A Mastercard - Alkotótárs ösztöndíjat 2023-ban Kerber Balázs és Zilahi Anna nyerte el, velük egy podcastsorozat keretében Ott Anna beszélgetett a tavasz folyamán írásról, inspirációkról, tervekről. A sorozat utolsó adásának vendége Zilahi Anna volt, az elhangzottakból szemezgettünk.
Fogak
A regény főszereplője egy olyan középosztálybeli nő, aki különböző körülmények miatt nem akar gyereket. A sorsa összekapcsolódik egy szegénységből kiemelkedett roma ápolónővel, akinek viszont nem lehet gyereke, bár nagyon szeretne. Az ő beszélgetéseikből bomlik ki a gyerekvállalás kérdésének számos aspektusa: hogy mit jelent a szabad döntés lehetősége egy nő számára, és
valójában létezik-e szabad döntés.
A beszélgetés egy pontján Ott Anna megjegyezte, hogy az előzetes tervekhez képest (amik főleg az anyaságra fókuszáltak), a jelenlegi formájában a regényben megjelenik már a társadalmi mobilitás, a szabadság és a női szerepek kérdése is.
Kiderült, hogy Zilahi számára a legfontosabb most a történetben
a transzgenerációs depresszió tárgyalása.
A főszereplő apja ugyanis depressziós, a nő időnként otthon ápolja, így merül fel benne, hogy lehetséges-e gyereket szülni, ha tudja, hogy a depresszió végigvonul a családján.
A Mastercard - Alkotótárs-táborban kapott aztán egy hasznos visszajelzést az aktuális szövegrészletre. Azt kifogásolták, mennyire cinikusan szólal meg az a lány, aki közben gyerekvállaláson gondolkodik. A visszajelzés nyomán végül Zilahi behozott egy új szereplőt, a főszereplő depressziós ikertestvérét. Így általa szólalhat meg majd a könyvben a 20-as évei végén, 30-as elején járó depressziós ember élettapasztalata, „de nem kell feláldoznom a főszereplőm beszédmódját, pusztán azért, hogy ezt meg tudjam jeleníteni”.
Mi történt az ösztöndíj elnyerését követő évben?
Zilahi az elmúlt év során sok, témájában releváns szépirodalmat olvas inspirációként.
Az egyik, ami nagy hatással volt rá, az Babarczy Eszter legutóbbi kötete, a Néhány szabály a boldogsághoz (a margós bemutatóról itt írtunk, itt meghallgathatod), aminek első felében egy depressziós nő monológját olvashatjuk. A másodikban pedig egy középkorú értelmiségi nő meséli el annak a kudarcát, hogy hogyan szeretett volna segíteni egy 300 kilométerre élő, szegény roma családban felnövő fiatal lánynak, és hogyan vallott ezzel kudarcot. (Ez utóbbit tárcasorozatként kezdte írni a Könyvesen, ITT találod.)
A Margó Fesztiválon mutatták be a szerző Néhány szabály a boldogsághoz című könyvét, melynek főhősei „lerobbant, ötvenes nők”. A beszélgetést, melyen szóba kerültek a társadalom vesztesei és az öregedéssel járó gyászfolyamat is, most teljes egészében meghallgathatod.
Szintén elemi hatással volt rá Nádas Péter Párhuzamos történetek című könyve, ami egyfelől átformálta azt, ahogyan a regényírásról gondolkodik, másfelől kiindulópontként szolgált ahhoz, hogyan emelheti be a készülő kéziratba a saját amerikai élményeit és a családi legendáriumban is megtalálható kontinensváltás témáját.
Zilahi Annát, a Mastercard - Alkotótárs irodalmi ösztöndíjának nyertesét Ott Anna kérdezte. Szóba került Sárvár és Kemény István jelentősége a pályája alakulásában és a "kötetdüh" fájdalma. Elárulta, miért választotta a regényformát, és milyen alapvető kérdések foglalkoztatják a kötetével kapcsolatban. Podcast.
Hogyan telnek az ösztöndíjas hétköznapok?
