Versterápia: „Óh, Tihannak rijjadó leánya!”

Versterápia: „Óh, Tihannak rijjadó leánya!”

A versek csökkentik a szorongást és oldják a stresszt, ezért is indítottuk el Versterápia rovatunkat, amely egyfajta költészeti „gyógyszertárként” üzemel. A következő hetekben azt járjuk körbe itt a Könyves Magazinon, miként volt és van jelen a Balaton az irodalomban, így ebben a rovatunkban is balatoni verseket olvashattok majd. Elsőként Csokonai Vitéz Mihály A tihanyi Ekhóhoz című elégiáját ajánljuk.

Forgách Kinga | 2020. július 13. |

A magyar irodalom egyik legszebb és legismertebb balatoni verse Csokonaitól származik, akinek a bánatát a tó partján ülve nem más, mint a tihanyi visszhang ismételte vissza. A tihanyi Ekhóhoz című elégiát 1796 körül írta, majd pár évvel később a Lilla-ciklusba került bele, annak egyik legfontosabb verse lett. A szentimentális költeményt személyes kudarcok ihlették, és bár nem klasszikus ekhó-vers, a visszhang játéka formailag és tartalmilag is visszaköszön benne.

Versterápia
Versterápia rovatunkat a karantén alatt indítottuk el, hogy versekkel segítsünk feldolgozni a nehéz időszakot. A rovat a továbbiakban heti egyszer, szerdánként fog jelentkezni. A korábban megosztott verseket ITT találjátok meg. 

Tihany története nagyon régre nyúlik vissza, régészeti leletek szerint már az őskorban is lakták a félszigetet, az egyik fő nevezetessége, az apátság építése pedig már a 11. században megkezdődött. Maga a tihanyi visszhang a 18. század közepe óta létezik, amióta felépült a jelenlegi apátság épülete. A domboldalon a mai napig egy kis oszlop jelzi, honnan érdemes kiabálni, hogy visszahalljuk a hangunkat, ez úgynevezett az echókő, bár sajnos ma már nem nagyon él a visszhang.

Csokonai idejében viszont még nagyon is erős volt. Elégiájában meg is személyesítette a visszhangot, vagy más néven a görög mitológiából ismert Ekhót, akit a mítosz szerint Héra büntetett meg a folytonos csacsogása miatt azzal, hogy örökké csak mások mondatait tudja ismételgetni.

„Balatont álmodom, s melléje magamat" - Irodalmi fürdőzések - Könyves magazin

Hatalmas kék víz, napsütés, vakítóan fehér vitorlások, susogó nyárfák, óránként elzakatoló vonatok, végtelen pokrócmezők, hűtőtáskák, úszógumik, eresztő gumimatracok, hupikék jégkása és csavaros fagyi, ragacsos vattacukor, sült hal és lángos illata, kockás abrosz, fröccsök, sörök, éjszakai fürdőzések, kertmozik, bálok, kalandok, kirándulások... A Balaton mindenkinek mást jelent, de az biztos, hogy mindenkinek jelent valamit.

Bánatos elégiájában a lírai én a tihanyi Ekhót szólítja meg, arra kéri, szálljon ki a hegyei közül és látogassa meg őt, a magányos, minden reményét elvesztett szerelmest. A versben szembekerülnek egymással a füredi boldog vigadozók, akik nem mutatnak semmi együttérzést a szenvedő embertársuk iránt, valamint a természet hegyei, bércei, amelyek viszont visszaverik, zengik, harsogják a bánat hangjait. A tihanyi Ekhóhoz az üldözöttség, boldogtalanság és elhagyatatottság verse, amelyben a magányt csak a visszhang versszakvégi ismétlődései törik meg.

Csokonai Vitéz Mihály: A tihanyi ekhóhoz

Óh, Tihannak rijjadó leánya!
Szállj ki szent hegyed közűl.
Ím, kit a sors eddig annyit hánya,
Partod ellenébe űl.
Itt a halvány holdnak fényén
Jajgat és sír elpusztúlt reményén
Egy magános árva szív.
Egy magános árva szív.

