18 kötetből álló könyvsorozat jelenik meg a Margó Irodalmi Fesztivál és a Helikon Kiadó gondozásában, Margó Könyvek néven. A sorozat első hat kötete 2023-ban látott napvilágot, melyeket idén újabb könyvek követnek. Ezúttal az idei első kötet, Arnaud Dudek Légy észnél című regényébe olvashatsz bele, melynek utószavát Fehér Boldizsár írta (olvasd el). Hősét, Martint egy szakítás és egy váratlanul érkező felmondás indítja el a lejtőn, de ő nem adja olyan könnyen magát. A kötettel Dudek 2012-ben megnyerte a legjobb első regénynek járó Goncourt-díjat.
Martin Leroynak 32 évesen összeomlik az élete: barátnője elhagyja, munkahelyéről elbocsátják, és elveszít mindent, amit addig elért. Kivéve az energiáját. Így aztán egyik reggel úgy dönt, ideje jobb belátásra bírni egykori főnökét, és egy kalapáccsal a táskájában elindul a férfi lakására. A nap azonban még tartogat meglepetéseket. Például egy elfuserált rablót, egy morzsát csipegető galambot, egy irodájába zárkózó könyvkereskedőt, és mindenekelőtt magát az elbeszélőt, Martin gyerekkori barátját, akivel a főhős először egy bárban fut össze. Amikor aznap este újra találkoznak, mindketten arra a következtetésre jutnak, hogy az életük nem valami rózsás, és hogy tenni kellene valamit... De mit?
Arnaud Dudek: Légy észnél (részlet)
Fordította Takács M. József
EGY
Martin Leroy hét évet húzott le egy utazási iroda alkalmazottjaként. „Déli mágia” fantázianéven futó tunéziai körutazásokat és „Szaharai kalandok” elnevezésű, rutinos utazóknak meghirdetett gyalogtúrákat árusított, készpénzes fizetés esetén ingyenes hazaszállítási garanciával. Martin nem szeret utazni, de ettől még nyugodtan lehetett utazási ügynök. Egyébként Justine-nel élt, aki egy elragadóan kedves nő, mint oly sok más nőszemély. Kényelmes életük volt: erdei sétákkal, rostmentes narancslével, csoportos beszedési megbízásokkal terhelt közös bankszámlával és a nappalijuk szőnyegének színéhez illő barátokkal.
Aztán Martin egyetlen hét alatt mindent elveszített.
Elsőként Justine-t. Sablonos történet, közhelyszerű szakítás: romantikus lelkű, szőke férfi kolléga, csapatépítő tréning egy Ibis Hotelban. A bőröndök bepakolása közben is a szokásos dolgok hangzottak el: miattam történt, ez az én hibám, te nem tehetsz róla… Nincs többé közös bankszámla, nincs többé közös nappali, nincsenek többé közös barátok. A „vége” csapó annyira érdektelen eseménysort zár le, hogy egy újabb sort szentelni neki már abnormális volna.
Azután a munkáját veszítette el. A kis utazási irodát, ahol tehetségét olykor már-már túlzott lelkesedéssel kamatoztatta, eladták. Egy olyan vállalatcsoport vette meg, amely mindennel foglalkozott a merbromin fertőtlenítőszertől a benzinkutakig (természetesen a gyalogtúrák gyorsan eltűntek az iroda kínálatából, helyettük alsó kategóriás utazásokat ajánlottak az ügyfeleknek: középszerű szállások, foltos, málladozó falú szobák, szőrszálak a fürdőkádban és száraz kenyér a reggelihez). Villámgyors átszervezés. Az alkalmazottak lehetőséget kaptak az új vezetőséggel való személyes találkozásra. A folytatás könnyen kitalálható. Postára adták az elbocsátás tényét közlő tértivevényes ajánlott leveleket – isten hozott a vadkapitalizmus világában!
Leroy hamarosan a társadalom szemétdombjára kerül, mint egy pudvás szendvicsmaradék.
