Péntek este az új Lackfi-könyv hangulatát idéző vidám könyvbemutatón vehettek részt az érdeklődők. A Száll a kakukk a fészre című kötetéről régi barátja, Szabó T. Anna kérdezte a szerzőt, és korai verselési élményeiket idézték fel a kollégiumi évekből. A "verstankönyvről" Lackfi elmondta, a legfontosabb célja, hogy humorral kezelje a verseket, az irodalmat, mert az egész magyar költészet olyan "balsors-akit-régen-tép", ebben a konkrét kötetben pedig azt képzelte el, hogyan facebookoztak volna Szabó Lőrincék.
A könyv 20-30 rigmusos és szabadverses gyakorlatot tartalmaz, amiket akár már a nyolcadikosok is élvezhetnek. Miközben vicces a könyv, kétségbeesett is egyúttal, melyet írója komolyan vesz, hangzott el Szabó T. Anna szájából. "Kedvencem a groteszk" - reagált erre Lackfi, majd József Attila Születésnapomra című versével az önajándékozás groteszkségét hozta fel példának. Majd a könyv időátfogójáról esett szó, amely három nagy tagolást eredményezett: Facebook-bejegyzések, Drámai klasszikusok, Ketrecharcosok Klubja, amelyek szintén a mű humoros oldalát világították meg. Az első részben a történelem nagyjainak (pl. márciusi ifjak, Napóleon, Júdás, stb.) képzeletbeli Facebook-posztjaiból, kommentekből olvashatunk összeállítást, a másodikban a legismertebb versek alternatív szituációs elhelyezésével összeállított írásokat kapunk, míg a harmadik szekciót három költőpáros egymással vívott rappelt-verselt harcának szentelte a szerző.
Szabó T. Anna megjegyezte, hogy arról, mi a valós, mi a kamu a szövegekben, nem tudunk egyértelműen megbizonyosodni, hiszen Lackfi János szándékosan rosszul idéz, hogy összekavarja a dolgokat. Amiről azt gondolnánk, hogy azzal a költő provokál, teljesen egyértelműen benne van a szakmai levelekben, a pedagógusok nem botránkozhatnak meg rajta. Ezért is meg kell érni ehhez a könyvhöz. Szabó T. Anna felvetette, hogy Lackfi csupa múzsát emleget, női költőről azonban nem írt, vajon miért nem? A válasz egyszerű, jött a válasz, mert nincs olyan ismert vers női költőtől, amelyet mindenki ismer, és ő kizárólag azt a maroknyi verset használta, amelyeket biztos, hogy mindenki be tud azonosítani. Így került be József Attila Altatója is, és az érdekessége, hogy "a költő tényleg volt bébiszitter", nevetett Lackfi, valóban egy Balázs nevű gyermekre kellett vigyáznia. A beszélgetés ennek a versnek a felolvasásával zárult, a közönség nevetve fogadta az aludni nem akaró gyerek Attila bácsihoz szóló nyafizását, amelyre a költő többek között így is válaszolhatott: "Nem vagy éhes, gyémánt kincsem. Éjjel van, és olyankor senki sem éhes. Az Attila bácsi sem éhes. Lehunyta kék szemét az ég, sok szemét a ház, alszik a cuki kis bogár, a darázs, vele alszik a zümmögés, és ő sem éhes, úgyhogy nem fog megcsípni, ha elalszol szépen kis Balázs!"
![Biró Zsombor Aurél: Az első könyvemet szerettem írni, a másodikat is szeretni akarom [Alkotótárs]](https://konyvesmagazin.hu/file/slides/4/42337/fe_580_320_birozsombor_konyvesmagazinhu.png)