Míg azok, kik bút, bajt nem szenvednek
A boldogság karjain,
Vígadoznak a kies Fürednek
Kútfején és partjain;
Addig én itt sírva sírok.
És te, Nimfa! amit én nem bírok,
Verd ki zengő bérceden.
Verd ki zengő bérceden.

Zordon erők, durva bércek, szírtok!
Harsogjátok jajjaim!
Tik talám több érezéssel bírtok,
Mintsem embertársaim,
Kik keblekből számkivetnek
És magok közt csúfra emlegetnek
Egy szegény boldogtalant.
Egy szegény boldogtalant.

Akik hajdan jó barátim voltak
Még felkőltek ellenem,
Űldözőim pártjához hajoltak:
Óh! miket kell érzenem,
Amidőn már ők is végre
Úgy rohannak rám, mint ellenségre,
Bár hozzájok hív valék.
Bár hozzájok hív valék.

Nincsen, aki lelkem vígasztalja,
Oly barátim nincsenek;
Vállat rándít, aki sorsom hallja;
Már elhagytak mindenek.
Nincsen szív az emberekbe:
Hadd öntsem ki hát vaskebletekbe
Szívem bús panasszait.
Szívem bús panasszait.

Lilla is, ki bennem a reménynek
Még egy élesztője volt,
Jaj, Lillám is a tiran törvénynek
S a szokásnak meghódolt.
Hogy vagy most te, áldott lélek?
Én ugyan már elhagyatva élek
A tenger kínok között.
A tenger kínok között.

Óh, van-é még egy erémi szállás,
Régi barlang, szent fedél,
Melyben egy bőlcs csendes nyugtot, hálást
E setét hegyekben lél?
Hol csak egy kő lenne párna,
Hol sem ember, sem madár nem járna,
Mely megháborítana.
Mely megháborítana.

Abban, gondolom, hogy semmi jussal
Ellenkezni nem fogok,
Hogyha én egy megvetett virtussal
Itt egy kőben helyt fogok,
S e szigetnek egy szögében,
Mint egy Russzó Ermenonvillében,
Ember és polgár leszek.
Ember és polgár leszek.

Itt tanúlom rejtek érdememmel
Ébresztgetni lelkemet.
A természet majd az értrelemmel
Bőlcsebbé tesz engemet.
Távol itt, egy más világban,
Egy nem esmért szent magánosságban
Könnyezem le napjaim.
Könnyezem le napjaim.

Itt halok meg. E setét erdőben
A szomszéd pór eltemet.
Majd talám a boldogabb időben
Fellelik sírhelyemet:
S amely fának sátorában
Áll egyűgyű sírhalmom magában,
Szent lesz tisztelt hamvamért.
Szent lesz tisztelt hamvamért

Kapcsolódó cikkek
...
Nagy

Versterápia: „Éjjel-nappal forró katlan, a hőség kibírhatatlan”

A versek csökkentik a szorongást és oldják a stresszt, ezért is indítottuk el Versterápia rovatunkat, amely egyfajta költészeti „gyógyszertárként” üzemel. A forró nyári napokra Kányádi Sándor Városi kánikula című versét ajánljuk. 

...
Nagy

Versterápia: „Nézz le a Lánchídról a vén Dunára”

A versek csökkentik a szorongást és oldják a stresszt, ezért is indítottuk el Versterápia rovatunkat, amely egyfajta költészeti „gyógyszertárként” üzemel. A mai napra Bereményi Géza Lánchíd című versét ajánljuk. 

...
Nagy

Versterápia: „Ez a pillanat az életben, amikor felelni kell.”

A versek csökkentik a szorongást és oldják a stresszt, ezért is indítottuk el Versterápia rovatunkat, amely egyfajta költészeti „gyógyszertárként” üzemel.A mostani történelemkönyvbe illő napokra Márai Sándor Felelni című versét ajánljuk. 