Csakhamar képtelen lesz kifizetni az edzőtermi bérletét, a rezsiszámláit, a lakbérét. Nemsokára megjelenik nála a végrehajtó – oldalán egy bűzös leheletű, koszos körmű lakatossal –, hogy behajtsa a tartozásait, mielőtt udvariasan kiebrudalja a lakásából.
Vagy mégsem.
Merthogy Martin úgy döntött, harcolni fog. Talán a hiányzó dolgok sokasága (amelyre távolról sem lehetett olyan büszke, mint a gyermekkorában összekapart jelvénygyűjteményére), a kudarcok sorozata vezetett oda, hogy Martin besokallt, és ezen a reggelen becsapta maga mögött az ajtót, és beült az öreg Opel Corsájába. El akar menni a korábbi főnökéhez, aki kényelmes nyugdíjas éveket biztosított magának azzal, hogy eladta a lelkét a merbromingyártás óriásának. Lábát a kuplungpedálra téve Martin arra gondol, meg tudja majd győzni az öreget (hogy miről, azt még nem tudja, de sebaj, majd improvizál). Elképzelni is nehéz, milyen lelki kínokat állt ki, micsoda fáradtság lett rajta úrra, és mennyire kétségbeesettnek kellett lennie ahhoz, hogy eljusson ide. De a helyzet az, hogy egyre fájdalmasabban vágyik arra, hogy visszakapja Justine-t, a munkáját és a megszokott környezetét.
Kész bármire, hogy az életét visszaterelje a rendes kerékvágásba.
Ezzel kezdődik tehát a történet. Egy kétszer kétsávos úton a városközpont felé tartó öreg Opelban.
A rue Léon-Blum még a forgalommal ellentétes irányban haladó kerékpárút ellenére is kellemes helynek tűnik. Csinos üzletek, elegáns bankok, nagykövetségek. Tágas, déli fekvésű, nagy belmagasságú polgári lakások.
Az első kerekeit a járdán pihentető Opel Corsa elcsúfítja ezt a szép városi tájat. A kocsi tankjában alig van benzin. Régóta időszerű volna egy alapos mosás. Az autó épphogy csak átcsúszott a műszaki vizsgán, a hátsó fékek nem egyformán fognak. Martin kiszáll a kocsiból. Idegesen csócsálja klorofilltartalmú rágógumiját.
Két lépés, öt lépés, és máris ott áll egy lakóház kapuja előtt. Most be kell csöngetni. Mutatóujjával megnyomja a csengőgombot.
Csend.
Ez sejthető volt.
Martin csalódottan mered maga elé. Ezzel az eshetőséggel nem számolt. Ostromolja meg újra és újra a házat, amíg sikerrel nem jár? Jöjjön vissza másnap és aztán harmadnap is?
Annyi bátorsága még maradt, hogy tegyen egy újabb kísérletet.
Úgy dönt, egy-két óráig itt várakozik a környéken. Amúgy is szívesen meginna egy sört vagy inkább egy narancslét; egy kis C-vitamin nem fog ártani neki. Odasétál egy parkolóautomatához, Visa kártyáját behelyezi a nyílásba. Az érintőképernyőn megjelenik egy üzenet. Bár az automata nem tud jegyet kiadni, Martin folytatni kívánja a műveletet. Aztán visszamegy az Opeljához, kinyitja a kesztyűtartót. Két gyűrött autóstérkép és egy doboz Gaviscon alól előhúz egy körülbelül húsz centiméter hosszú tárgyat, amit aztán betesz mályvaszínű hátizsákjába. Van egy titkos terve. Hogy az jó vagy rossz, még nem tudja.
De először a narancslé.
KETTŐ
Most egy pillanatra hagyjuk magára hősünket és ezt a polgári környéket. Egy utcával odébb, két utcával odébb más történetek bontakoznak ki.
A hetvenes évek elején épült egyik lakóház lapos tetején egy galamb egy olívabogyót csipeget, anélkül hogy feltenné magának a kérdést: vajon ez a bogyó hogyan kerülhetett oda.
