Tóth Réka Ágnes és Simon Márton: Megtanultuk, hogyan legyünk igazi csapat [Ezt senki nem mondta!]

Az Ezt senki nem mondta! harmadik évadának legújabb epizódja (az eddigi részek: Szécsi Noémi, Grecsó Krisztián, Mihók Krisztina, Péterfy Bori, Gerlóczy Márton és Czakó Zsófia, Tapasztó Orsi) azért különleges, mert Ott Anna kétszer ült le a vendégeivel beszélgetni: Tóth Réka Ágnessel és Simon Mártonnal először akkor, amikor még csak várták a kislányukat, majd akkor, amikor Lina már másfél éves volt.

Az adás így két felvételből áll. Az elsőben még a várakozás és a készülődés csendje hallatszik, amikor Tóth Réka Ágnes és Simon Márton arról beszélnek, hogyan képzelik el a közös életet, a másodikban pedig már egy gyakorló szülőpár mesél a mindennapokról, arról, hogyan alakította át az életüket a kislányuk érkezése.

Várakozás és elméletek

A felkészülés időszakát a várakozás és a bizonytalanság kettőssége jellemezte: mindent elolvastak, mégis úgy érezték, hogy az igazi kérdésekre majd csak a lányuk születése után kapnak választ.

„A legszebb az egészben az volt, hogy mindenről beszéltünk. Nemcsak arról, hogy milyen lesz a gyerek, hanem arról is, hogyan fogunk együttműködni. Hogy a várandósság nemcsak az enyém, hanem a mi közös történetünk”

– meséli Tóth Réka Ágnes.

Simon Márton ezt azzal egészíti ki, hogy míg a gyerek nem érkezik meg, minden csak elmélet. A költő szerint a leendő szülőknek ma már egy egész iparág kínál tanácsokat, sokszor egymásnak is ellentmondva: „A gyerekvállalás köré egy hatalmas mamakontent-univerzum épült. Tele van hasznos információval, de közben nagyon könnyen mérgezővé is válhat. Azt érzed, hogy le vagy maradva, hogy mások mindent jobban tudnak. Pedig az egésznek nem erről kellene szólnia.”

Tóth Réka Ágnes várandóssága nyolcadik hónapjáig dolgozott, színházi próbákra járt és írt. Csak fokozatosan tudott lassítani a tempón, és bár a teste már a szülésre készült, a gondolatai még sokáig a munka körül forogtak:

„Azt éreztem, hogy ha most abbahagyom, akkor kicsúszik a kezemből valami, ami addig az életem része volt.”

Lina megérkezik

A második felvétel idején már megszületett Lina, és minden tapasztalat valósággá vált. „A szülésre nagyon fel lehet készülni, a gyermekágyra kevésbé” – mondja Tóth Réka Ágnes.

„Azt, hogy a gyereket altatni kell, nekünk tényleg senki nem mondta. Mivel nincsenek körülöttünk kisgyerekes barátok, azt hittük, majd csak úgy elalszik.”

A ritmusváltás a kapcsolatukat is próbára tette. „A szülővé válás tényleg normatív krízis: megváltozik a tested, a napirended, a kapcsolatod, és közben ott van valaki, aki teljesen tőled függ” – teszi hozzá. 

Simon Márton úgy folytatja: „Egy ponton egyszerre borult fel minden, és közben épült újra. A kapcsolatunk részben szétesett, de végül erősebb lett. Sütöttem a csirkéket, hordtam haza az ételt, intéztem mindent, amíg Réka próbált szoptatni és pihenni, közben pedig megtanultuk, hogyan legyünk igazi csapat.”

A hármas dinamika

A szülőséggel járó új napirendet még tanulják, de már beállt egy ritmus, „amitől újra levegőjük lett”. Simon Márton ennek kapcsán megjegyzi: „Nem azért maradsz otthon, mert kell, hanem mert nem akarsz máshol lenni. Ez az, amit a szülőség tanít meg: hogy a legfontosabb dolgok a legcsendesebbek.”

Szóba került a magány is, amit mindketten másként éltek meg az első hónapokban. „Meglepően könnyű egyedül lenni egy működő családban is” – mondja Simon Márton. Tóth Réka Ágnes számára a mamakör adott kapaszkodót:

„Amikor a lányunk öt hónapos volt, elmentem egy mamakörbe. Ismeretlen nőkkel ültem körben, és olyan dolgokat mondtunk ki, amiket máshol nem mertünk.

Azóta is hálás vagyok nekik, mert ők értették legjobban, min megyek keresztül.”

Amikor Ott Anna megkérdezi, lesz-e egyszer papakör is, Simon Márton nevetve felel: „Még nincs. De talán itt az ideje.”

Apaság közelről

Simon Márton számára az apává válás nem hirtelen felismerés, hanem lassan épülő folyamat volt. „Nem volt egyetlen pillanat, amikor azt mondtam volna: mostantól apa vagyok” – meséli. – „Inkább apró jelenetekből állt össze: amikor először rám nézett, amikor először kimondta, hogy apa. Ezekből rakódik össze az emberben valami új.”

A költő szerint az apaság érzelmi munka is, ami újraírja a férfiakhoz, a családhoz és a saját gyerekkorhoz való viszonyt. „Amikor megszületik a gyereked, minden múltbeli sérelmed, hiányod felszínre jön. Szembesülsz azzal, te mit kaptál, és mit szeretnél másként csinálni.”

A podcastból még kiderül:

• Hogyan hozza felszínre a gyerekvállalás a saját gyerekkor emlékeit és a szülőkhöz fűződő kapcsolatot?
• Miért hasonlítja Tóth Réka Ágnes az anyaság első hónapjait a kamaszkor érzelmi hullámzásaihoz?
• Hogyan jelenik meg a gyász és a veszteség a szülővé válás folyamatában?
• Milyen közös olvasmányok és gyerekkönyvek lettek a család mindennapi rituáléi?
• És hogyan vált az „ó, je!” és a „cicababa” a mindennapok legszebb szavai közé?

A beszélgetést meghallgathatod Spotifyon és YouTube-on és a PodBean-en. Ha van gondolatod, kérdésed vagy saját történeted, írd meg nekünk: eztsenkinemmondta@konyvesmagazin.hu.