A podcast legfrissebb epizódjában Nádasdy Ádám elmesélte, mi az oka annak, hogy viszonylag későn kezdett verset írni. Mint mondja, „magánügyekről nem volt szokás beszélni otthon, és hát nehéz ennél okosabbat mondani. Apám nagyon kiváló, nagy ember volt, és tényleg jó véleményt alkotott mindenről, de hát, hogy az én szívembe, hogy így mondjam, belelásson, azt nem. Azt nem akartam.”
„A vers azért könnyebb”
A beszélgetés érinti a kisgyermekek melletti alkotás lehetőségeit. „A verset – válaszolja Ott Anna kérdésére Nádasdy Ádám ‒ fél térden is le lehet firkantani. Komolyan mondom, hogy a konyhapultra oda lehet tenni a papírt, miközben rázod a rázókeveréket, ránézel és egy szót kijavítasz. Regényt viszont nem lehetne így írni, ahogy esszékötetet sem, de drámát se nagyon.”
Interjút adott a Magyar Hangnak Nádasdy Ádám nyelvész, író, műfordító, a gyermekvédelmi törvényről, a fóliázott könyvekről és a NER propagadájáról is beszéltek.
Tovább olvasokDe mi a helyzet akkor, ha támad az ihlet, és nincs a lakásnak egyetlen csendes zuga sem? Nádasdy Ádám elárulta a saját módszerét: „Volt úgy egyébként, hogy úgy éreztem, ide kellene még egy sor, és olyankor bezárkóztam a vécébe, hogy hagyjanak békén.
Békén is hagytak, és tudtam pótolni a hiányzó sorokat.”
A beszélgetésben szó esik a fiatalon apává válás szépségeiről és nehézségeiről, és a költő őszintén mesélt házassága felbomlásáról és a szerelmi életére kapott reakciókról is.
Hallgasd meg a beszélgetést a Könyves Magazin podcast csatornáján.
Ha megosztanád gondolataid, kérdéseid, tapaszalataid, történeted a podcast sorozatban felmerülő témákkal kapcsolatban, írj nekünk az eztsenkinemmondta@
Támogatott tartalom!
