1900. március 31-én született Szabó Lőrinc, a Semmiért egészen, a Dzsuang Dszi álma, a Kalibán vagy a Lóci óriás lesz szerzőjeként is jól ismert költő, műfordító, a Nyugat folyóirat 1920-as években induló második nemzedékének legjelentősebb tagja. Születésének évfordulóján szerelmi lírájának emlékezetes darabjait idézzük fel, megmutatva a költő önző és sebezhető oldalát egyaránt.

A modern magyar líra megkerülhetetlen alakja versein és műfordításain kívül leginkább szerelmi életének konfliktusaival hívta fel magára az olvasóközönség figyelmét. Kezdve azzal, hogy „átengedte” saját menyasszonyát, Taller Ilonát (alkotói nevén Török Sophie-t) idősebb mesterének, Babits Mihálynak. Egészen odáig, hogy felesége, Mikes Klára mellett annak legjobb barátnőjével, Vékesné Korzáti Erzsébettel folytatott házasságtörő viszonyt több mint két évtizeden át, melynek végül a nő öngyilkossága vetett véget. De a legendásan hűtlen természetű költőt hírbe hozták Illyés Gyula feleségével – József Attila korábbi múzsájával –, Kozmutza Flórával is. 

Semmiért egészen

Mindennek fényében talán jobban megérthetjük híres-hírhedt versét is, melyet valószínűleg nemcsak azért ismernek sokan, mert kötelező tananyag, hanem azért is, mert egy rendkívül megosztó alkotás.

Ha szeretsz, életed legyen / öngyilkosság, vagy majdnem az. (…) és nem tudok örülni, csak / a magam törvénye szerint”

– tesz vallomást a Semmiért egészen című költeményben a lírai én, aki teljes önfeladást, önmagát totálisan felszámoló magatartást vár a szeretett féltől.

Az 1931-ben megjelent vers szerelemkoncepciója – amellett, hogy szinte a kegyetlenségig őszinte és igencsak provokatív – egy toxikus kapcsolatot ír le, melyben az alávetett félnek a teljes passzivitás jut csupán, az, hogy kiszolgálja az őt birtokolni vágyó akaratot.

Maga a költő egy vele készült interjúban így beszél saját felfogásáról, arról, mi lehet egy nő szerepe a kapcsolatban:

Kérem, én önző vagyok. A többi férfi, úgy tudom, nem az. A nők sem azok. Így aztán én egészen különleges valamit szeretnék.

Örömöt és feltétlen megbízhatóságot. Vigaszt, támaszt, segítőtársat. Különösen hosszú lejáratú, vagy éppen életfogytiglani szerződéseknél, amilyen pl. a házasság. A feleség, hacsak nem különlegesen zseniális, önálló, teremtő egyéniség, legyen alkatrésze a férje életének. Találja ebben az örömét, a becsvágyát, a boldogságát. Másképp nincs házi béke. Az egyenlő jog és egyenlő rang javarészt elmélet, babona. Vannak területek, ahol a nőnek sokkal több joga van; s vannak, ahol majdnem semmi sincs. Az a kívánatos, hogy a közös legjobb eredmény érdekében az a fél vezessen, az legyen az első, igenis, az első, amelyik – legtágabb értelemben véve a szót – különb. Amelyik a több, az erősebb. S ilyenkor a másik ne versengésre, gáncsvetésre; bosszúra, harcra fordítsa a maga szintén létező, kisebb erejét, hanem a vezető társ feltétlen támogatására. Mindenben. Ez nem lehet szép, nagy, nemes becsvágy egy asszony számára? Dehogynem lehet! Nagyon tisztelem a feleségemet, amiért úgy szereti a Semmiért Egészen című versemet, amely sokak szerint maradéktalanul feltárja a férfi »igazi«  felfogását.”

Szeretlek

De Szabó Lőrinc szerelmi lírájában találunk ettől nagyon elütő darabokat is, mint amilyen például az 1928 nyarára datálható vers, a Szeretlek, melyet Korzáti Erzsébetnek írt, mikor az asszony Hollandiába utazott kisfiával együtt egy nemzetközi gyermekakció keretében.