A tető alatti lakásban egy fáradt szemű könyvkereskedő madelaine-eket mártogat egy langyos kávéval teli kis tálkába.
Egy ablakkal lejjebb: egy anya üvöltve parancsol rá a fiára, hogy menjen fogat mosni, de most rögtön, a fenébe is, a busz nem fog rád várni.
A másodikon: egy napbarnított, ötven év körüli férfi, foglalkozására nézve trafikos, azt magyarázza a nőnek, akit tulajdonosi tekintettel méreget, hogy a kabriójának a színe csak mérsékelten tetszik neki.
Az elsőn: kamaszok szeretkeznek, a szemük ragyog, össze akarnak házasodni, öt gyereket szeretnének. Három hét múlva fognak szakítani; a fiú ír majd erről egy dalt, a lány pedig bepötyögi csillámokkal díszített BlackBerryjébe: dobtam a srácot :-(.
A földszinten: Presztízs fodrászat, jó napot kívánok, Cindy vagyok, mit tehetek önért? éppen elkönyveli egy új hajszínre vágyó törzsvendég időpontfoglalását, miközben egy sápadt arcú hölgyvendég az előző havi horoszkópját olvassa egy régi képes újságban. A Szaturnusz hatására a Nyilasoknak komoly változásokkal kell szembenézniük a harmadik dekádban? Pontosan ez történt, jelenti ki a vendég a helyére igazítva egy rakoncátlan vörös hajfürtöt. Az élete váratlan kanyarok sorozatává lett.
Párkapcsolatának falán szomorú repedések jelentek meg, már nem értették meg egymást, összevesztek minden semmiségen.
Ő biozöldségekből készített turmixot, a férfi felbontott egy üveg libamájpástétomot; a párja felvette a tornacipőjét, ő bekapcsolta a tévét; ő két kilót fogyott annak köszönhetően, hogy felhagyott az étkezések közötti nassolással, a férfi ezt észre sem vette; ő vásárolt magának egy zsírégető krémet, hogy jobb belátásra bírja a fogyókúrának ellenálló sejteket, amire a férfi csak annyit mondott, hogy ez jó ötlet. Soha semmi szünet, soha semmi hétvégi program (a párja utál utazni, a dózsepalota meglátogatására csak úgy lehetne rábírni, ha beadnának neki egy nagy adag, haszonállatoknak való nyugtatót). A fásult, törékeny nő hagyta, hogy az egyik kollégája elcsábítsa. A viszony aztán komoly kapcsolattá fejlődött. A hölgy soha nem volt még ennyire szerelmes. Hogy mi lett az unalmas exével? Elhagyta. Ma (pénteken, a Nyilasok szerencsés napján) befejezi átalakulását: tépett rövid frizurát csináltat magának.
Te behunyt szemmel szívod a cigarettádat a fodrászszalon előtt, a Jean-Jaurès buszmegállóban, melletted egy kölyök a hüvelykujja körmét rágja. Nyakadat a legutóbbi születésnapodra a barátnődtől kapott ajándék védi, a kabátodat nemrég hoztad el a tisztítóból, az ingedet gondosan betűrted a nadrágodba.
A következő vakációdra gondolsz, amit az új bűnbakot a személyedben megtaláló főnöködtől távol töltesz majd el.
A könnyű, spárgatalpú cipőre és az úszódresszre gondolsz, amiket magaddal viszel, a jó kis rozéra, ami majd finoman kifektet a medence partján. A kerékpárra gondolsz, amellyel elmész kenyeret venni.
A kölyök ezt a pillanatot választja ki arra, hogy megzavarja az álmodozásodat.
– Elnézést, uram, volna egy cigarettája, kérem?
Szégyenkezés és zavar nélkül tette fel a kérdést, mintha csak a pontos időt tudakolná. Elég jól el tudod képzelni, hogy ez a kölyök pénzt ajánl fel egy vele azonos korú kislánynak, hogy megnézhesse a bugyiját. Arra gondolsz, hogy te, amikor ennyi idős voltál, sosem merted volna ezt megtenni. És egyáltalán dohányoztál ennyi idős korodban?
