Kerber Balázs és Zilahi Anna nyerte a harmadik alkalommal átadott Mastercard - Alkotótárs irodalmi ösztöndíjat. Erre Zilahi Anna a Fogak című regényével pályázott, amiben az önként vállalt gyermektelenség és a hiába áhított gyermekáldás nézőpontjait járná körül két fiatal nő egymásra találásán keresztül. Mán-Várhegyi Réka laudációjában elmondta, hogy a zsűrit a pályázathoz csatolt szövegrészlet szabadsága vette le a lábáról. A nyertesek az őszi Margón meséltek terveikről (a beszélgetést itt meghallgathatod), a most induló podcastsorozatban pedig mesélnek majd írásról, irodalomról, alkotásról, példaképekről és a készülő köteteikről. A szerzőket Ott Anna kérdezi.

Az első rész célja, hogy kicsit jobban megismerhesd Zilahi Annát, aki az írás mellett képzőművészként is alkot. Pontokba szedtük, mi mindenről esik szó a beszélgetés során.

• Zilahi életébe a szöveg érkezett előbb: a nagymamája és édesanyja gyerekdalok és mondókák sorával ragadta meg a képzeletét.
• 16 évesen került be a sárvári Diákírók és Diákköltők Találkozójának műhelyébe, itt indult el a saját útja. Kemény István szólt hozzá a jelenből olyan elementáris erővel, amit korábban nem tapasztalt.
• Több formában is alkot: 2017-ben jelent meg az első kötete, A bálna nem motívum, utána viszont egy képzőművészeti alkotóidőszak következett a Bécsi Iparművészeti Egyetemen. 2021-ben diplomázott, utána tudott igazán visszafordulni az íráshoz. Olyan témák foglalkoztatják, amik kapcsolódnak a testhez, a nőiséghez vagy az ökológiához. Képzőművészként jelenleg  a csalán növénnyel mint a fájdalommal való találkozás szimbólumával foglalkozik. A pályázatban készülő szöveg az első regény, amit ír.

Zilahi Anna: A fókuszált alkotáshoz fókuszált figyelem szükséges [Alkotótárs]

Idén már harmadik alkalommal nyerheti el két fiatal alkotó a Mastercard - Alkotótárs irodalmi ösztöndíjat. Az előzsűri már kiválasztotta a tíz legjobbat, közülük ezúttal Zilahi Anna mesélt az alkotófolyamatról.

Tovább olvasok

• Az xtro realm művészcsoport tagjaként Horváth Gideonnal és Süveges Ritával szerkesztették közösen az extrodæsia enciklopédiát, ami az emberközpontúságot meghaladó gondolkodás elméleti, poétikus és vizuális szószedete. A projektben Zilahi költőként is részt vett. Az elmúlt években úgy tapasztalta, hogy az elmélet, a konceptuális gondolkodás megfojtja a poézist, így azt most vissza kell hódítania.
• New Yorkban is volt ösztöndíjjal, és a nemzetköziség azt is jelenti neki, hogy nagyobb távolságból ránézhet azokra a küzdelmekre, amiket a saját életében folytat – ez segíthet abban is, hogy nagyobb önbizalommal képviselje azt, ami valóban az övé.
• A készülő regényben két női főszereplő párbeszéde áll a középpontban, az egyikük egy középosztálybeli értelmiségi, aki nem találja a helyét, pályát vált, és küzd azzal a gondolattal, hogy különböző okokból nem akar gyereket vállalni. A másik beszélő egy munkásosztálybeli nő, aki viszont gyereket szeretne, de nem lehet neki. Zilahit az érdekli, hogy ebből a beszélgetésből hogyan jöhet létre egy mélyebb megértés, ami szerinte azért fontos, mert amikor az ember szembetalálja magát egy tabuval (mint hogy lehet-e beszélni arról, hogy egy nő nem akar gyereket), akkor hirtelen ellenséggé válik ebben az esetben az összes olyan nő, akinek már van gyereke. „Vörös-tengerként nyílik ketté a társadalom gyerekesekre és nem gyerekesekre.” Zilahi szerint viszont pont az ilyen egzisztenciális téttel bíró kérdések mentén kellene egymás felé fordulnunk.

A podcastot Spotifyon és PodBeanen is meghallgathatod.