Keresés

A Harry Potter nőkaraktereinél kevés dolog tudja hatékonyabban alakítani a mindenkori műélvező/műnemélvező nőkről alkotott véleményét. És a Harry Potter nőkarakterei teszik is a dolgukat; egyszerűen azzal, hogy egyáltalán nem tesznek különbséget maguk és a férfikarakterek között.

Izgalmas cikk jelent meg a The New Yorkerben Virginia Woolfról. W. H. Auden írása többek közt azért is érdekes, mert 1954-es, tehát mindössze tizenhárom évvel azután született, hogy a Mrs. Dalloway írója öngyilkos lett. A szövegben szóba kerül Virginia Woolf naplója és a kultikus Bloomsbury-kör, de arról is szó esik, milyen volt a 20. század elején nőként az írói pályát választani.

Caroline Criado Perez tavaly megjelent Láthatatlan nők című könyvében azt mutatja be , mit is okoz a mindennapi életben, hogy világunk alapértelmezett embere: férfi. A szerzővel a világjárvány hatásairól, a megosztott társadalmakról és a változás lehetőségéről is beszéltünk.

Egy világméretű járvány közepén vagyunk, amikor minden nap emberek betegednek és halnak meg, és amikor tömegek lába alól csúszik ki a talaj. Nekünk most mégis a magyar nők helyzetével kell foglalkoznunk. Mert olyan stílusban beszél a nőkről ma az ország vezetése és néhány médium, ami nemcsak dühítő és torokszorító, hanem a bántalmazás fogalmát is kimeríti. 

“Te csak virág légy, drága csecsebecs,/ Haszontalan, de szép, s ez érdeme”- adta ki az ukázt Madách Imre Az ember tragédiájában 1862-ben. Azóta vajon mennyit változott a "NŐ" definíciója?

Margaret Atwood első regényében a szimbolikus kannibalizmus motívumát kapcsolta össze a fogyasztói társadalom kritikájával, amely a nőket bekebelezhetőnek, eltárgyiasíthatónak, „ennivalónak” akarja látni és láttatni. Az ehető nő a hét könyve. 

A Tarandus Kiadó az idei Margó Irodalmi Fesztiválra országos szépirodalmi pályázatot hirdet.

Hogyan ítélik meg ma azokat a nőket, akik úgy döntenek, hogy nem vállalnak gyereket? Nőiségről, hormonokról, szégyenről és a döntések súlyáról beszélgettünk a Változások könyve szerzőjével.