A Margó viszonylag új fesztiválozói közé tartozom, csak másodjára megyek. (Nem mintha korábban nem lett volna meg a szándék, dehát nem fértem be – Irène Solá, khm.) A programnak köszönhetően több olyan kötet is a látómezőmbe került, amelyek a sok új megjelenés között talán elkerülték volna a figyelmem. Öt könyvbemutatót és egy beszélgetést ajánlok, direkt nem a „nagyágyúk” közül.
Kemény Lili: Nem
Valuska László, a Könyves és a Margó igazgatója olyan csodálattal beszélt a szerkesztőségben Kemény Lili az önéletrajzírást fikcióval összemosó könyvéről (és írt is róla), illetve láthatóan annyi kérdése maradt továbbra is, hogy rám ragadt a lelkesedése. Lehet, hogy ez a beszélgetés dönti el végleg, hogy elolvasom.
Kovács Dominik és Kovács Viktor: Lesz majd minden
Ha viszont van regény, aminek én váltam őszinte rajongójává, az a Lesz majd minden (itt írtam róla, aztán a szerzőkkel is interjúztam), és még nem unom. Úgyhogy meghallgatom, mit kérdez tőlük Ott Anna, hiszen őt valószínűleg a könyv egészen más aspektusai érdeklik, mint engem. Ráadásul Gáspár Sándor olvas fel részleteket a regényből, az övénél tökéletesebb hangot, ha akarnék, sem tudnék elképzelni hozzá.
Havas Juli: Papírbabák – avagy lehet-e két hazád?
A kötet alcíme olyan kérdés, ami a családom révén személyesen is foglalkoztat, és nincs rá univerzális válasz. „A regény pontos látleletet ad a múlt század végének Erdélyéről és Magyarországáról, a történelmi tudatalattiban kavargó indulatokról, amelybe hősei beleszületnek” – szól Péterfy Gergely ajánlása. Meg vagyok véve.
Biró Zsombor Aurél: Visszatérő álmom, hogy apám vállán ébredek
„Egy huszonöt éves fiú története ez, aki szeretne végre férfivá válni, de körülötte már annyira férfiak a férfiak, hogy ő csak iszonyodni tud ettől a rengeteg szőrtől” – írta Potozky László Biró bemutatkozó regényéről. Az utolsó félmondatban felvillanó kép annyira vicces és plasztikus, hogy egyből kíváncsivá tett, a kötetből publikált, autótolvaj anyáról szóló részlet pedig nem kevésbé színes-szagos és abszurd. Ott a helyem.
Péterfi Judit: Engedd el! Kiút az önfejlesztés labirintusából
Hajlamos vagyok a legapróbb, mások számára jelentéktelennek tűnő jeleneteket is szétanalizálni. Másfelől pedig szokásom magam annyira beleőrjíteni dolgokba, hogy a végén már azon aggódom, hogyan jövök ki ebből az örvényből. Ezért ha egyetlen, könnyen adaptálható tipp is elhangzik Péterfi Judit könyvbemutatóján, amitől egyszerűbb az elengedés, már nem volt hiába.
Sántakutya: Fehér Boldizsár, Halász Rita, Mécs Anna
A Sántakutya mindig üdítő, fesztelen és szórakoztató, ezen nincs mit ragozni. Ezúttal Halász Rita, Mécs Anna és Fehér Boldizsár Margó-díjas írók mesélnek valami olyasmit, amit eddig soha, sehol. Lehet, hogy köze lesz az irodalmi szárnypróbálgatásaikhoz, lehet, hogy nem.
