Babarczy Eszter új kötete két részből áll. A változás korában – a kötet első novellaciklusában – egy ötvenes éveinek közepén járó nő mindennapi életének epizódjai tárulnak fel: küzdelme a magánnyal, az öregedéssel hol keserűen, hol iróniával vagy éppen tárgyszerű távolságtartással jelenik meg. A múló idő nyomokat hagy, sebeket ejt a testben és a lélekben, és számvetésre készteti az elbeszélések hősét, aki mindeközben könyörtelenül szembesül a társadalom és a szépségipar kínálta divatos és olcsó megoldási stratégiák kudarcaival.
A második, Mi ketten című ciklus egy középkorú nő és egy roma lány összefonódó történetét kettejük egymásnak címzett monológjaiban meséli el. A fővárosi értelmiségi Emma egy vidéki roma családot támogat: éveken át próbálja segíteni a legkisebb lányt, Dalmát a tanulásban, munkában és később a családalapításban is. Végül Emma komolyan vállalt szolidaritása és empátiája sem tudja kiállni a próbát a lassan kontrollálhatatlanná váló eseményekkel szemben. Minden szándék és akarat ellenére képtelen megállítani a zuhanást.
A kötetről Valuska László beszélgetett a szerzővel. Babarczy elmondta, hogy nem próbált meg szép sztorit kerekíteni abból, hogy az ember ifjúsága elmúlik, ezért igazából mindkét könyv főhősében egy-egy vesztes alakját teremtette meg. Őt a magukat fényező emberek helyett azok érdekelték, akik nem sikeresek, nem mosolyognak, és a képernyőkre sem jutnak el. Az író szerint
ötvenes nőnek és ötvenes férfinak lenni közel sem ugyanaz,
a nők az idősödéssel egyre inkább háttérbe szorulnak, láthatatlanná válnak. Eközben a testükben végbemenő változások miatti gyászfolyamatot is meg kell élniük, a „lerohadást”, amiről szándékosan írt a könyvben, mert erről sem nagyon esik szó.
A Néhány szabály a boldogsághoz bemutatójáról írt beszámolónkat itt találod:
Babarczy Eszter Néhány szabály a boldogsághoz című új kötetét a Margó harmadik napján mutatták be. A szerzővel Valuska László beszélgetett, szóba került az ötvenes nők láthatatlansága, a test „lerohadása”, a mélyszegénység és a romák integrációja is.
Fotó: Nagy Attila
Tovább olvasok
