Dukai Takách Judit
A „magyar Szapphó” 1775-ben született. Jómódú, középnemesi családja evangélikus hagyományaihoz híven Sopronban írás és olvasás mesterségén kívül zongorázásra, kézimunkára és nyelvekre is taníttatták. Rendkívüli tehetsége már ekkor figyelmet keltett, ám édesanyja betegségének hírére megszakította tanulmányait, hazautazott, s minden idejét anyja ápolására fordította. Ebben a válságos, nehéz időszakban „Malvina” néven írta első, mélabús költeményeit, ám az elégikus-szomorkás hangvétel későbbi, klasszikus időmértékes verselésű műveinek is alapvető jellemzője volt. Anyja halála után visszatért Sopronba, ahol a továbbiakban nyelveket, zenét és háztartási ismereteket tanult. Gróf Festetics György, az irodalom barátja és pártfogója méltónak látta az 1817-ben Keszthelyen tartott Helikon ünnepélyre a magyar múzsa többi fölkentjei sorába őt is meghívni. Nevet szerzett magának azzal is a korabeli irodalmi életben, hogy Berzsenyi Dániel, akinek a neje Judit unokanővére, Dukai Takács Zsuzsanna volt, dicsérően írt róla Kazinczy Ferencnek.
Földes Jolán
Földes Jolán Friedländer Manó gyógyszerész és Felsenburg Etelka lányaként született 1901 decemberében Budapesten. Egyetemi évei után, 1921-ben Párizsban dolgozott munkásként és titkárnőként. Első regénye, a Mária jól érett (1932) irodalmi siker lett Magyarországon, Mikszáth Kálmán-díjat kapott. Vajda Pállal közösen írt komédiája, a Majd a Vica (1933) és az első világháború után Párizsban letelepedő magyar munkáscsalád történetét elmesélő A halászó macska uccája is sikeres lett: 1936-ban első díjat nyert a londoni Pinker irodalmi ügynökség nemzetközi regénypályázatán. Ezt a könyvét 13 nyelvre fordították le. (A mű címét egy létező párizsi utca neve ihlette.)
További művei, Prelude to Love, Shadows on the Mirror, Férjhez megyek (1935), Ági nem emlékszik semmire (1933), Péter nem veszti el a fejét (1937), Fej vagy írás (1937), Más világrész (1937), szintén olvasottak voltak Európában és a tengerentúlon. 1941-ben Londonba emigrált, a továbbiakban angol nyelven írt Jolan Foldes, Yolanda Foldes, Yolanda Clarent neveken. Tagja volt a külföldi Magyar Írók Szövetségének. Golden Earrings című regényéből Marlene Dietrich és Ray Milland főszereplésével készült film, amelyet magyarul 1946-ban Aranyfülbevaló címmel mutattak be.
Janikovszky Éva
Janikovszky Éva Kossuth-díjas író, költő, szerkesztő elsősorban Réber László által illusztrált gyermekkönyveiről ismert, de remek felnőtt regényeket is írt. Első könyvét 1957-ben adták ki, ezt 32 további kötet követte. Műveit 35 nyelvre fordították le.
Filozófia, néprajz, magyar és német szakon tanult Szegeden (1944-48 között), majd 1948-50 között az ELTE-n filozófiával, pszichológiával és politikai gazdaságtannal egészítette ki tanulmányait. Ezután a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium tankönyvosztályának főelőadója lett, majd 1953-1957-ig a Móra Könyvkiadó lektora, később, egészen 1987-ig főszerkesztője. Nyugdíjba vonulása után továbbra is a Móra Kiadó munkatársa, igazgatósági tagja, 1996-tól az Írószövetség gyermekirodalmi szakosztályának elnöke volt.
Jókai Anna
Jókai Anna a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, kétszeres Kossuth-díjas és József Attila-díjas magyar író és költő, a Digitális Irodalmi Akadémia alapító tagja. 2015-ben, halála előtt két évvel a Forbes magazin válogatása szerint ő volt a 8. legbefolyásosabb nő a magyar kulturális életben. Már kisgyermekkorában érdekelte az írás, de tizenhat éves korában felhagyott vele és csak a harmincas éveiben kezdett el újra írni, ekkor már abba sem hagyta. Előtte könyvelőként dolgozott, majd magyar-történelem szakos diplomát szerzett és írói munkássága mellett is végig tanított.
1966-ban jelentkezett első novellapublikációival. Ezt követően az 1968 és 1977 közötti időszakban öt regénye, négy elbeszéléskötete jelent meg és ért meg több kiadást; két, regényből átdolgozott drámáját (Fejünk felől a tetőt, 1969, Tartozik és követel, 1971) a szolnoki Szigligeti és a budapesti Thália Színház játszotta. 1986-1989 között az Írószövetség alelnöke, 1989-től elnökségi tagja, 1990-1992-ig elnöke volt. Nemcsak az olvasóközönség, hanem a kritika is hamar felfigyelt arra a kíméletlenül őszinte hangra és morális elkötelezettségre, amely pályakezdése óta jellemezte szövegeit.
