Sasha Marianna Salzmannt a nők érdekelték, akiket a Szovjetunióban ritkán hallgattak meg

Sasha Marianna Salzmannt azok a nők érdekelték, akiket a Szovjetunióban ritkán hallgattak meg

A volgográdi születésű német író új, Az emberben legyen szép minden című könyvében ismét a Szovjetunió ukrán területeire, aztán a rendszerváltás utáni Berlinbe kalauzol, két anya-lánya kapcsolaton keresztül. A négy nő viszonyát alapvetően meghatározza, hogy az anyák egy nagyon merev rendszerben szocializálódtak, míg lányaik már részben egy szabad világban, ám ők sem tudják teljesen levetkőzni a múltat. A szerzővel Veiszer Alinda beszélgetett.

Fotó: Nagy Attila

Kiss Imola | 2023. október 15. |
SASHA MARIANNA SALZMANN
Az emberben legyen szép minden
Ford. Győri László, Athenaeum, 2023, 416 oldal
-

Az, hogy a négy legfontosabb karakter nő, tudatos döntés volt. A regényre készülve (olvass bele ITTSalzmann több mint húsz olyan nővel készített interjút, akik a mai Ukrajna területén születtek, átélték a szovjet rezsimet, majd a peresztrojkát, még a gyermekeik is ott születtek, de aztán velük együtt Németországba emigráltak. „Azokat akartam meghallgatni, akiket akkor kevesek hallgattak meg” – mondta az író. Az egész történetben

nem az a kérdés érdekelte, hogy az ember alapvetően rossz-e, „hanem, hogy mi kell ahhoz, hogy az ember levegőhöz jusson, és másokat is levegőhöz juttasson”.

Azáltal, hogy egy barátnőjük lányaként ment el hozzájuk, és nem hivatalos interjúszaga volt a beszélgetéseknek, hanem érezték, hogy egyénenként kíváncsi rájuk, megnyíltak és talán életükben először mesélték el az életüket. Így ezzel a regénnyel tulajdonképpen nekik mond köszönetet és tiszteleg előttük.

Veiszer Alinda szerint a regényből az tűnik ki, hogy a totalitariánus rendszer megölte a szeretetet, és megvonta az örömöt a nőktől. Salzmann erre azt mondta, hogy az interjúalanyai belső világát szerette volna bemutatni, és mindannyian olyan egzisztenciális szükséghelyzetekben voltak, amelyben a szerelem kérdését – ami egy nagyon nyugati kérdés –, felülírta a pragmatizmus: „hozzá kellett mennem feleségül, mert jó állása volt”. Szerinte a nyugati individualista felfogás tökéletes ellentéte annak, ahogyan a Szovjetunióban élő emberek gondolkodtak, és ezt a doktrínát továbbadták a generációk annak érdekében, hogy megvédjék őket. Ehhez pedig meg kellett tanulni szürkének és láthatatlannak lenni.

-

Bár a regényben a Lena nevű karakter lázad a maga módján, Salzmann szerint a valóságban ilyen nem volt, nem lehetett fontos az én vagy az igazság. Mint mondta, egyik interjúalanya sem sírt, nem okolták a rendszert a sorsuk alakulásáért.

Bár a regény később játszódik, de felvillan benne a ‘30-as évek szörnyű népirtása, a holodomor. Az éhezést a Sztálin-rezsim mesterségesen idézte elő, és két év alatt a hivatalos adatok alapján legalább 3,3 millió ukrán éhen halt, nem hivatalos becslések szerint viszont akár 7,5 millióan is életüket veszthették. Salzmann azért hozta be ezt a szálat, mert szerinte ez fontos annak megértéséhez, hogy mi történt a peresztrojka alatt Ukrajnában. A holodomor súlyát ő is csak az interjúalanyaival beszélgetve fogta fel, mert minden nőnek volt valakije, aki éhen halt, és szerinte „ahonnan, amiből jövünk, az része a DNS-ünknek”. Az nagy kérdés volt számára, hogy hogyan ábrázolja a népirtást.

