Boldizsár Ildikó Véegyenlőesperté című történetének elbeszélője hiába éltanuló, fizikából csak a legegyszerűbb képletekkel boldogul, az összetett feladatokat képtelen megoldani, inkább elképzeli a példákban szereplő állatokat és járműveket. Sosem lesz rá szüksége, gondolja, ám felnőttként egy vészhelyzetben mégis eszébe jut egy mindenható képlet.
Ezt az egyet tudta megjegyezni fizikából. Ez viszont elég volt a kegyelemketteshez.
Tovább olvasokSimon Márton Kalandjaink a szökőkútnál címmel arról írt, hogy egy perc mennyivel több és sűrűbb, mint egy pillanat – mert egy perc az maga a jelen, már nem a múlt és még nem a jövő. Azt hisszük, felkészülhetünk rá, de ha mégsem, annak végtelennek tűnő néma csend lehet a vége.
Erről talán vitatkozhatnánk, mert elég önkényes és semmiképp sem reális álláspont, de amennyire én meg tudom ítélni, egy perc az nem időtartam, egy perc sokkal inkább lehetőségekkel teli tér.
Tovább olvasokHáy János a Kirándulásban egy házaspár nézőpontjait váltogatja. Mindketten el akarnak mondani valami súlyosat a másiknak, de sem a nőnek, sem a férfinak nincs hozzá bátorsága. Várják azt az állítólagos percet, amikor alkalmas lesz beszélni, remélik, talán a közös kiránduláson eljön ez a pont.
Nem csinálunk valamit, kérdezte a férfi. Tavasz van, hétágra süt a nap és ez rendkívül alkalmas egy könnyed kirándulásra.
Tovább olvasokDragomán György a Tizenkét lélegzet című írásában az idő eleinte csak vánszorog, aztán váratlanul felgyorsul: az a kínkeserves extra perc, amíg az elbeszélő önmaga nyugtatására azt számolja, hányszor vesz lélegzetet, még véget sem ér, mégis elég arra, hogy egy sorsdöntő találkozást eredményezzen.
Ha csak úgy lélegzel, hogy nem figyelsz oda rá különösebben, akkor olyan tizenkét lélegzet egy perc, nem mindenkinél, de te az én lányom vagy és annyira hasonlítasz arra a húszévesre, aki én voltam, hogy ebben sem lehetsz nagyon más
Tovább olvasokHalász Rita Problémamentesen elkészíthető, házias étel című novellájában egy átlagos családi konfliktus forrpontjába csöppenünk. Apa koszol, anya főz, hazaérő gyereket számonkér, gyerek pimaszkodik, anya ideges. Tudják azt is, hogy mi kellene ahhoz, hogy ne robbanással érjen véget a helyzet, de vajon lesz-e erejük megtenni?
András a sütőnél áll, kezében a rakott krumpli, Zsófi, félrebiccentett fejjel, kihívóan néz. Csak egy mosoly kéne, és meg van mentve a nap, gondolja a nő. Hogy jutottak egyáltalán ide?
Tovább olvasok
