy visszacsúszhat a nyomorba.
„Szegényen nőttem fel, és belül mindig is szegénynek fogom érezni magam” – mondta, és talán ezért is vonzódott annyira mindig is a rivaldafényhez, a sztársághoz, ugyanis már nagyon fiatalon elhatározta, hogy énekléssel vagy színészettel szeretne foglalkozni. Ennek érdekében tizenhat évesen abba is hagyta az iskolát, és elköltözött otthonról. Innen útja egészen Los Angelesig sodorta szerencsét próbálni, ahol aztán leendő férjével, Sonny Bonóval ő is pont egy bárban találkozott először.
Bízva a vágyott szeretetben, avagy hogyan lettek elhagyottakból kisajátítottak?
De hogy történhetett meg, hogy Tina végül úgy lett a felesége a köztudottan hatalmas nőcsábásznak számító (és a dühös férjek miatt mindig fegyverrel járkáló) Ike Turnernek, hogy nemhogy lánykérés sem volt, hanem a nőnek szó szerint semmilyen beleszólása nem volt ebbe a döntésbe? Ahogy arról sem kérdezte meg senki, hogy az esküvő után egy kuplerájba akar-e menni ünnepelni, ahol egy pornográf szexshow-t kellett végignéznie. Erős gyomrúaknak egy kis extra: az újdonsült ara (azaz Tina) későbbi visszaemlékezései szerint undorító volt, és csak akkor mehettek haza, amikor „Ike végzett”. Hogy ez pontosan mit jelenthetett, azt mindenki fantáziájára bízzuk. És mielőtt megpróbáljuk megválaszolni az előbbi kérdést, azt is el kell mondani, hogy mindezek csak afféle sötét előjátékai voltak mindannak, ami Tinára várt házasságuk hátralévő éveiben.
Férje először akkor verte meg, amikor már közös gyermeküket hordta a szíve alatt, és egyre jobban pocakosodó kismamaként némi szünetet kért volna a fellépéseket illetően.
Aztán Ike idővel már bármiért, sőt néha ok nélkül is kezet emelt rá. „Egyszer csak felpattan a díványról, odajön hozzám és – puff! És ha kérdeztem: »Mit tettem? Mi a baj?« Puff! Újra. Ez őrület volt. Nekem állandóan fekete monoklik voltak a szemem alatt, és a szám felrepedve – ez volt az alapkinézetem. Mindennel vert, ami a keze ügyébe került, cipővel, cipőkanállal. És utána mindig szeretkezett velem. Ez volt a kínok kínja, és ő ezt nagyon is jól tudta” – emlékezett vissza később Tina, akivel mindezt Ike nem egyszer koncert előtt tette, és friss monoklival vagy akár zúzódással, vérző szájjal küldte színpadra. Mert nem volt választási
lehetőség: Tinának mindig azt kellett csinálni, amit Ike mond. Különben máris emelte a kezét – vagy inkább ami a keze ügyébe esett…
Cher és férje kapcsolata a fizikai bántalmazásig nem jutott, bár Sonny Bono is rengeteget dolgoztatta feleségét, aki a túlhajszoltságtól csontsovánnyá fogyott, és emiatt sokáig nem, aztán csak nehezen tudott teherbe esni, és végül többször el is vetélt. Az ő kapcsolatukban azonban Chert inkább folyamatos mentális bántalmazás érte. Sonny állandó kontroll alatt tartotta, folyamatosan figyelte és ellenőrizgette. (Ez egyébként Turneréknél is jelen volt, Tina egyedül sehova nem mehetett, csakis Ike-kal vagy annak embereivel.)
Állítólag Sonny annyira féltékeny volt, hogy Cher nem viselhetett parfümöt, és férje egyszer még a szerinte túl kirívó teniszruháját is elégette.
Annak ellenére, hogy a feleségét legszívesebben minden olyan nyilvános eseménytől, bankettől, vacsorától eltiltotta volna, ahol más férfiak szép ruhákban láthatnák, a hírnév hatására maga Sonny vált szép lassan igazi csajozógéppé. Egyszerre több szeretőt is tartott, és amikor ezekre Cher rájött, és számonkérte férjét, az addig csűrte-csavarta a dolgot, addig okolta a feleségét – mondván, ha otthon megkapja, amire szüksége van, nem kellett volna a házasságon kívül keresgélnie –, hogy nem egyszer végül Cher kért bocsánatot a hűtlen férjétől.