Egy amerikai barátja példáját követve Zilahi 30 perces kreatív (Creative Journaling) naplóírással indítja a reggeleket. „Az a lényege, hogy ha egy tapodtat sem haladok előre, akkor is leírom az aznapi perspektívámat a szereplőkről. Hogy honnan hová haladok, és most mi foglalkoztat. Ez nagyon hasznosnak bizonyult, mert egyrészt sokkal több szempontból látom a szereplőimet, és elkezdenek kapcsolódások létrejönni a szereplők és a különböző, a fejemben már meglévő jelenetek között.”
Emellett olvasónaplót is vezet, amiben elemzi, hogy mi volt belőlük fontos a számára szerkezet szempontjából, és mire tanították.
„Ez nyilván egyfajta kontrollgyakorlás, hogy megpróbálok mindenképpen produktívnak tűnni még saját magam előtt is, viszont
végül a legproduktívabb dolog a háttérben történik, aztán időnként felszakad és megmutatkozik.”
Arra is rájött, hogy nem ismeri eléggé a szereplőit. A főszereplője képzőművészet-elméletet végzett, ám pályaelhagyó lett és most egy fogszabályozó stúdióban dolgozik, ám továbbra is foglalkoztatja az esztétikum. Itt Zilahinak arra a kérdésre kell választ kapnia, miért lett ez a nő pályaelhagyó.
A legnagyobb zavarban az ápolónő karakterével kapcsolatban érzi magát. „Az elmúlt években sok botrányt váltott ki a roma szereplők reprezentációja az irodalomban és a színházban.
Szerintem fontos ezeket figyelembe venni, és ezért szeretném nagyon óvatosan, nagyon figyelmesen körüljárni, odaadással megérteni ezt a szereplőt, hogy ki tudjon aztán bomlani belőle a történet.”
Zilahi emiatt találkozott egy roma reprezentáció-kutatóval, és a segítségével fontos változtatásokat eszközölt a szövegen. Az eredeti tervei szerint az ápolónő kényszersterilizáción esett volna át, viszont a szakember rámutatott arra, hogy ezt olyan nők szenvedik el, akiknek már van gyereke. Így Zilahi inkább azt a rendszerszintű egészségügyi elégtelenséget emelte fókuszba, amikor nem vesznek észre egy betegséget, nem kezelik, és így válik egy nő meddővé.
Sorozatunkban a Mastercard Alkotótárs 2023-as ösztöndíjasait ismerhetitek meg közelebbről. Az ötödik epizódban Zilahi Annával beszélget Ott Anna meghatározó, illetve inspiráló olvasmányélményekről.
A sétától a befejezésig
A regény ötlete egyébként egy séta közben merült fel benne, és sokáig forgatta magában, de nem érezte elégnek magát hozzá. Amikor aztán meglátta a Mastercard - Alkotótárs pályázati kiírását, három napig dolgozott az anyagon. Ekkor tűnt fel neki, hogy valójában mennyivel érettebb állapotban van már benne a szöveg.
Az idejét persze nem csak az írás tölti ki, mert mellette a MOME-n doktorizik a Multimédia Művészet DLA programban. Ezeket néha nehéz párhuzamosan folytatnia, viszont azt is érzi, hogy
kölcsönösen megtermékenyítő viszonyban vannak egymással.
Befejezni egy kéziratot persze egyáltalán nem könnyű. Ez az első prózai munkája, és a korábbi tapasztalataihoz képest (a Bálna nem motívum című lírakötetét szinte teljesen készre szerkesztve adta le), itt tudatosítania kellett, mennyire fontos, hogy beengedjen egy szerkesztőt, más véleményezőt is a folyamatba – akár olyan barátait is, akik nem az irodalomban aktívak.
„Szokták mondani, hogy egy teljes falu kell egy gyerek felneveléséhez. Azt gondolom, egy regény megírásához is egy teljes falu kell, és most az is a munkám része, hogy
megpróbálom felépíteni magam köré azt a falut, azt a közösséget, akikre számíthatok ebben a folyamatban.”
A teljes podcastot meghallgathatod itt, Spotifyon és PodBeanen is.