Szeretlek, szeretlek, szeretlek, / egész nap kutatlak, kereslek, / egész nap sírok a testedért, / szomorú kedves a kedvesért”

– írja a távollévő nőnek, akivel levélben is megosztja az egyszerű, dalszerű költemény keletkezésének körülményeit:

Most idekészítettem neked a versemet. Tegnap az étkezőkocsiban is írtam pár sort, nem tudom, végleges-e vagy változtatok rajta.

Kiadni most nemigen lehet, nem is mutathatom meg, csak néked, édeském, és folyton ilyesmit szeretnék írni. Fogok is biztosan, s elteszem. Vagy ha megváltozik valami, kiadom őket. Neked mindenesetre elküldöm. Valamelyik éjjel írtam le véletlenül ennek az egyik sorát a levelemben, vagyis egy sort, amelyikben már megvolt az egész vers, de akkor túl fáradt voltam kihámozni magamból.” (Huszonöt év: Szabó Lőrinc és Korzáti Erzsébet levelezése címen, Kabdebó Lóránt jegyzeteivel 2000-ben jelent meg a szerelmesek levéltváltásait tartalmazó kötet, melyben az a levélrészlet is olvasható.) 

A vers olvasásakor Mikes Klára végképp megbizonyosodott arról, amit mindig is sejtett, hogy férjének szeretője van. Öngyilkossággal is megfenyegette férjét, aki végül kihátrált a kapcsolatból, de három év szünet után mégis újrakezdődött a titkolt viszony. És folytatódott mindaddig, míg egy nap Korzáti nem bírta tovább a terhet, és mindössze 47 évesen öngyilkosságba menekült. 

November

Szabó Lőrinc a Huszonhatodik év című kötet százhúsz szonettjével állított emléket a nőnek és a kapcsolatnak, mely negyedszázadon át tartott. A lírai rekviem tizedik darabja a Mert sehol se vagy című vers, melyben a kétségbeesés és a reménytelenség hangja szólal meg, a lírai én az örökre eltűnt kedvest keresi: „látlak s nem látlak, drága nevedet / csengi csendülő szivembe szived, / de percenkint ujra elvesztelek: / csillagokig nyílok szét s hallgatózom, / üldöződ, én, mégis, mint akit ólom / húz le, sírodba, magamba csukódom.” 

A költő ebben a szokatlan „daloskönyvben” a halott szerelmét siratja el, neki írja szerelmes verseit, és talán itt először szembesül ténylegesen az elmúlás és a halál visszavonhatatlanságával. „Az ősz legutolsó virágait / szedem. November siratja magát. / Sárban gázolok a dúlt réten át, / s mintegy válaszként bennem is esik. / S ez így lesz most már mindig, mindig így. / Most lettem öreg, céltalan a vágy:” – írja a kötet 75. darabjában, a November című alkotásban.

Az ember és sorsfordulatainak kicsinysége, jelentéktelensége a halál szempontjából elemi erővel szólal meg itt.

Minden, amit hatalmasnak hitt, a szenvedély, az önzés, a szerelem, most új távlatokból kap megvilágítást és egészen parányinak tűnik.

A Semmiért egészen magabiztos, önző hangja itt megbicsaklik, és ezzel egy időben Szabó Lőrinc egészsége is gyorsan hanyatlani kezd a megrázkódtatás után. Mire a gyászszonettek írását befejezte, 1951 októberében szívinfarktust kapott, majd három évvel később ismét. 1957-ben tüdőrákot diagnosztizáltak nála, ez vezetett a halálához 1957-ben.

Özvegye a költő halála után nemcsak férje, de egykori barátnője, Erzsike sírját is gondozta. Rá Szabó Lőrinctől született fia – a versekből jól ismert Lóci – 1993-ban így emlékezett:

Tudják, hogy nemcsak Apu, hanem Anyu is március 31-én született? Rá ki emlékezik rajtam kívül?”

Emlékezzünk az évfordulón rá is, mint ahogy mindazokra, akik valamiféle szerepet játszottak ennek a kamaszosan mohó, zaklatott, szenvedélyes költőzseninek az életében, aki verseiben gátlások nélkül meg merte mutatni énjének legjobb és legrosszabb oldalát is.

Forrás: A Miskolci Egyetem Szabó Lőrinc Kutatóhelyének honlapja