- A Párhuzamos történetek első olvasásakor már tudta, hogy fordítani fogja a regényt, ez pedig egy kicsit elvett az olvasmányélményből, mert másfajta olvasást követelt meg.
- Nádassal nagyon jól ment az együttműködés. A fordítói munka ideje alatt többször meglátogatta Christina Viraghot Rómában, aki hosszú listát tett az író elé a kérdéseivel, kritikai meglátásaival.
- A német fordítás egyik nagy nehézsége volt eltalálni, hogy éppen ki beszél és az adott elbeszélő férfi vagy nő. Nádas sokszor játszik azzal, hogy nem egyértelműsíti, hogy ki az elbeszélő. A fordító nehézsége az volt, hogy ezt német nyelven is éreztetni kell, a német olvasó sem tudhatja azonnal, hogy éppen ki beszél.
- A Szorul a hurok első mondata egy első kötetben feltett kérdésre utal. Ez szinte már provokáció az írótól. Persze akarattal van itt ez a mondat, az író fel akarja ébreszteni az olvasót, megmutatni neki, hogy mennyi idő is telt már el a két történetszál között és mégis minden mennyire összefügg egymással.
- Ebben a regényben az időről van szó, hogy miként múlik az idő, mégis hogy van egyidejűség közben. Hiszen ha visszaemlékezünk valamire, elmesélünk egy történetet az mind egy időben történik és megszűnik a historikus idő értelmezése.
- A fejezet szinte összes szereplőjének van egy-egy pillanata, amikor mindent homoszexulis összefüggésben lát. Ez a mozzanat hasonlít Proust Az eltűnt idő nyomában című regényének egy motívumára.
- Az olvasó arra van tréningezve, hogy egy történet valamiféle logika mentén halad, Nádas pedig épp ezt bontja meg és ez bizonytalanságot szül, amit el kell fogadnunk.
