Borbély Szilárd sajnos már 10 éve nincs közöttünk, de életműkiadása folyik, és ennek keretében jelent meg a már ismert Árnyképrajzoló, két, eddig ismeretlen írás kíséretében. Szvoren Edina és Nádasdy Ádám pedig izgalmas, új könyvekkel jelentkeznek. Mutatjuk őket!
Nádasdy Ádám: Billeg a csónak
Nádasdy Ádám versei az emberélet útjának felén túlról szólnak. Az utazás folyamatos: billegünk a csónakban, kanyarodunk a teherautóval, viháncolunk a kertben, vagy éppen hátsó lépcsőkön szökünk fel szobákba. A kötet versei költő-elődöket idéznek meg vagy feltörő emlékeket próbálnak megszelídíteni. Az összegzés, a számvetés mindig lehetetlen, hiszen útközben vagyunk.
Nádasdy Ádám legutóbbi kötete a Hordtam az irhámat (itt bele is olvashatsz) volt, melyről kritikánkban a következőt írtuk: „Bár történetei tűnhetnek szerteágazónak, valójában mégis arról mesélnek, milyen volt egy megváltozott, majd a változatlanságba évtizedekre megdermedt, és megint később újból változni látszó országban felnőni.”
Interjú, tárca, rádió- és netnapló, nyilvánosan elmondott beszéd leirata – ennyiből is látszik, hogy műfajilag mennyire heterogén Nádasdy Ádám legújabb kötete, amely az elmúlt években itt-ott (folyóiratban, internetes oldalon, ünnepi kiadványban) megjelent írásai közül válogat. Bár történetei tűnhetnek szerteágazónak, valójában mégis arról mesélnek, milyen volt egy megváltozott, majd a változatlanságba (vagy változtathatatlanságba?) évtizedekre megdermedt, és megint később újból változni látszó országban felnőni.
Borbély Szilárd: Árnyképrajzoló és egyéb prózai írások
Borbély Szilárd életében egyetlen kisprózakötet jelent meg, Árnyképrajzoló címmel. Az életműsorozat legújabb darabja a 2008-ban kiadott kötet írásai mellett azokat az elbeszéléseket és egyéb kisprózai szövegeket gyűjti egybe négy ciklusba osztva, amelyeket Borbély folyóiratokban adott közre, s kötetben itt jelennek meg először. A kisprózák gyűjteményében olvasható továbbá két, még nem publikált írás a szerző hagyatékából.
Az életműkiadás szerkesztőjével, Nagy Boglárkával tavaly a Nincstelenek kapcsán beszélgettünk, és akkor azt mondta a regényről, hogy „szembesít azzal, milyen meghatározottságok döntik el az emberi sorsokat, s hogy milyen védtelenné, idegenné és sebezhetővé válik benne egy gyermek”.
2013-ban Borbély Szilárd Nincstelenek - Már elment a Mesijás? című regénye lett az év könyve szokásos évzáró listánkon. A szerző sajnos ma már nincs közöttünk, így az életműkiadás szerkesztőjét, Nagy Boglárkát kérdeztük arról, mit jelent számára ez a mai napig megrendítő szöveg, mit gondol a kánonban elfoglalt helyéről, és milyen ajánlót írna a regényhez ma.
Szvoren Edina: Kérődző Kronosz
A stílus maga az ember? Szvoren Edina új kötetében a közkeletű mondást fordítja ki. Nádas Péter-, Krasznahorkai László- vagy Tompa Andrea-mondatok olvashatók itt, amelyeket nem Nádas, Krasznahorkai vagy Tompa Andrea írt le, hanem Szvoren Edina. A Kérődző Kronosz pastiche-aiban az ismert írói stílusokra ismerhetünk rá újfajta szemszögekből, hiszen a szövegek egyszerre viselik magukon Szvoren Edina és a kiválasztott szerzők stílusjegyeit. A kötet egyik legizgalmasabb darabja ezért az, amelyikben Szvoren Edina éppen Szvoren Edina-szöveget imitál.
A különböző stílusok kaleidoszkópszerű forgatagában pedig egyre nehezebb tetten érni, hol is kezdődik az utánzás. Ezért is nem egy, hanem rögtön négy különböző - egymással teljesen egyenértékű - borítóval adjuk közre a kötetet. Czigány Ákos fotóin négy különböző tűzfalat látunk: variációk egy láthatatlan témára, egyetlen borító azonban mindig csak egyetlen megvalósulása a lehetőségeknek.
Az talán nem meglepő, hogy a Mondatok a csodálkozásról szerzőjét elemi szinten izgatják a mondatok. Szvoren Edina a Müpa Literárium-estjén arról mesélt, hogy miben különbözik az a nyelv, amelyen zsemlét kér, attól, amelyen ír, de az is szóba került, hogyan hagyta maga mögött a tulajdonnevektől való félelmét.
Tovább olvasok