Betty Friedan forradalmi műben írta meg, mitől szenvedtek az amerikai álmot élő háziasszonyok

Betty Friedan forradalmi műben írta meg, mitől szenvedtek az amerikai álmot élő háziasszonyok

Mérföldkőnek számít a feminizmus történetében Betty Friedan 1963-ban megjelent könyve, a feminizmus második hullámának elindítójaként szoktak rá hivatkozni. Olvass bele! 

Könyves Magazin | 2022. február 28. |
Betty Friedan
A nőiesség kultusza
Ford. Szirmai Panni, Noran Libro, 2021, 413 oldal
-

A kötet magyar nyelvű, történeti, kritikai előszóval ellátott megjelentetése hiánypótló a magyar társadalomtudományi diskurzus és a felsőoktatás számára. A szerző a II. világháborút követő női szerepeket vizsgálja, mindenekelőtt a reklámokban és egyéb médiareprezentációkban, amelyek abból az ideából indulnak ki, hogy egy nő saját magát a háziasszony szerepében, a házasságon, a szexuális passzivitáson és a gyermeknevelésen keresztül valósíthatja meg. Minden más pedig, ami a háztartás és család körén kívül esik, nem nőies - legyen szó felsőoktatásban való részvételről, karrierről, politikai szerepvállalásról. A mű azonnal bestseller lett, és azóta is a XX. század egyik legnagyobb hatású olvasmányaként, a feminista mozgalom egyik alapműveként tartják számon.

Az olvasók országa című tematikus sorozatunk könyvek segítségével igyekszik körbejárni a legaktuálisabb közéleti kérdéseket a választások előtt. Interjúk, podcastek, recenziók, beszámolók, beleolvasók sorával hozunk képbe, mert hisszük, hogy a széleskörű tájékozódás is segít építeni a társadalmunkat. A sorozat többi cikkét itt találod.

Betty Friedan: A nőiesség kultusza (részlet)

Fordította: Szirmai Panni

Kertvárosi háziasszonynak lenni – a fiatal amerikai nők számára ez volt a vágyálom, és az a hír járta, hogy ezt a szerepet a világ többi részén élő nők is irigyelték. Az amerikai háziasszony a tudománynak és a háztartási gépeknek köszönhetően megszabadult a rabszolgamunkától, a gyerekszülés veszélyeitől és a nagyanyja korosztályát kínzó betegségektől. Egészséges, gyönyörű és tanult nő volt, aki csak a férjével, a gyerekeivel és az otthonával foglalkozott. Elérte az igazi női kiteljesedést. Háziasszonyként és anyaként teljes jogú és egyenlő partnere volt a férfinak a saját világában. Szabadon választhatott autók, ruhák, háztartási gépek és élelmiszer-áruházak között; mindene megvolt, amiről egy nő csak álmodhatott.

A második világháború óta eltelt tizenöt évben a női kiteljesedésnek ez a kultusza lett a kortárs amerikai kultúra nagy becsben tartott és önmagát továbbörökítő esszenciája.

Nők milliói élték az életüket az ideálkép szerint, ahol a bájos amerikai kertvárosi háziasszony búcsúzóul megcsókolja a férjét a panorámaablak előtt,

a kombiautónyi gyereket elfuvarozza az iskolába és mosolyogva nézi, ahogy az új elektromos padlósúroló végigszalad a makulátlan konyhapadlón. Maguk sütötték a kenyeret a családnak, maguk varrták a saját és a gyerekeik ruháját, egész nap járatták az új mosó- és szárítógépeket. Hetente nem egyszer, hanem kétszer cseréltek ágyneműt, hímzőtanfolyamra jártak, és szánták saját frusztrált anyjukat, aki még karrierről álmodott. Arról álmodtak, hogy tökéletes feleségek és anyák legyenek; életcéljuk öt gyerek és egy gyönyörű ház volt, s csupán egyetlen dologért küzdöttek: hogy a férjüket megszerezzék és megtartsák. Eszükbe sem jutottak az otthonukon kívüli világ nem nőies gondjai; a férfiaktól várták el, hogy meghozzák a komolyabb döntéseket. Dicsőítették női szerepüket, és büszkén írták a népszámlálási ívre: „Foglalkozása: háztartásbeli.”

