Ezt az egyet tudta megjegyezni fizikából. Ez viszont elég volt a kegyelemketteshez. Minden másból ötöst kapott, na jó, rajzból néha becsúszott egy hármas is.
Hetedik osztályban adta föl.
A törvényeket bemagolta, és sikerült pont addig emlékezni rájuk, amíg kicsengettek dolgozatírás után. Newton első törvénye, Newton harmadik törvénye, tehetetlenség, hatás-ellenhatás. Arkhimédesz törvénye, Pascal törvénye, „jaj, csak össze ne keverjem”, Nobel-díjas fizikusokhoz imádkozott egész éjszaka.
A baj mindig akkor következett be, amikor meglátta az időre vonatkozó számítási feladatokat. Elég volt elolvasnia az első három szót, máris kiverte a víz, összeszorult a gyomra, és a beleerőszakolt reggeli megállíthatatlanul elindult kifelé. „Mennyi idő alatt teszi meg a vonat…”
A sebesség kiszámítása még könnyen ment. Alaposan begyakorolta, mit kell csinálnia, ha azt kérdezik tőle, mennyi a sebessége annak a sólyomnak, aki a két kilométeres utat 180 másodperc alatt teszi meg. Még az is ment, hogy a három hét alatt öt millimétert növő hajnak mennyi a növekedési sebessége. („Uramatyám, ki talál ki ilyen a hülyeségeket?”) Felvéste a papírra: Véegyenlőesperté. Behelyettesítette a számokat, és már meg is volt az eredmény. A három sorból álló feladatoknál azonban esélye sem volt a megoldásra: „Egy autó 20 másodpercig 50 km/h sebességgel halad, majd ráhajtva az autópályára a következő 150 métert 10 másodperc alatt teszi meg. Mekkora az átlagsebessége ez alatt a 30 másodperc alatt?”
Ez túl bonyolult volt neki. Az pedig végképp betette a kaput, amikor a fizikatanár a megtett útra vagy a megtett úthoz szükséges időre volt kíváncsi. „Mennyi idő alatt futja végig az 500 méteres utat a gepárd, ha 70 km/h az átlagsebessége?” „Az orkán sebessége 40 m/s . Mennyi idő alatt söpör végig egy 480 km-es útszakaszon?” „Az egyik autóversenyző 50 m/s sebességgel vezette az autóját. Mennyi idő alatt tett meg a versenypályán 5 km utat?”
Ezekből a feladatokból csak a gepárdot, az orkánt és az autóversenyzőt értette, és ennyi elég is volt ahhoz, hogy megjelenjen előtte a csapkodó villámok között egymással versenyző gepárd és a piros Ferrari képe. Mindig a gepárd győzött. De arról, hogy mennyi volt az átlagsebességük, és mennyi idő alatt tették meg az utat, fogalma sem volt.
A tanárok egy ideig küzdöttek vele. A gimnáziumi felvételivel zsarolták, bukással fenyegették, megszégyenítették az osztály előtt. Az osztályfőnök a szüleit is behívta. Semmi nem használt. Azzal védekezett, hogy ő író akar lenni, semmi szüksége nincs a fizikára. Végül megegyeztek abban, hogy a véegyenlőesperté – a hibátlanul bemagolt törvényekkel – elég lesz a ketteshez. Nyolcadikban is.
A gimnáziumban is kiharcolta ugyanezt. A véegyenlőesperté olyan volt, mint egy varázsige vagy védelmező mantra.
„A sebesség – út – idő hármasa legyen veled mindenkor!”
Aztán úgy alakult, hogy húsz év múlva ez a mantra mentette meg a kétéves gyereke életét. Anyja ment a kislányért a bölcsődébe, megbeszélték, hogy a játszótéren találkoznak. Az első tavaszi nap volt, a tél börtönéből kiszabadult gyerekek megvadulva száguldoztak. Épp leszállt a villamosról, amikor megcsörrent a telefonja. Az anyja hívta: „Siess, mert Szofi fölmászott a legmagasabb mászókára, és nem tud lejönni. Ott sír a tetején, képtelenség lehozni.”
Véegyenlőesperté. Téegyenlőespervé. Esegyenlővészerté.
„Mindjárt ott vagyok!” – üvöltötte, és megnézte a telefonján, milyen messze lehet. – „Ne engedjétek, hogy elinduljon lefelé!”
Tíz kilométer per óra sebességgel tette meg a százhatvanhat méteres utat.
Egy perc alatt.
10 éves OTP Mobil Kft, a SimplePay, a SimpleBusiness és a Simple alkalmazás fejlesztője és üzemeltetője!
A SimplePay online fizetési rendszer és SimpleBusiness applikáció mellett, a megújult Simple alkalmazás is segít, hogy a hosszas ügyintézés helyett arra fordíthasd a fontos perceket, ami igazán számít.
Telepítsd Android vagy iOS rendszerű készülékedre, és használd ki az új Simple alkalmazás előnyeit!
