Aradi Péter: A csend, amire vágytál
“Jelet adott magáról a NER dühöngő ifjúsága” – írta Szolláth Dávid a kötetről, aminek hőse az egykori tehetséges futóból a kormányzati üzeneteken dolgozó kommunikációs szakember lett. Sokat keres, de munkájával a saját jövőképét is megsemmisíti, ennek a paradoxonát pedig nem oldja fel semmilyen drog, szex, szesz vagy a menő főzőtanfolyam sem. Egyszerre nagyon dühös és nagyon cinikus könyv ez, ami a rendszer és egyén kapcsolatát vizsgálva világítja meg, hogy a kettő már nem elválasztható egymástól, a NER felzabált mindent és mindenkit, és az is a része, aki gyűlöli. “A regény ügyesen mutat rá, hogy a rendszer nem a valóság, hanem fikció, amelyet Déneshez hasonló emberek építenek bombás vagy sorosos plakátokkal, valótlan adatokkal, Facebook-posztokkal, valamint normalitásként kezelt hazugsággal, mert ez a regény már az igazságon túli világban játszódik.(...) Hogyan lehet hinni egy elbeszélőnek, aki nemcsak állandóan be van állva, de a megélt realitása is hazugság?” – írtuk, amikor a regény a hét könyve lett. Itt bele is olvashatsz.
Bánhidi Lilla: Sorsod Borsod
A regény a Prae Kiadó a kortárs krimiirodalmat bemutató és népszerűsítő Krimi Ma című sorozatában jelent meg, Bánhidi Lilla szövege ugyanis egy vérbeli bűnügyi történet, mely egy kitalált sorozatgyilkosságot és az elkövető utáni hajszát eleveníti meg. A Miskolcon játszódó történet igazi regionális krimi, melyben az észak-magyarországi város helyszínei és miliője is meghatározó elemekké válnak. A szerző a média világából érkezik, újságíró és riporter, és ezt a világot is beleszövi a regénybe, méghozzá a főhős, Alexa személyében, aki oknyomozó riporterként veti bele magát az ügybe. Nyomozása során nemcsak különös kegyetlenségggel kivégzett, gyönyörű lányok nyomára bukkan, hanem visszatér borsodi gyökereihez és önmagához – korábban már feldolgozottnak gondolt traumájával találja szembe magát. A zsáner elemeit jól ismerő és használó, szépen szerkesztett kötet lendületes tempóban halad előre, és könnyedén, de borzongások közepette olvastatja magát.
Gaál-Nyeste Katalin: Bőr - A testünk nem alku tárgya
Gaál-Nyeste Katalin eredeti szakmáját tekintve mérnök, első novelláskötetében pedig mindennapjaink hangulatait, magányát, esetenkénti távolságtartását sűríti rövidprózává. Már a kötet ellentmondást nem tűrő megállapítással bíró alcíme is irányt mutat, Gaál-Nyeste pedig biztos kézzel vezeti be olvasóját egyedi hangvételű prózauniverzumába. A Bőr egyszerre lehet otthonos és idegen terep: érzékeny szövegminiatűrjeiben pedig, melyekben finoman bomlik ki szemünk előtt a hétköznapok minden banalitása és rejtélyessége, könnyűszerrel magunkra ismerhetünk.
Gleb Anitta: Pálok
Gleb Anitta debütáló kötetének elbeszélője egy fiatal nő, aki egy fájdalmas szakításból nemcsak egy pálma megvásárlásába, hanem egy végtelennek tűnő randisorozatba is menekül. Egykori szerelmét úgy igyekszik elfelejteni, hogy fűvel-fával randevúra megy, különböző életkorú, anyagi helyzetű és személyiségű férfival ismerkedik meg rövid idő leforgása alatt. Az egyes találkákat naplójában örökíti meg, és a jól vagy rosszabbul sikerült találkozások novellafüzérré szerveződnek a kötet lapjain. Bár a történetek alapvetően humorosak és szórakoztatóak, betekintést engednek napjaink társadalmába, és annak fonákságaira is rámutatnak. A könnyen befogadható írások mögött ráadásul felsejlik a fájdalom, a veszteség, és a kérdés, hogy hány randevúval lehet megtölteni egy üres szívet. A szerző illusztrátor is, aki ötletes grafikákkal visz egy-egy csavart a szövegekbe, és árnyalja tovább azok jelentéseit.
Iglódi Csaba: Dreher-szimfónia
A Dreher sokaknak talán csak egy sörmárka, Iglódi Csaba könyvében ugyanakkor egy család, egy dinasztia, rajtuk keresztül pedig áttételesen a változások korát élő, iparosodó, polgárosodó Magyarország története is megelevenedik. A szerző négy tételben mesél a szerény kezdetekről, a leleményességről és a szerencsés szituációk felismeréséről és megragadásáról, majd arról, ahogyan az utódok továbbépítették és gazdagították örökségüket. A filmszerűen pergő, dinamikus jelenetekben gazdag Dreher-szimfónia egyszerre család- és cégtörténet, egy self-made man és utódainak sikersztorija, amely nem szűkölködik váratlan helyzetekben, tragikus fordulatokban sem. Bővebben a kötetről ITT írtunk.