Több mint tizenöt éven át a férjek a szoba egyik felében üzletről és politikáról, vagy szennyvízülepítő tartályokról cseréltek eszmét, eközben a nők beszélgetései a gyerekeikkel kapcsolatos gondokról szóltak, vagy arról, hogyan tegyék boldoggá a férjüket, illetve fejlesszék a gyerekeiket az iskolában, vagy hogyan süssék meg a csirkét, miből csináljanak kanapéhuzatot. És a nekik szóló újságok is csak ilyen témákról írtak. 

Senki nem vitatkozott azon, vajon a nők alsóbb- vagy felsőbbrendűek a férfiakhoz képest; egyszerűen mások voltak.

Olyan fogalmak, mint az „emancipáció” és „karrier”, furcsán és zavarba ejtően hangzottak; évekig senki nem ejtette ki ezeket a szavakat. Amikor egy Simone de Beauvoir nevű francia nő írt egy könyvet A második nem címmel, egy amerikai kritikus megjegyezte, a szerző nyilvánvalóan „nem tudja, miről szól az élet”, és egyébként is, a francia nőkről beszélt. (1) A „nőkérdés” Amerikában már nem létezett.

Ha egy nőnek problémája akadt az ötvenes vagy a 60-as években, tudta, hogy valami vagy a házasságával nincs rendben, vagy vele. Más nők elégedettek az életükkel, gondolta. Milyen nő lehet ő, ha nem érez semmilyen rejtélyes kiteljesedésérzést, miközben a konyhakövet fényesíti? Annyira szégyellte beismerni a kielégítetlenségét, hogy sosem tudta meg, milyen sok nő osztozott ebben az érzésben vele. Ha megpróbálta elmondani a férjének, az nem értette, miről beszél. Ő maga sem értette pontosan. Több mint tizenöt évig az amerikai nők nehezebben beszéltek erről a problémáról, mint a szexről. Még a pszichoanalitikusoknak sem volt rá elnevezésük. Ha egy nő – ahogy sokan tették – pszichiáterhez fordult segítségért, valami ilyesmivel kezdte általában: „annyira szégyellem magam”, vagy „biztos reménytelenül neurotikus vagyok”. „Nem tudom, mi baj van ma a nőkkel – mesélte zavartan egy kertvárosi pszichiáter. – Csak abból gondolom, hogy valami nincs rendben, hogy a legtöbb páciensem nő. És a problémájuk nem szexuális természetű.” A legtöbb nő azonban ezzel a problémával nem kereste fel a pszichoanalitikust. „Igazából nincs semmi baj – mondogatták maguknak. – Nincs is semmi probléma.”

Egy áprilisi reggelen, 1959-ben, egy New York-i kertvárosi lakóövezetben hallottam először egy négygyerekes anyától említeni „a problémát”. Négy másik anyukával kávézgatott, és a hangjában csendes elkeseredés érződött. A többiek tudták, kimondatlanul is, hogy a probléma nem a férjével vagy a gyerekeivel, nem is az otthonával kapcsolatos. Hirtelen rádöbbentek, hogy mindannyian ugyanabban a gondban osztoznak, a nevenincs problémában. Tétován beszélgetni kezdtek róla. Később, miután elmentek a gyerekeikért az óvodába, és hazavitték őket délutáni alvásra, a nők közül ketten is sírva fakadtak a puszta megkönnyebbüléstől, hogy nincsenek egyedül az érzéseikkel. 

Fokozatosan jöttem rá, hogy Amerikában számtalan nő szenved a nevenincs problémától.