Tizenhárom éves korod nyara. Néhány környékbeli haver. Kis kunyhó egy mesterséges tavacska partján, amit rendszeresen feldúlnak azok az alakok, akiket szeretnénk utánozni, akik robogóval közlekednek, és megközelíthetetlennek tűnő lányokkal csókolóznak. A gyufáról Martin gondoskodik. A cigarettát (az apjától ellopott egy szál Gitane-t) Laurent hozza. Kihívó pillantásokat vetnek rád. Pár másodpercnyi habozás után elszánod magad.
Borzalmas fájdalom, majdnem kiköpöd a tüdődet.
Még ugyanezen a nyáron újabb kísérleteket teszel. Egy kukoricalevéllel. Elszáradt fűvel. Fakéreggel.
Tizenhat évesen Angliában. Oxford, Stratford-upon-Avon, London. Lewis Carroll, Shakespeare, madame Tussauds, Laurent (már megint ő) sodrott cigarettái. A koponyád felrobban, túl sok füstöt tüdőztél le. Úgy érzed magad, mintha nekimentél volna egy villanyoszlopnak.
Hat hónappal később vízipipaszeánszok. A hörgőid egy hamutartóban áznak egy föld alatti parkoló mélyén a csúcsforgalom óráiban. Ezután Batmanné változol. A magad és a világ ura vagy, tele önbizalommal, meggyőződésed, hogy mindent tudsz az elszappanosításról és Japán földrajzáról. De ez a mámor végül elmúlik, szertefoszlik, és te koszosnak érzed magad. Kábultan, piszkosan ledőlsz a kanapéra. A vécében találnak rád, amint éppen egy darab szarnak magyarázol valamit. A legdurvább megtorlással fenyegeted azokat, akik megpróbálnak erőszakkal hazavinni, hagyjanak békén, a bolygó csak rád vár, be kell foltozni az ózonlyukat, meg kell dönteni a diktatúrákat. Másnap egy csorda bölény szökdécsel a hajad alatt.
A folytatás már tökéletesen szabályos: bekeretezett diplomák, fehér ingek, a rajzos útmutató alapján összeszerelt bútorok.
Egyéjszakás kalandok, egyhetes kapcsolatok, több évig tartó viszonyok: három szőke, hét barna, mindegyik lány alacsonyabb nálad. Négy költözködés, mindig egy nagyobb lakásba. Három munkaadó, három felmondás, minden alkalommal egy érdekesebb, jobban fizetett állás elnyerése miatt. És egy bohém, hűtlen dohányos pályafutás. Egy rövid pipázós időszak a nagyapád emlékére. Chesterfield cigaretta az érettségi évében Godard és a Kifulladásig című filmje miatt. Pár szál Gauloises egy tüntetésen, az „Engedjétek szabadon a diáktársainkat!” követelést skandálva. Nadège Vogue-jai és Caroline Royale Anisai. Egy Winston a templom előtt, közvetlenül Laurent temetése után. Ez a szerencsétlen Laurent azt hitte, gyorsabb lehet a halálnál, de egy hosszú, egyenes szakaszon, ahol egy 70-es tábla jelezte a sebességhatárt, a halál mégiscsak utolérte. Volt egy Lucky Strike-korszakod vékonyra nyírt szakállal, és egy miniszivaros korszakod virágmintás ingekkel. Pall Mall a hat hónapos brüsszeli szakmai gyakorlat alatt, és egy Manneken Pis-formájú öngyújtó. Görögországi nyaralás: a repülőtéren beszerzett karton Winfield és a szálloda levélgyufái. Sokcsomagnyi negyvengrammos, Drum márkájú cigarettadohány. Három év Marlboro. Csupa gondos odafigyeléssel meggyújtott cigaretta és mindig az ég felé fújt füst.
Na ne, most komolyan: hány órányi cigarettaszüneted volt a munkád során? Elképesztően sok.
A szerző fotója: Chloé Vollmer-Lo / Les Avrils
