Ulickaja a cikket azzal indítja, hogyan ismétli önmagát a történelem: 1922-ben több olyan hajó indult el Kronstadt kikötőjéből, melyeknek fedélzetén orosz tudósok, politikusok, írók hagyták el a bolsevik Oroszországot, ezt az eseményt azóta a “filozófusok hajójaként” emlegetik. Az elmúlt években is emigrált a kulturális élet sok tagja, de 2022. február 24. óta ez a mozgás felerősödött.
Ulickaja március 11-én egy pétervári újságíró ismerősével ment ki a berlini központi buszpályaudvarra, ahol az Ukrajnából menekülőket olyan állapotok fogadták, amik a magyar olvasót a budapesti Nyugati és Keleti pályaudvarra emlékeztethetik, például
“sebtében felállított fogadópont, ahol önkéntesek étellel-itallal, ruhával látják el az érkezőket”.
Ulickaja szerint a “berliniek hihetetlen segítőkészséggel fogadták a menekülteket: miközben az állam semmilyen intézkedést nem hozott elhelyezésük megszervezésére, Berlin és más városok lakói a saját házaikba és lakásaikba fogadják őket.”
Ezután Ulickaja Putyin holléte felől érdeklődött (“Hol van most az az őrült ember, akinek szavára az orosz csapatok átlépték az ukrán határt, békés városokat bombáztak és lőttek szét, és emberek ezreit űzték óvóhelyekre? Milyen komfortos bunkerben ül ez az ember? Mit evett vacsorára, mit főzött neki a híres-neves szakácsa?”), majd az elkerülhetetlen felelősségre vonást jósolta meg:
“De már ma, amikor a világ még magához sem tért a sokkból, bizton kimondhatjuk:
lesz per és ítélet.
Hogy milyen néven vonul be a történelembe, ma még nem tudjuk – nem nürnbergi, nem hágai –, de per és ítélet lesz. Hogy még a bűnös életében vagy a halála után, ma még ezt sem tudjuk.
De az ítélet közeleg, urak! Már közeleg, és íródnak a jegyzőkönyvei. És egyenesen úgy mondaná az ember – a rettentő, az Utolsó Ítélet!”
Ljudmila Ulickaja a háború kitörése óta interjút adott a HVG-nek, amiben beszélt Putyinról és Orbán Viktorról is. Azt is elmondta, hogy az oroszok és ukránok közötti viszony normalizálódásához szerinte a tárgyalás az egyetlen út.