Arra a kérdésre, hogy a kaotikus ‘80-as, ‘90-es évekre használt szovok (a.m. szemétlapát) kifejezés helyett ő miért a húsdarálót használta, azt mondta, ez a szó sokkal pontosabban leírja, milyen volt:

az embereket darálóba nyomták, ahol nem volt lehetőség cselekedni, és végül mindenkiből csak egy húscafat maradt”

– fogalmazott. Úgy gondolja, ez valahol magyarázat az ukrán-orosz háborúra is. Ráadásul attól még, hogy felbomlott a Szovjetunió, az emberek reflexei nem változtak meg egyből, és továbbra is a tanult önfeladó módon cselekedtek. „Az emberek hajlamosak beleragadni a múltba, különösen, amikor gyorsan történnek a dolgok” – mondta Salzmann. 

-

A Krím 2014-es megszállása még megjelenik egy történetszálban, és a nők, akikkel beszélgetett a könyvhöz, mind arról a vidékről származnak. Amikor 2021-ben kiadták a regényt, azt gondolta, hogy véget ért ezeknek az embereknek a története, de aztán jött 2022-ben a háború. Így „a múlt szörnyei még kegyetlenebbek. Még nincs vége a történetnek, és az ember bármire képes, ezt láthattuk.” Mint mondta, az interjúk alatt senki sem verte a mellét, hogy ukrán, de szerinte ez ma már másként lenne. Salzmann éppen ezért kifejezetten törekszik arra, hogy egyéniségekről és ne egyének csoportjáról beszéljen, mert „emberként kell tekinteni mindenkire” – mondta.

A menekültstátuszról és az integráció-dezintegráció kérdéséről, ami szintén hangsúlyosan megjelenik a szövegben, azt mondta, hogy már a ‘90-es években is különbséget tettek menekült és menekült között. Mivel a családja orosz zsidó származású, így ők is a „kontingensmenekültek” közé tartoztak, akiket menekültotthonokban helyeztek el, némettanfolyamra járhattak és így tovább. Velük szemben azonban a keleti országokból vagy Afrikából érkező menekültek nem kapták meg ugyanezeket a lehetőségeket. Salzmann úgy véli, hogy

a menekültkérdés kiéleződése nem a társadalom érdekeit szolgálja, és ő azt az elvet vallja, hogy vagy mindenki „normálisnak” számít egy országban, vagy senki sem az.

Azzal kapcsolatban, hogy a már Németországban született emberek tudják-e a saját útjukat járni, azt mondta, ez „kötelességünk, de ez a történelmünkkel együtt történik” – mondta. „Az, hogy honnan jövünk, nem a származási helytől függ, hanem a szüleinktől, és ha ezt nem akarjuk tudni, az rosszat tesz nekünk.” 

Végül Veiszer rákérdezett a regényben többször felbukkanó naiv festményre, Niko Piroszmani grúz festő zsiráfot ábrázoló képére. Salzmann látta a képet egy kiállításon, és azt mondta, azért tetszett neki, mert bár valószínűleg sosem látott igazi zsiráfot „legalább megpróbálta elképzelni”, ő pedig a saját művészetét hasonlónak érzi: „nem láttam a Szovjetuniót, de megpróbálhatom ábrázolni”. És bár minden történelmi tény, amit leírt, helyes a könyvben, fontosnak tartja, hogy ez művészet, mely által „szubjektív valóságokról” beszél.

Olvass minket e-mailben is!

  • Személyes ajánló a legérdekesebb tartalmainkról!
  • Extra tartalom csak feliratkozóknak!
  • Így biztosan nem maradsz le a legfrissebb könyves hírekről!
  • Nem spammelünk, heti 1-2 levelet küldünk.