Női magazinok szerzőjeként gyakran készítettem interjút nőkkel a gyerekeikkel vagy a házasságukkal, a lakásukkal vagy a közösségükkel

kapcsolatos gondjaikról. Egy idő után kezdtem felismerni annak a másik problémának az árulkodó jeleit is. Ugyanazokat a jeleket láttam modern kertvárosok terpeszkedő családi házaiban, a kétszintes Long Island- i, New Jersey-i és Westchester megyei családi házakban; koloniál stílusú házakban egy Massachusetts állambeli kisvároskában; memphisi fedett teraszokon; kertvárosi és belvárosi apartmanokban; középnyugati nappalikban. Néha a problémát nem újságíróként, hanem kertvárosi feleségként érzékeltem, mert ebben az időszakban én is három gyereket neveltem a New York állambeli Rockland megyében. Előkerült a probléma egyetemi kollégiumokban és szülészeti osztályok többágyas hálótermeiben, szülői értekezleten és a Női Szavazók Ligájának ebédjén, kertvárosi koktélpartikon, a kombiautókban a sorompó felemelkedésére várva és a Schrafft’s éttermekben elcsípett beszélgetésfoszlányokban. Azt hiszem, a nyugodt délutánokon, amikor a gyerekek iskolában voltak, vagy csendes estéken, amikor a férj sokáig dolgozott, a nők szájából hallott óvatos szavakat sokkal előbb értettem meg nőként, minthogy felfogtam volna a tágabb társadalmi és pszichológiai vonatkozásait. 

Mi volt ez a nevenincs probléma? Milyen szavakkal próbálták kifejezni a nők? „Valahogy üresnek… tökéletlennek érzem magam” – fogalmazódott meg. Vagy: „úgy érzem, mintha nem léteznék”. Néha a nő elnyomta ezt az érzést egy nyugtatóval. Olykor azt hitte, hogy a férjével, a gyerekeivel van gond, vagy csak az hiányzik neki, hogy újra kifestesse a lakást, vagy jobb környékre költözzenek, vagy viszonyt kezdjen valakivel, vagy még egy babát vállaljon. Néha orvoshoz ment nehezen leírható tüneteivel: „kimerültnek érzem magam… annyira kiborítanak a gyerekek, hogy az már ijesztő… ok nélkül sírhatnékom támad.” (Egy clevelandi orvos „háziasszony- szindrómának” nevezte a jelenséget.) Több nő számolt be nekem arról, hogy nagy vérző hólyagok fakadtak ki a kezükön és a karjukon.

„Háziasszony-penésznek hívom – mondta egy pennsylvaniai háziorvos. – Újabban elég gyakran találkozom négy-, öt- vagy hatgyerekes fiatal nőkkel, akik beletemetkeznek a mosogatásba. De ezt nem a mosogatószer okozza, és nem gyógyítja a kortizon.”

Néha azt mesélték nekem a nők, hogy amikor annyira elhatalmasodik rajtuk ez a rossz érzés, kiszaladnak az utcára sétálni. Vagy otthon sírnak a négy fal között. Ilyenkor nem nevetnek, ha a gyerek viccet mesél, mert meg sem hallják. 

Beszéltem nőkkel, akik éveket töltöttek analízisben, hogy dolgozzanak „a női szerephez való alkalmazkodási képességükön”

és a blokkok feloldásán, amelyek nem hagyják „kiteljesedni feleségként és anyaként”. Hangjukban és tekintetükben ugyanaz az elkeseredettség tükröződött, amit más nőknél láttam, akik biztosan állították, hogy semmi bajuk sincs, pedig olykor furcsán reményvesztettnek érezték magukat.

(1) * Simone de Beauvoir híres feminista könyve 1947-ben jelent meg franciául, Amerikában 1953-ban adták ki The Second Sex címen egy félreértés eredményeként – azt hitték, a szexuális aktusról szól – később gyakran kritizált, megrövidített és félrefordított formában (fordította: Howard M. Parshley zoológus). 2010-ben új, teljes fordításban is megjelent (fordította: Constance Borde és Sheila Malovany-Chevallier). Magyarul A második nem címmel Görög Lívia és Somló Vera értő fordításában jelent meg 1969-ben a Gondolat Könyvkiadónál, majd 1971-ben újra kiadták. (A szerk.)

Kapcsolódó cikkek
...
Beleolvasó

Victor Klempererrel megismerhetőek a totalitásra törekvő rendszerek nyelvi sémái

Klemperer az LTI-ben a hitleri propaganda és közélet nyelvének néhány tucat kulcsszimbólumát megragadva, ezeket történeti, kultúrtörténeti és nyelvi kontextusba állítva tulajdonképpen minden totális és totalitásra törekvő rendszer nyelvi sémáit katalogizálja. Olvass bele!

