A 96. Oscar-gálán 7 szobrot nyert Christopher Nolan Oppenheimere, négy díjat vitt haza Jórgosz Lánthimosz tizenegy jelölést begyűjtő, a Frankenstein-mítoszt újragondoló Szegény párák című felnövekedéstörténete és nem maradt hoppon a Barbie sem. A bennünket – Könyves Magazin lévén – leginkább foglalkoztató kategória, a szerkesztőségi podcastban is megvitatott legjobb adaptált forgatókönyv nyertesének alapjául szolgáló regényről, illetve annak írójáról azonban eddig kevesebb szó esett.
Nos, Percival Everett termékeny és nehezen kategorizálható szerző. Több, mint harminc könyvet írt, munkái között találunk allegorikus zombihorrort és kémregényt. 2022-ben Bookerre jelölték a The Trees (A fák) című kötetét, a hamarosan megjelenő regénye, a James pedig Huckleberry Finn történetét meséli újra a rabszolgasorban élő Jim szemszögéből.
„A fehér kiadók fekete traumapornóra vadásznak”
A 2001-ben megjelent Erasure-t – ami az American Fiction alapanyaga volt ‒ Everett egyik legjobb művének tartják a kritikusok. Voltaképpen a művészet árucikké tételével szembesít a kötet. Cselekménye a kilencvenes évek végének valóságát tükrözi, amikor elsősorban a diszfunkcionális városi szegényekről,
a bűnözőkről és a drogkereskedőkről író fekete szerzőket értékelte a könyvpiac.
Az egyik szereplő úgy foglalja össze a helyzetet, hogy „a fehér kiadók fekete traumapornóra vadásznak”. Az American Fiction – bár bő két évtizeddel később játszódik – ezt az szokatlan alaphelyzetet forgatja ki szatirikusan.
A regény és a film egyaránt Thelonious „Monk” Ellison regényírót követi (a vásznon csodásan formálja meg Jeffrey Wright), akit roppantul zavar, hogy a faji előítéleteken alapuló művek jóval népesebb olvasótáborra számíthatnak az egyéb kérdéseket problematizáló prózáknál. Ezért úgy dönt, feladva magasröptű irodalmi elképzeléseit, álnéven ír egy paródiának szánt kötetet, hogy görbe tükröt tartson a könyvipar képviselőinek.
Ám legnagyobb meglepetésére a gettó-sztereotípiákkal teli könyv nagy-nagy sikert arat.
„Az egyik módja annak, ahogyan a fehér Amerika a fekete művészek munkáit fogadja, az, hogy az alkotó fajára összpontosít” ‒ mondta nemrég a Guardiannek Everett. Azt pedig, hogy a világ leginkább kozmopolita városában játszódó Jóbarátokból hiányoznak a feketék, az író úgy jellemzi, mint „egy kommentárt arról, hogy Amerika hogyan szeretné látni magát”.
„…minden boldogtalan család a maga módján az”
Ahogy az Erasure, az American Fiction sem elégszik meg azzal, hogy színre viszi a faji kérdés korábbi állását és aktualitásait, sőt, a szatirikus megszólalással sem éri be. Mindezeken felül feltár egy bonyolult családi dinamikát, illetve egy több szinten is értelmezhető gyászfolyamat részleteibe is beavat.
Testvérek közötti feszültség, beteg szülők és elidegenedő apafigura. „Annyi minden kapcsolódott a saját életemhez, hogy egy idő után már kezdett hátborzongatónak tűnni” ‒ nyilatkozta a Guardiannek Cord Jefferson, és így máris érthetőbb, miért Everett regénye lett az első játékfilmjének az alapanyaga.
Az újságíróból lett rendező korábban az Utódlás, A jó hely vagy a Masters of None – Majdnem elég jó című sorozatokhoz írt részeket, 2020-ban pedig forgatókönyvírói Emmy-díjat nyert a Watchmenért.
Hogy tetszett a Könyves szerzőinek?
Egy héttel az Oscar-gála előtt tettük közzé az esélylatolgató podcastunkat, és ebből kiderül, hogy az American Fiction nagyon bejött nekünk. Kimondottan bírtuk a film játékos nyelvi fordulatait, illetve a karakterek beszélő neveit.
A főhős írói neve, a Stagg R. Lee például egy folk-balladából lehet ismerős, amit Nick Cave is feldolgozott, és egy afroamerikai strici gyilkossá válásának a történetét mondja el.
Ha már a zenei vonatkozásoknál tartunk, remek döntésnek éreztük, hogy bár számos zongorás dzsesszdal felcsendül a filmben, egyik sem Thelonius Monk-szerzemény –
akiről alighanem a központi karakter kapta a nevét.
Dicsértük a pompás színészi játékokat, és megállapítottuk, hogy az American Fiction szüzséje tökéletesen illusztrálja azt a furcsa tényt, mely szerint az adaptált forgatókönyvek kategória jelöltjeinek bevétele jócskán felülmúlta az eredeti forgatókönyvek indulóinak Box Office-adatait. (Előbbi 2,5 milliárd, míg utóbbi alulról súrolja az 1 milliárdot a Paw Print cikke szerint.)
Megállapítottuk továbbá, hogy az American Fiction főhőse afféle posztmodern Prométheusz, aki a tabukkal roppant ügyesen zsonglőrködik. Egyfelől átlépi ugyanis a kereteket, de valamiképpen mégis azok között marad. A filmet egyelőre a Prime Video kínálatában lehet megtekinteni, de bízunk benne, hogy hamarosan érkezik a hazai mozipremier dátuma is.
Nyitókép: Orion Pictures