Na de miért nem lépett ki sokkal korábban egyik nő sem ezekből a rémes, toxikus és abuzív házasságokból? Megint picit visszatekerve a múltba: Cher és Tina életének első éveiben, valamint a saját szüleikhez fűződő kapcsolataikban az egyik közös dolog, hogy a feltétel nélküli szeretetet és a figyelmet, amiért egy gyerek bármire képes lenne, sose kapták meg.
Jó minta se volt előttük arról, hogy milyen is egy jól működő, boldog házasság. Az viszont felnőtt korukban is megmaradt, hogy a vágyott szeretet érdekében bármire képesek legyenek és bármit el is tűrjenek. „Egy olyan asszony lánya voltam, aki nem akart engem. Visszautasítása később arra kényszerített, hogy egészségtelen helyeken keressem a szeretetet, ami sehová sem vezetett, és aminek következtében olyan alacsony szinten maradt az önértékelésem és az életállapotom, hogy a bántalmazás eszelős szintjeit vonzottam és tűrtem” – vallotta és egyben válaszolta meg a kérdést élete utolsó éveiben, a Magad leszel a boldogság* című könyvében maga Tina Turner.
Hogyan lettek barátnők?
Végül aztán mindketten elváltak. Cherék válását 1975-ben mondták ki, egy évvel azután, hogy az énekesnő benyújtotta a válókeresetet. Tináék válását pedig egy évvel később, 1976-ban. Emlékszel még, kedves olvasó, hogy kezdődött barátnőpárosunk története? (Ha nem, lapozz vissza nyugodtan!) Egy esztendő híján öt évtizeddel később, 2024-ben jelent meg Cher memoárjának** első része.
„Ránéztem [Tinára], és azt mondtam neki: »Csak kisétáltam, és mentem tovább«”
– írta le benne, hogyan folytatódott a történetük, azaz mit felelt, amikor azon az ominózus napon Tina azt kérte tőle, mesélje el, hogyan hagyta el férjét. Ez a jelenet nemcsak azért fontos, mert Tina Turner életére sorsfordító hatással bírt, hiszen nem sokkal ezután tényleg maga is megtette, kisétált a házasságából – pontosabban az ő esetében inkább kirohant, elmenekült, és csak aztán „ment tovább”. De mindeközben ezzel a beszélgetéssel egy csodás, támogató és öt évtizedig tartó szoros barátság vette kezdetét.
Pedig nem is először találkoztak. Tina és Ike ezt megelőzően is járt már Cher show-jában, pont azután, hogy Cher és Sonny elváltak. A két énekesnőnek ekkor volt az a közös fellépése, amikor a Shame, Shame, Shame című számot adták elő, amit kedves olvasó, ha eddig még nem láttál, mindenképp keress rá valamelyik videómegosztón, és pótold, mert a poptörténelem egyik legemblematikusabb duettjéről van szó. Arra a találkozásra egyébként így emlékezett vissza Tina Az én love storym*** című könyvében:
„Számomra azért jelentett nagy élményt látni őt, mert láthattam, mennyire boldog egyedül. Sonny nélkül annyira függetlennek és szabadnak tűnt.
Sonny irányította korábban minden területen: tehát nemcsak a karrierjét, hanem a magánéletét is (megmondta, hogy milyen legyen a zenéje, kikkel barátkozhat, hogyan töltheti a szabadidejét). Arra vágytam, hogy én is ilyen lehessek, mint ő a válása után: hogy szabadon éljek, Ike nélkül.”
A hőn áhított szabadság végül előbb érkezett meg Tina életébe, mint a felhőtlen boldogság. Az egyre jobban elmérgesedő válás felgyorsítása érdekében ugyanis Tina végül az anyagi javakról teljesen lemondott. Egyetlen dolgot kért: a nevét, azaz hogy hadd maradhasson Tina Turner. Mivel azonban a menekülése és a válás miatt rengeteg koncertet kellett lemondani az ő kezdeményezése miatt, így a szerződésszegéssel járó kötbérekből gyűlő adóssága egyre csak nőtt és nőtt.