Könyves Magazin Hírlevél

Kapcsolódó cikkek
...
Hírek

Akunyin szeretné megérteni, hogy Oroszország miért olyan, amilyen

Az idei Pestext díszvendége Borisz Akunyin, aki mesélt a siker lehetséges okairól, az orosz politikához való viszonyáról és arról is, miért nem olvas jó pár éve szépirodalmat.

...
Hírek

Ljudmila Ulickaja: Az ítélet közeleg, urak! 

Az ukrajnai háborúról – március 11. címmel jelent meg Ljudmila Ulickaja írása magyarul a Magvető Kiadó jóvoltából a Literán, a cikket Morcsányi Géza fordította.

...
Nagy

Szvetlana Alekszijevics: Miért nem tudunk szembeszállni a diktatúrával?

Felfoghatatlan volt számomra, amikor Oroszország megtámadta Ukrajnát – mondta interjúnkban a Nobel-díjas Szvetlana Alekszijevics, akivel a háborúról, a női narratíva fontosságáról, és egy felfüggesztett filmprojektről is beszélgettünk.

TERMÉSZETESEN OLVASUNK
...
Zöld

Daniel Kehlmann szerint itt az idő, hogy megijedjünk az AI-tól

Az író a Guardiannek írt véleménycikkben hívta fel a figyelmet az AI szélsebes fejlődésének következményeire.

...
Zöld

Sokkal jobban hatnak a konteók, ha a közösség hiedelmeihez illeszkednek – Olvass bele az Emberarcú tudományba!

A különböző tudományterületek képviselőinek tanulmányaiból szerkesztett kötetben az alternatív világértelmezések, áltudományos elméletek és tudománytagadó tanok sorát járják körül. Olvass bele!

...
Zöld

3 ok, amiért a home office pszichésen megterhelő + 3 könyv segítségül

Ugyan a home office nagyobb szabadságot és autonómiát biztosíthat, olyan hátulütői vannak, amikre elsőre nem feltétlenül gondolnánk. 

KERÜLJ KÉPBE ÉS OLVASS!
...
Gyerekirodalom

Mi lesz, ha kevered Tolkient a magyar népmesékkel?

...
Gyerekirodalom

Ausztrál őslakos gyerekekkel foglalkozó szervezet nyerte a gyerekirodalmi Nobelt

...
Gyerekirodalom

Burgenlandi gyerekkönyvíró és kanadai illusztrátor kapja idén az Andersen-díjat

...
Gyerekirodalom

Ronja, a rabló vadóc lánya eredetileg Astrid Lindgren tollán kelt életre

...
Gyerekirodalom

A First Lady a Fehér Ház macskájáról ír gyerekkönyvet

...
Gyerekirodalom

Orczy Mimi ezúttal Párizsban nyomoz egy eltűnt műkincs után – Olvass bele!

Természetesen olvasok
...
Zöld

Sokkal jobban hatnak a konteók, ha a közösség hiedelmeihez illeszkednek – Olvass bele az Emberarcú tudományba!

...
Zöld

3 ok, amiért a home office pszichésen megterhelő + 3 könyv segítségül

...
Zöld

Mit tehet egy nő, ha lebénul az arca és elveszti a mosolyát? Olvass bele Sarah Ruhl könyvébe!

...
Zöld

A narcisztikus személyiség kinőhető? + 2 könyv a témában

...
Zöld

A Stonehenge építőit is pestisjárvány törölhette el a föld színéről

...
Zöld

Ha gyerekként te gondoskodtál a szülődről, az kisiklatja az életed – Mi a parentifikáció?

...
Zöld

5 módszer + 1 könyv, melyekkel komolyan bocsánatot kérhetsz

...
Zöld

6 ok, amiért a kertészkedés jót tesz az egészségednek + 3 könyv kertekről

...
Zöld

Kannibál kapitalizmus: Mind megyünk a levesbe?