Károlyi Amy
Károlyi Amy József Attila-díjas magyar költő, műfordító. 1946-tól Weöres Sándor felesége volt. Első verseit Babits Mihály közölte a Nyugatban. Korai kötetei mesék (A kislány, aki fütyülni tudott, 1941) és verses képeskönyv (Cili cica kalandjai, 1946) voltak. Később is szívesen írt gyermekkönyveket, Weöres Sándorral közösen is (Tarka forgó, 1958; Hetedhét ország, 1975). Lírája A harmadik ház (1965) című kötetében mutatta meg valódi arculatát. A Kulcslyuk-lírával (1977) kezdődő korszakában új kötetkompozíciót alakított ki, a lírai montázst, amely idézetekből, aforizmákból és reflexiókból, verses vagy prózai rövidebb-hosszabb szövegekből, ezek kombinációjából áll; ugyanakkor nem szakított a költészet létértelmezésként, világmagyarázatként való felfogásával (Egy marék por, 1988). Válogatott műfordításainak a Vonzások és viszonzások (1975) beszédes címet adta; a szellemi rokonság jegyében fordította le Emily Dickinson válogatott írásait (1978). Esszéket, emlékezéseket tett közzé (Születésem története, 1984); Moldován Domokossal szerkesztette a Weöres Sándor és Károlyi Amy élete képekben (1985) című kiadványt.
Nemes Nagy Ágnes
Budapesten született 1922. január 3-án. Mindvégig szülővárosában élt, és eredeti nevén publikált. Lakása 33 éven át szerkesztőségi és baráti összejövetelek rendszeres színhelye volt. Első verseskötete 1946-ban jelent meg Kettős világban címmel. Akkor lépett be a Magyar Írószövetségbe, később tagja volt a Magyar PEN Clubnak is. Ez évben alapította – férjével, Lengyel Balázzsal közösen – az Újhold című irodalmi folyóiratot, amely csak 1948 őszéig jelenhetett meg, de betiltása után mintegy jelképe lett a babitsi Nyugat eszmeiségét és minőségigényét vállaló írói-irodalmi törekvéseknek. 1947-1948 augusztusa között ösztöndíjjal – többek között Pilinszky Jánossal, Károlyi Amyvel, Ottlik Gézával és Weöres Sándorral együtt – a Római Magyar Akadémián, illetve Párizsban tartózkodott tanulmányúton. Költői munkája mellett a magyar esszéirodalom kimagasló művelője volt.
1986-ban Lengyel Balázzsal közösen (tőle időközben, 1958-ban elvált) évkönyv formájában újraindították az Újholdat Újhold Évkönyv címen. A 12 kötet arról tanúskodik, hogy Nemes Nagy Ágnes az Újhold-eszme megvalósítását életműve részének tekintette. Idén jelent meg születésének századik évfordulójáara a Szilánkos fényjelek című kötet a Libri kiadásában, illetve a Maszk nem takarta már című képeskönyv a Jelenkornál. Utóbbiról Falus Dóra így írt a Könyvteraszon: „Nőiség és íróság, Nemes Nagy számára mindkét szerep fontos része volt az identitásának, jelentésükről és jelentőségükről – szerencsénkre – gyakorta elmélkedett, ezekbe is bepillantást kapunk. (...) Ez a megalkuvást nem ismerő, ám nagyon is élni és nyomot hagyni akaró sors ma is inspirálja olvasóját.” Állítólag nem volt egyszerű teremtés (George Szirtes például csak egy nagy csokor virággal merte megközelíteni), helyét az irodalmi életben mégsem vitatja senki, az minden kétséget kizárólag a legnagyobb magyar költők között van: könyvtárban, polcon, tárcában, farzsebben. Köztéren.