...
Beleolvasó

L. Ritók Nóra: Olyan ellentmondásokkal vádoljuk a mélyszegénységben élőket, amik minket is feszítenek

Gyermekek tízezrei élnek ma Magyarországon a 21. századi Európához méltatlan nyomorúságban. Éhesen, gyógyszer nélkül, teljes és végleges kilátástalanságban. L. Ritók Nóra megmutatja ennek a legtöbbünk számára láthatatlan világnak a kegyetlen mindennapjait. Olvass bele!

...
Beleolvasó

A jól működő közösségek társadalmában egy-egy pártnak nincs jelentősége a hétköznapokban

Itthon a "politizálás" szitokszó, pedig politizálni valójában annyit jelent, hogy foglalkozunk a közös ügyeinkkel. Mint ahogy azt ebben a könyvben Ésik Sándor ügyvéd, a Diétás Magyar Múzsa Facebook-oldal főszerkesztője is teszi. Olvass bele!

TERMÉSZETESEN OLVASUNK
...
Zöld

Elszáll az agyad: tudományos, közgazdasági és filozófiai non-fictionok 2024 tavaszán

Hogyan látja az ember képzelőerejét Csányi Vilmos? Hogyan alakul át a világ, ha a politikai és hatalmi játszmák kiterjednek a világűrre? Miért kannibál a kapitalizmus? Hogyan dolgozik az idegsebész? És mit gondol az elidőzésről napjaink sztárfilozófusa, Byung-Chul Han?

...
Zöld

Mikor hasznos az AI az irodalomban, és miért nem cseréli le soha az embert?

A japán Rie Kudan megkapta hazája legjelentősebb irodalmi díját, majd elárulta, hogy a szöveg egy kis részét a ChatGPT nevű chatbottal generálta. Az eset nyomát áttekintjük, hogyan alakult az elmúlt két évben nagy nyelvi modellek és az irodalom viszonya, hogyan látják ezt az írók, valamint hogy mikor lehet hasznos eszköz az AI az írás során.

...
Zöld

Összekapaszkodva zuhanni – Így alakíthatod a klímagyászt felszabadulássá

Jem Bendell Mélyalkalmazkodás című, nagy port kavaró tanulmánya után új könyvében azt ígéri, hogy nemcsak segít szembenézni a klíma, és így a mai társadalom elkerülhetetlen összeomlásával, hanem a szorongás és a gyász megélése után segít új, szilárdabb alapokon újraépíteni az optimizmusunkat, életkedvünket. 

Olvass!
...
Beleolvasó

Erdős Virág verseiben nem válik szét a közélet és a magánélet ‒ Olvass bele!

Háborúban hallgatnak a múzsák? Erdős Virág verseiben nem hallgatnak, hanem ordítanak. Olvass bele az Eltérő tartalomba!

...
Beleolvasó

Karin Smirnoff noirjában egy temetéssel válnak csak igazán sötétté a dolgok – Olvass bele!

Titkok, erőszak és szektákhoz hasonló légkör: Karin Smirnoff könyvében egy gyászoló testvérpár küzd a szeretetért és az elfogadásért. Most elolvashatsz belőle egy részletet.

...
Beleolvasó

A Petri-díjas Rékai Anett kötete egy párkapcsolat függő játszmáit mutatja be

A kamaszkor lezárásáról és az önálló élet indulásának fázisairól szólnak a Petri-díjas Rékai Anett első kötetének szövegei. Olvass bele!

Hírek
...
Beleolvasó

Erdős Virág verseiben nem válik szét a közélet és a magánélet ‒ Olvass bele!

...
Beleolvasó

Karin Smirnoff noirjában egy temetéssel válnak csak igazán sötétté a dolgok – Olvass bele!

