- Csordás Gábor Nádas Péter köteteinek szerkesztője is. A huszonnyolc évnyi közös munkában már megvannak a bevett szabályok, Csordás tudja, hogy mit javíthat és mit nem, mit javasolhat és mit nem fogad el Nádas. Vannak szerzők, akik nem engednek javítani a szövegükben - általában a kisebb tehetségű szerzők ezek -, Nádas Péter ezzel szemben örül, ha észrevesz valamit szövegében a szerkesztő.
- Nádas az Évkönyv szerkesztése során felhívta Csordás figyelmét arra, hogy különösen ügyeljen arra, hogy ha valaki kék szemű a könyv elején, nehogy barna szemű legyen a végére. Ettől tartott legjobban a szerző.
- Amikor Csordás megkapta először a Párhuzamos történetek kéziratát, akkor a margitszigeti jeleneteknél kiverte a víz. Kemény dió volt elolvasni ezt a regényt, mert nagyon sok olyan megoldás van benne, amit korábban még nem lehetett olvasni.
- Kristófot apja elhurcolása után egy rózsadombi intézetbe küldik, ahol elveszik a nevét. A valóságban ifjabb Rajk László járt ugyanígy, amikor az apját kivégezték, anyját pedig börtönbe zárták.
- Az Ez a verőfényes nyári délután című fejezet az árvaságról szól. Akinek nincs meg a felnőtt mellett élés biztonsága, annak az élet állandó mozgásban van, nem találja benne a fix pontot, a biztonságot. Az intézetben ráadásul elvették Kristóf nevét és felmerül benne még az is, hogy nem cserélték-e el az intézetben. Így a legalapvetőbb énbiztonsága veszik el, inog meg.
- Fontos írói megoldása Nádasnak, hogy a narrátor elbeszéléseiből úgy csúszunk át a szereplő belső világába, hogy észre sem vesszük. Ennek az a következménye, hogy állandóan benne vagyunk a jelenetben mi magunk is.
- Az Egymástól alig arasznyira című fejezetben Klára és Kristóf percenként gondol mást a szerelemről, arról, hogy egyáltalán kibe szerelmesek, szerelmesek-e egyáltalán, vagy inkább utálják egymást. Csordás szerint a szerelem valójában ilyen, mint ahogy Nádas ábrázolja. Hiszen minél hevesebben ragaszkodunk valakihez, annál nagyobb az ellenállás bennünk, hogy feladjuk magunkat, ráadásul, ha feladnánk magunkat, akkor többé nem lennénk érdekesek a másik számára. A két ember közti erős vonzalom mindig egy nehéz ping-pong játszma, mert a mozgásban mindig benne van az ellenmozgás is.
- Van egy általános módszere Nádas Péternek, miszerint csak egy köztes részt ad meg, a végpontokat, így arra kényszerít minket, hogy mi alkossuk meg azt a valóságot, aminek ő csak a határait vagy a lehetőségét adja meg. Arra kényszerít minket, hogy legyen probléma számunkra, találjuk, egészítsük ki mi, gondolkozzunk, éljen tovább bennünk a szöveg.