A hét könyve
Kritika
A Tél Szokcsóban nem a beteljesülés regénye, hanem az áthidalhatatlan távolságoké
...
Zöld

Kleinheincz Csilla: Nem akartam a mágiával elvenni az olvasótól a valóságos megoldásokat

Kleinheincz Csilla a hazai spekulatív irodalom egyik kiemelkedő alakja, a Gabo Kiadó szerkesztője, fordító. Új regényében visszanyúlt a tanulmányaihoz, és ember és föld kapcsolatán keresztül beszél napjaink égető kérdéseiről. Podcast.

Polc

Csak a dzsungel van Závada Péter új verseskötetében

...

Alice Munro novelláiban a takaros előkertek mögött mindig ott a titok, a temetetlen múlt

...

Elveszve, mégis megtartva – Tompa Andrea új regényében a történelem fehér foltokkal büntet

...

Az embermentő labdarúgó ‒ dédunokája írt könyvet a válogatott első gólszerzőjéről

...
Még több olvasnivaló
...
Nagy

Kafkánál a valóság az igazi rémálom, az élet pedig maga a reménytelenség

Franz Kafka az idegenség írója, aki a létezésben nem talál semmiféle otthonosságot – az ember létét a világban kiúttalan, elidegenedett, szorongással és félelemmel teli állapotként jeleníti meg, elsősorban a groteszk és az irónia segítségével, egy szürreális, mégis ismerős világ megteremtésével. Újraolvasó rovatunk májusi könyve Kafka talán leghíresebb műve, A per

...
Nagy

Az izlandi Dan Brownt keresték, ezért megírta első krimijét Lilja Sigurðardóttir

Lilja Sigurðardóttir az izlandi krimi fontos szerzője, Csapda című regényét most fordították magyarra. Az éppen Budapesten tartózkodó szerzőt a regény kapcsán kérdeztük többek között a skandináv krimiről, írói rutinjáról, az izlandi társadalomról, kokaincsempészetről és homoszexualitásról. 

...
Panodyssey

Borda Réka: Hová lettek a tárgyak az irodalomból? [Tárgydilemmák]

"A szépirodalom persze az ember, nem a környezet nagy kérdéseit taglalja – mindazonáltal környezetünk nemcsak hogy nem elhanyagolható, hanem sok esetben minket meghatározó dolgok összessége, amelyek funkcióval való megtöltése képes színesíteni, mélységgel megtölteni az irodalmi alkotásokat. Elvégre tárgyaink és tereink mi magunk vagyunk: nincs civilizáció, ha mi, emberek nem alakítjuk környezetünket." Borda Réka Tárgydilemmák című esszésorozatának következő részében azt vizsgálja, hogyan és miért hiányzik a materialitás irodalmunkból.

...
Nagy

A Dreherek sikertörténetét csak az államosítás tudta megakasztani

A Dreher bejáratott márkanév Magyarországon, a mögötte meghúzódó család- és cégtörténet pedig legalább annyira színes, szerteágazó és fordulatokkal teli, mint az elmúlt durván kétszáz év magyar történelme. Iglódi Csaba első regénye, a Dreher-szimfónia négy tételben meséli el az egymást követő generációk felemelkedését.

...
Nagy

Gurubi Ágnes: Kőr Dáma

Gurubi Ágnes a Szív utca című regényével 2021-ben a top3-ban végzett a legjobb első prózakötetesnek járó Margó-díjért folyó versenyben. Volt értelme megőrülni című tárcasorozatának ez a harmadik része.

...
Kritika

Levélfolyamból bontakozik ki a Kner család megrázó és felemelő története

A magyar történelem egyik legtragikusabb korszaka elevenedik meg a Magvetőnél megjelent könyv lapjain, és a családregényszerű szövetet kirajzoló epizódok arról győznek meg, hogy kivételes szellemi és érzelmi kohézió fogta össze a Kner család egymást követő nemzedékeit.