Ráadásul újra fel kellett építenie magát, nemcsak mint nőt, hanem mint előadóművészt, ami nem kevés időbe és persze pénzbe telt. És közben sok falba ütközött. Tévéműsorok producerei közölték vele, hogy egyedül, azaz Ike nélkül nem kíváncsi rá senki. Barátnője, Cher azonban itt is mellette állt, és segítette, ahogy tudta. Például a Cher Show-ban Tina egyedül is felléphetett, ami akkoriban nagyon sokat lendített szólókarrierjén. „Újra együtt dolgozhattunk, de már a férjek nélkül. Hatalmas örömzenélés volt” – emlékezett vissza Tina, aki még azt is hozzátette:
„ha nem nyújt segítő kezet Cher és David Bowie, akkor esélyem sem lett volna világsikert elérni a Private Dancer című dallal 1984-ben. Szerintem eltűntem volna…”
Innentől pedig Tina és Cher állandóan, oda-vissza támogatták egymást, bármelyikük is volt éppen sikertelenebb, nehezebb időszakban, vagy indult el lejtmenetbe esetleg a karrierje. Számíthattak a másikra.
Az utolsó találkozás
Életének utolsó éveiben Tina egészségi állapota leromlott, és sok kihívással és nehézséggel kezdett küzdeni. Erwin Bachhal kötött házassága után három hónappal stroke-ot kapott. Felépült, de rövidesen a magasvérnyomás-problémái mellé veseproblémák, majd a vertigo (egy szédüléssel járó súlyos egyensúlyzavar) is képbe jöttek. 2016-ban vékonybélrákja lett, majd 2017-ben túlesett egy vesetranszplantáción, ahol a férje egyik veséjét ültették be neki.
Tina utolsó éveit a világtól elvonultan töltötte svájci otthonukban. Amikor súlyosra fordult az állapota, már senkit nem akart fogadni, végül aztán mégis kivételt tett, és néhány barátjának megengedte, hogy meglátogassák. Például Oprah Winfrey-nek, vagy „micsoda barátnőjének”, Chernek, aki többször is járt nála, a Zürichi-tó partján fekvő otthonukban.
Egyik látogatásáról Cher azt mesélte, hogy bár Tina az egyik hosszú nap után azt mondta neki, hogy fáradt, két óra múlva már nevetve futkároztak a házban, és régi emlékeket idéztek fel.
„Valaki egyszer azt mondta, hogy amikor ketten együtt nevetünk, az a legviccesebb dolog, amit csak hallani lehet, mert mindkettőnknek annyira jellegzetes a nevetése” – emlékezett vissza Cher, akit ha Tina Turnerről kérdeztek egy-egy interjúban, mindig elmondta, mennyire felnéz rá. Nemcsak azért, mert generációjuk legnagyobb előadóművészének tartja, hanem azért is, mert végül Tinának sikerült saját erejéből kitörni
a bántalmazó kapcsolatából és felépítenie önálló karrierjét is.
Tina Turner, ahogy a könyveiben, úgy a vele készült interjúkban is számtalan alkalommal adta azt az útravalót tanácsul, hogy bármi is történik az emberrel az életben, bármennyire padlóra is kerül, mindig álljon fel, és menjen tovább. Ő maga is ezt a tanácsot kapta barátnőjétől, Chertől, amikor neki volt szüksége útmutatásra. Történetüknek és barátságuknak is tökéletes szimbóluma mindezek után az a pár cipő, amit végül Tina adott ajándékba Chernek halála előtt, az utolsó találkozásuk alkalmával. „Azt mondta: »Azt akarom, hogy a tiéd legyen.«Annyira gyönyörűek. Úgy éreztem, mintha ezzel azt mondaná: »Vigyél egy darabot magaddal belőlem«” – emlékezett vissza Cher. Tinával, úgy is mondhatnánk, egész életükben egy cipőben jártak. Búcsúzóul pedig megkapta barátnőjétől ezt a cipőt, hátha ezzel kicsit talán könnyebb lesz tovább mennie. Nélküle.
** A könyvből származó idézetek Szántai Zsolt fordításai.
** A könyvből származó idézetek Zubor Rozi fordításai.
*** A könyvből származó idézetek Nagy Boldizsár fordításai.
fotó: Cher és Tina Turner - forrás: Wikipedia