K. Varga Bence: Repedések könyve
A kisprózakötet mottója Krasznahorkai Lászlótól való, és a kilátástalanság, a “kijutás” lehetetlensége fogalmazódik meg benne. Az írások ennek megfelelően a társadalom perifériáján élőket hozzák az olvasó elé, tipikus helyszínekkel, mint amilyen a vasútállomás, a kocsma, a kórház és a temető. Helyek, ahová még azok is eljutnak, akiknek semmijük nincs, legfőképpen reményük a jobb életre. Nemcsak a mottóban megidézett szerző világa, hanem például Tar Sándoré is eszébe juthat a befogadónak, hiszen az elesettek, a világ – szó szerinti és átvitt értelemben is – végén vegetáló emberek és sorsaik állnak a középpontban. Nem is a történet a lényege ezeknek az írásoknak, hanem annak a lét- és tudatállapotnak a visszaadása, melyben ezek az emberek élni kényszerülnek.
Kecöli K. Gergő: Könnyű álmok utcája
Ernő képzett harcművész, masszív alkoholista, akit az irodalomhoz is szoros szálak fűznek, írói ambíciókat ápol. Válófélben van, új szerelmével való kapcsolata kiegyensúlyozatlan, mentális állapota labilis. Az ő kalandjait követhetjük nyomon a kötetben, melynek különálló novelláit éppen az ő karaktere köti össze. Kiválóan szerkesztett, hirtelen vágásokkal dolgozó írások ezek, melyekben kortárs valóságunk árnyoldala bukkan fel, bár a magyar rögvalóságra építő írásokban nem kevés a szürreális és az abszurd elem sem. A történeteket maffiózók, prostituáltak és az alkohol rabjai népesítik be, az elbeszélésmód nyers, az atmoszférateremtés a kötet erőssége, olvasás közben szinte érezni a kocsmák alkoholgőzét, a testek szagát. “Ebben a novelláskötetben sok minden kavarog, minden, ami szemeteli a korunkat, és bántja az embert, de leginkább egy fiatal és ígéretes író szelleme” – állítja a kötetről a fülszöveget író Jászberényi Sándor.
Szűcs Ádám: A játék neve: Budapest
Budapest a rejtélyek városa, amely csak a kitartóaknak és az igazán kíváncsiaknak fedi fel titkait. Szűcs Ádám könyvében már az talány, hová tűnt a Sági nevű főhős kémiatanára, az viszont még nagyobb, hogy mi az a rejtvény, amit maga után hagyott – és vajon ki fogja először megfejteni. A sodró lendületű kötet leveti magáról a műfaji címkéket, hiszen ha nagyon akarjuk, olvashatjuk ifjúsági kötetként, de az sem fog csalódni, akit inkább a nyomozás érdekel. Vagy éppen maga a város, amely nemcsak helyszíne, hanem szinte már szereplője is a történetnek. Utóbbi jó példa arra is, hogy a digitális bennszülöttként számontartott generációnak az analóg világ minimum annyi izgalmat és váratlan fordulatot tartogat, mint bármely számítógépes játék. Vagy még többet is.
Török Ábel: A gonosz erdő meséi
Amikor Róka visszatér az erdőbe, vele együtt újra feltámad a rettegés is. Török Ábel regényében az erdő távol esik az emberek világától, lakói mégis emberszerűen elfajzott állatok. Uralkodójuk hajdanán Rókával együtt döntötte meg az előző zsarnokot, majd elárulta a Vöröst. Míg Róka hírnevéhez méltóan szörnyű bosszút forral, a trónra egyre többen fenik a fogukat. A gonosz erdő meséi mocskos grimdark fantasy, amiben majdnem minden oldalra jut némi belezés vagy intrika. Török az állatmesék hagyományával játszik, miközben a hatalom természetét, az emberi morált és a gonoszság forrását vizsgálja. Szereplői ennek megfelelően sematikusan jók vagy rosszak, kiszolgáltatott áldozatok vagy vér- és hatalomszomjas agresszorok. A regény lendületes, a groteszk erőszakosságával együtt gyakran humoros, szépen megírt próza, ami olvastatja magát, a sorok között pedig ott játszik az a kérdés is: biztos jól tesszük-e, ha feladjuk a valódi természetünket.
Visky András: Kitelepítés
Egy kisfiú szemszögéből tárulnak elénk azok az események, amelyek sokszor még egy felnőttnek is felfoghatatlanok. Az 1956-os forradalom után Visky András református lelkész édesapját huszonkét év börtönre és teljes vagyonelkobzásra ítélték, édesanyját – hét gyermekükkel együtt – kitelepítették a Duna-deltával határos Bărăgan sztyeppe egyik lágerébe, majd a Lăteşti lágerbe. Az apa és az otthon elvesztése mellett Visky András családról, szeretetről, össze- és megtartásról, gondviselésről ír, de annál többről, hitről és szabadságról is. A szerző megfogalmazása szerint a Kitelepítés „az Istennel való megjegyzettség regénye”, egy régóta érlelt, a formáját sokáig kereső történet, amely egyszerre univerzális és nagyon is személyes. Kritikánk ITT olvasható, a margós bemutatóról ITT írtunk.