Szendrey Júlia
Szendrey Júliát hosszú-hosszú évtizedekig Petőfi Sándor szerelmeként, hitveseként, mások inkább Petőfi emlékének meggyalázójaként, a nemzet özvegyeként, megint mások egyenesen a nemzet árulójaként emlegették - miután a gyászév letelte előtt újraházasodott. Ritkán fordul elő, hogy valamilyen erkölcsi ítélet át ne színezné a megítélését, és még ritkább, hogy önmagában és nem Petőfihez vagy más férfihoz való viszonyrendszerében értelmeznék személyét és tevékenységét. Az utóbbi években viszont egyre inkább világossá vált, hogy Szendrey Júlia személyét és műveit Petőfitől függetlenül is érdemes vizsgálni, sőt, hogy egy olyan nagy formátumú személyiség és izgalmas szerző volt, aki alkalmas arra, hogy a saját jogán váljon irodalmi ikonná. Ahogy az sok női íróval és költővel megesett, úgy Szendrey Júlia életműve is nagyrészt publikálatlan maradt. Egészen 2018-ig, amikor összegyűjtött versei megjelentek, ezt követte Gyimesi Emese gondozásában a Szendrey Júlia elbszélései és meséi című kötet 2021-ben. Ebből kiderül, hogyan éreztek a 19. századi magyar nők: hogy miként élték meg a szerelmet, az anyaságot, a veszteségeket, vagy épp azt, amikor a férjeik csatába indultak. Megmutatja nekünk a romantika korából hiányzó történeteket: a nők történeteit. Közben pedig kiderül az is, hogyan élte meg Szendrey a korszak legnagyobb irodalmi vitáját, amely azt pedzegette, hogy szabad-e egyáltalán a nőknek írniuk. Itt az idő tehát, hogy felfedezzük különleges személyiségét és írói, költői, fordítói életművét és Szendrey Júlia is elfoglalhassa méltó helyét a magyar emlékezetben – például egy utcatáblán.
Tanner Ilona (Török Sophie)
„Én? de melyik?”, kérdezte Önarckép című művében a huszadik századi irodalom egyik (másik) legismertebb asszonya, a Tanner Ilona néven született Török Sophie (művésznevét Babits Mihálytól kapta). Szabó Lőrinc jegyese volt, majd végül Babits felesége lett.
Első versei A Hét, illetve az Új Idők hasábjain jelentek meg, házassága után a Nyugat közölte rendszeresen verseit, kritikáit és néhány novelláját. Verseiben a tépelődő, vívódó női lélek fájdalmait szólaltatta meg. Szabadversei szélsőséges énképet sugároznak: a mély önmegvetés és a kritikátlan önimádat skáláján minden szín megtalálható bennük. Prózája a modern női lélek sokoldalú, érzékeny rajzát mutatja.
Életében mégsem tudott kitörni a költőfeleség szerepéből. Ez is lett élete legnagyobb tragédiája, hogy ugyan egész életében tudatosan Babits társaként élt, akivel egymásban szellemi partnerre leltek, sosem tudott önálló költővé válni. Az egyedi hangvételű, Baumgarten-díjas író, költő 2022-ben önértéken is felkerülhetne valamelyik utcatáblára.
Báró Orczy Emma
Orczy Emma magyar származású angol írónő. A Vörös Pimpernel című regény szerzője, melyből 1905-ben The Scarlat Pimpernel címmel készült filmes világsiker lett. Ennek a regényének számos folytatása és továbbgondolása született, a főhős karakterjegyei pedig olyan ismert popkulturális alakokban is visszaköszönnek, mint Zorró vagy Batman. Orczyt a világ egyik legtöbbet olvasott magyar írójaként tartják számon, említett regényei miatt. A Vénusz bolygón kráter őrzi nevét. Ideje lenne Budapesten is elnevezni róla valamit.
Tormay Cécile
Tormay Cécile talán az egyik legmegosztóbb női szerzők egyike, elsősorban a kultúrpolitikai csatározások színterén. Napjainkban többnyire két tényező miatt ismert: a kortárs magyar jobboldali kultúrpolitika piedesztálra emelte az elmúlt években a Horthy-korszak után sokak szerint elfeledett írót. A másik, hogy antiszemita volt. Az objektivitás kedvéért nézzük meg, mit ír róla Szerb Antal a Nyugat 1937/5. számában:
„A Nyugat-nemzedékkel nemcsak annyiban volt rokon, amennyire egy nemzedék tagjai elkerülhetetlenül rokonok szoktak lenni, ha tehetségesek: nyugatos volt a szó alapvető, a Nyugat-mozgalomtól független értelmében is, a nyugati irodalmak rajongója és követője volt; és «nyugatos» volt művészi szándékának mélyén is, a művészetről alkotott viziójában. Artisztikus író volt, a finom, lelkiismeretesen kidolgozott részletek, a tűnő és csendes hangulatok, az önmagukért megbecsült ritka szavak és hasonlatok írója, dekoratív tehetség és a szó nemes értelmében dekadens. Öncélú mondatokat írt, amelyek arra voltak rendelve, hogy ötvözött formásságukban a kontextusból kiszakítva is megállják a helyüket és megállítsák, elmerengésre hívják az olvasót, felkeltve benne a szépség szomorúságát és a távoli dolgok igézetét. Annak a stílusnak és stílusteremtő életérzésnek volt a hordozója, amely legmagasabb szintjét Babits Mihály fiatalkori verseiben és Kosztolányi Dezső és Tóth Árpád költészetében érte el.”
Szavazz!
Te kinek a nevét látnád viszont szívesen Budapest utcáin és közterein? Alább a „kérdőív elindítása” gombra kattintva te is szavazhatsz!
Képek forrása: Wikipédia