...
Szórakozás

5 dolog, amiről jó, ha tudsz, mielőtt nézni kezded A háromtest-problémát

...
Hírek

Káprázatos lett az Álom luxuskivitelben gyémántokkal kirakott példánya

...
Hírek

Philip K. Dick egyik korai sci-fije új fordításban jelenik meg

...
Szórakozás

Nick Cave-dalok, Varró Dani-versek és Háy János-illusztrációk [PROGRAMAJÁNLÓ]

...
Szórakozás

Az éhezők viadala sztárja memoárban emlékszik vissza hat évtizedes pályafutására

...
Hírek

Megtalálták Kosztolányi Dezső első Byron-fordításának teljes kéziratát

...
Hírek

Vitézy Dávid: Esterházy Péter otthona helyén ne legyen társasház

Még több olvasnivaló
...
Nagy

Kitakarja a politikus a szépírót? Elővettük Csurka István drámáit [Csurka 90]

Csurka István ma lenne 90 éves, így arra voltunk kíváncsiak, mit lehet tudni a drámáiról. Mik a fő témái, és milyenek a hősei? Felfedezhető-e bennük a későbbi politikus? Milyen út vezetett a bemutatásukig? És vajon aktuálisak-e még? 

...
Kritika

Ujgur költőnek lenni önmagában politikai tett Kínában, és akkor még nem írtál memoárt

Tahir Hamut Izgil ujgur költő és filmes a családjával együtt 2017-ben sikeresen elmenekült Kínából a tömeges letartóztatások elől. Memoárjában bemutatja, hogyan számol fel a totalitárius állam egy kultúrát és egy népet. A Ha értem jönnek éjjel a hét könyve.

...
Nagy

„halálomat türelmesen begombolom” – ma lenne 70 éves Sziveri János

Kifejezetten rövid élet jutott neki, ma ünnepelné hetvenedik születésnapját, de már 34 éve halott. Sziveri János vajdasági születésű költőre emlékezünk.

...
Kritika

Hogyan lesz egy anyából kiapadt, halálszagú folyó?

Az Anyám, a folyó című olasz regény lírai hangon előadott, töredékekből építkező történetének egy anya-lánya kapcsolat az alapja: a negyvenes éveiben járó lány az emlékezetét, így identitását is egyre inkább elveszítő anyjának meséli el – mintegy a felejtés ellen dolgozva – családjuk szerteágazó históriáját.

...
Nagy

Márquez regénye a végakarata ellenére jelent meg – Kafka, Nabokov is hasonlóan járt

Gabriel García Márquez posztumusz kisregényének megjelenése hatalmas irodalmi szenzáció, de van egy kis üröm az örömben, hiszen nem titok, az író meg akarta semmisíteni utolsó írását. 

...
Kritika

Jon Fosse a banalitáson át talál utat a természetfelettihez

A Nobel-díjas norvég szerző egymásba írja a hófödte tájat és a koromsötét éjszakát, egymásba játszatja hősét és annak környezetét. A Fehérség az egzakttól a transzcendens felé vezet, így egyszerre szolgál a kivonulás és a bevezetés könyveként.

...
Podcast

Ne a borító alapján ítéld meg a könyvet! Podcastunkban mi megtesszük!

Ha már akadtál ki könyvborítón, ha csomagoltad már újságba a regényedet, akkor hallgasd meg ezt a podcastot, amiben bemutatjuk, mennyi szempontot kell figyelembe venni a tervezéskor. 

Szerzőink

...
Vass Norbert

„Miért kéne egy írónak apolitikusnak lennie?” – színészek és rendezők Csurka István drámáiról

...
Könyves Magazin

Ezt senki nem mondta – Oltai Kata: Úristen, örökre itt lesz

...
Sándor Anna

Kitakarja a politikus a szépírót? Elővettük Csurka István drámáit [Csurka 90]

A hét könyve
Kritika
Ujgur költőnek lenni önmagában politikai tett Kínában, és akkor még nem írtál memoárt
...
Podcast

Ezt senki nem mondta – Oltai Kata: Úristen, örökre itt lesz

Új podcastunk címe Ezt senki nem mondta!, a meghívott írókkal Ott Anna beszélget a gyereknevelés és az alkotás kapcsolatáról. A negyedik rész vendége Oltai Kata.

...

Ezt senki nem mondta – Oltai Kata: Úristen, örökre itt lesz

...

Ezt senki nem mondta – Oltai Kata: A család olyan, mint egy falka

...

A Szegény párákban Frankenstein, a szex és Mary Shelley is a ma nőjéről beszélnek