Vajna Ádám: Ha rapper lennék, olyan szeretnék lenni, mint Gege [Alkotótárs]

Vajna Ádámot, a Mastercard - Alkotótárs ösztöndíj egyik nyertesét, podcastsorozatunk új részében Ott Anna arra kérte, hogy hívja meg azt a művészt, aki hatással van rá és inspirálja az alkotói munkában. Így Gegével és Vajnával arról beszélgettek, hogy mi a különbség egy rapszöveg és egy vers között, milyen szerepet kell magukra ölteniük munka közben, ez a szerep mennyire hasonlít rájuk és mennyire jelent búvóhelyet számukra. Szó volt a magyar nyelvről és arról a játékról, ahogy ők használják azt, a saját hang megtalálásáról és megtartásáról, és nem utolsósorban az iróniáról, ami mindkettőjük szövegeinek fontos alkotóeleme. Az elhangzottakból szemezgettünk.

• Vajna azzal indokolta, miért Gegét hívta meg, mert a nyelv felől érdekesnek érezte, hogy egy rapperrel beszélgessenek. Vajna sokáig nem hallgatott magyar rapet, aztán egyetemistaként Gegétől a Dadogót hallotta először, majd a Metamatika című albuma rántotta be, és 2022-ben már a Sznob volt a legtöbbet hallgatott száma a Spotify-on.
• Gege magyartanárként végzett, ezért eléggé jelen van az életében a költészet. Kamaszkorától nagyon szeret olvasni, de nem a kötelezőket, inkább kutatgatott, és az irodalomtanára is ajánlott neki köteteket. A prózát kevésbé bírja, jobban szereti, ha egy szöveg tömör, és magában kell dolgoznia rajta.  A korai munkáit ma már túlírtnak tartja, ebben sokat tanult Petritől és Pilinszkytől.

Vajna Ádám: A kortársaimnak a Harry Potter volt az első olvasmányélménye, nekem Jókai Mór [Alkotótárs]

A nyári Margón hirdették ki, hogy Vonnák Diána és Vajna Ádám nyerte a második alkalommal átadott Mastercard - Alkotótárs ösztöndíjat és a vele járó 2-2 millió forintot. A nyertesekkel Ott Anna egy podcastsorozat keretében beszélget, az első részben Vonnák Diánával együtt ötletekről, szabadságról és nyomásokról is szó esett. Az új epizódban Vajna Ádám mesél a legkedvesebb könyvélményéről, ami Joseph Conradtól A sötétség mélyén, emellett arról, hogyan olvas, mivel kezdte az olvasást, és melyik a kedvenc norvég regénye Knausgard-on túl. Cikkünkben a beszélgetés során elhangzottakból szemezgettünk. 

Tovább olvasok

• Vers és dalszöveg különbségei, illetve hasonlóságai kapcsán Vajna elmondta, hogy ezek más terekben működnek, ezért zavarja is, ha dalszövegekről elhangzik, hogy azok versek. Gege érdekesnek tartotta, hogy a “vers” az emberek fejében mintha minőségjelölőként élne, mert a jó dalszövegre mondják, hogy az vers - pedig szerinte nem a művészi érték a különbség, hanem a befogadás közege és a platform, amin megjelenik.
• Alkotás közben Gege szem előtt tartja azt, hogy ő hogyan fogad be valamit, így intuitívan azokhoz az eszközökhöz nyúl, amik rá is hatással vannak. Vajna, amikor nem ír, szokott gondolkodni az irodalmi intézményeken, hogy nemcsak a szöveg van a papíron, hanem van szerkesztés, irodalmi események stb., de amikor leül írni, onnantól ez kizáródik, és ő is azt csinálja, ami neki tetszik.
• Vajna az első köteténél érezte, hogy egy alanyi vers sincs benne, de ennél vajnaádámosabb kötetet nem is tudott volna írni. Sokáig tudatosan nem is tette bele saját magát a verseibe - ha most mégis megteszi, csak azért, mert számára ez izgalmas játék. Gege mostanában próbálta meg lebontani a falakat saját maga és a Gege perszóna között, és a saját élményeihez közelibb dolgot alkotni. Gege szerint az is különbség az előadó és a költő szerep között, hogy ő többször lép fel közönség előtt.

Háborús jelenidőben háborúról írni furcsa vállalkozás [Alkotótárs]

Tovább olvasok

• A saját hang megtalálásában Vajna mesélt arról a görcsről, ami a költői indulásban gyakran benne van, hogy ismertebb költőtársaira hasonlító hangon szólalt meg, és már nagyon szerette volna megtalálni a sajátját. Aztán egyszer csak megírt egy verset, aminél végre azt érezte, hogy lehet, hogy ezt más így nem tudta volna összerakni. Gege egyetértett ezzel, és hozzátette, nem is biztos benne, hogy van saját hangja, de vannak olyan attribútumai a szövegeinek, amikről tudja, hogy azok az övéi. Különbség szerinte az is, hogy költészetet élethosszig lehet művelni, idősen is, míg a rapzene a fiataloké, egy lázadó dolog, és nem hiszi, hogy negyvenéves kora után ezt szeretné csinálni. 
• Gege sokat játszik a magyar nyelvvel, de ez nem jelenti azt, hogy ne lenne benne szorongás. Vajna szereti az alkotásban azt, ahogy rábízza magát a nyelvre, és a nyelv “kitalálja” helyette, hogy mit gondol valamiről.
• Mindketten sokat használják az iróniát, ami Gege szerint egyfajta menekülés és megküzdési stratégia. Vajna a korszellemben most azt érzékeli, hogy amikor valamit túl komolynak érez egy alkotó, akkor gyorsan visszavesz belőle az iróniával.

A podcastet meghallgathatod itt, Spotifyon és Podbeanen is.