Idén 100 éve, hogy megjelent F. Scott Fitzgerald (1896 – 1940) főműve, a 20. századi amerikai irodalom egyik alapregénye, A nagy Gatsby. A hányattatott sorsú író és nehezen induló kötete nem kis utat járt be a világhírnévig. Fitzgerald köztudottan alkoholista volt, hullámzó karrierrel és zűrös magánélettel. Ennek ellenére tudta, hogy korszakalkotó regényt írt az amerikai álom hamis ígéreteiről, de a világ erre csak a halála után eszmélt rá.
A nagy Gatsby eleinte pár kritikuson és könyvmolyon kívül senkit nem érdekelt. Az író halála után egyre több olvasóra talált a ’40-es években, majd a 20. század második felében végre elfoglalta méltó helyét az irodalmi kánonban. Sőt, a mai napig izgalmasan mesél társadalmi feszültségekről, az idealizált szerelem és a fojtogató valóság kapcsolatáról, illetve a mindent félresöprő, önpusztító akaratról.
Jazz, szerelem, alkohol és mélabú
Az 1925-ben megjelent regény az 1920-as években, az első világháború gazdasági fellendüléséből létrejött dzsesszkorszakban játszódik, amit kis túlzással maga Fiztgerald vésett bele ilyen élénken az irodalmi köztudatba.
James Gatz reménytelen szerelmét mutatja be, aki a ’20-as évek merev társadalmi kötelékein áttörve szegényből gazdaggá küzdi fel magát, hogy visszanyerje egykori szerelmét.
A regény látszólag a fényűzés és a felszabadultság története, a mélyben mégis ott mozgolódik az elveszett szerelem, a mérhetetlen gazdagság és az elérhetetlen álmok fojtogató valósága.
Az író 1923-ban kezdett neki a könyvnek, de megannyi személyes és szakmai nehézség miatt lassan haladt – mégis végig tudta, hogy kimagasló lesz a végeredmény. Szinte minden pénzét arra szánta, hogy a regény elkészüljön. A főszereplőt egy Long Island-i szomszédjáról, egy bizonyos Max Gerlachról mintázta, aki Gatsbyhez hasonlóan szeretett magáról kétes eredetű legendákat terjeszteni. A történet alapját pedig a Hall-Mills gyilkosság adta. Ma már azt is tudjuk, hogy Gatsby kastélya is létezett a valóságban Beacon Towers néven, de ezt már régen lebontották.
A kötet eleinte számos címmel rendelkezett, mint például: Trimalchio, Trimalchio in West Egg; On the Road to West Egg; Under the Red, White, and Blue; The Gold-Hatted Gatsby és The High-Bouncing Lover. Szerencsére Fitzgerald szerkesztője és felesége meggyőzte az írót a helyes választásról.
Eleinte senkit nem érdekelt, mégis siker lett
Amikor A nagy Gatsby 1925-ben napvilágot látott, Fitzgerald már túl volt két könyvön és számos novellán: Az Édentől messze című regénye például nagy sikert ért el, Gertrude Stein író, költő már ekkor az „elveszett nemzedék” egyik kiemelkedő alkotójának nevezte a szerzőt. A nagy Gatsbynek azonban más sors jutott, eleinte alig vásárolták az olvasók, mindössze 20 ezer példány fogyhatott belőle. Bár a kritikusok jól fogadták, a széleskörű közönség nem figyelt fel rá, az író szerint azért, mert senki nem értette, miről is szól valójában.
A népszerűséget az sem segítette, hogy 1926-ban a Paramount filmet készített belőle, ráadásul ezt még maga az író is gyűlölte.
A nagy áttörést a második világháború hozta el, amikor 123 ezer zsebkönyv jutott el a regényből a fronton harcoló amerikai katonákhoz. Ezzel egyidőben a New York Timesban megjelent az író halálára egy nekrológ, ami a könyvet a fő művének nevezte. A kisebb kritikai és szűk olvasói elismerés így szép lassan kiegészült a széles közönség érdeklődésével, amivel a kötet elindult a megérdemelt pozíciója felé.
Az 1960-as években már 50 ezer példányban fogyott évente, pedig Fitzgerald halálakor az amerikai kiadó raktárában már éppen penészedni kezdtek a kiadványok.
A ’70-es évektől már a Nagy Amerikai Regénynek számított, mára közel 30 millió példányban kelt el. A reménytelen szerelem, az amerikai álom széthullása, a melankolikus hangulat és Gatsby felhőtlennek tűnő, valójában mégis kudarcokkal teli élete lassan, de biztosan meghódította a világot.
Fiztgerald akár még Dosztojevszkij is lehetett volna
A magyar fordítások hűen visszaadják Fitzgerald meseszerű, de éleslátó prózatechnikáját. Hazánkban először 1962-ben jelent meg az Újra Babilonban című összeállításban a Magvető Kiadónál más szövegek mellett. Már egy 1960-as decemberi Népszavában olvasható, hogy a kiadó szemet vetett az amerikai író nagy művére.
Önálló kiadásban csak 10 évvel később, 1971-ben látott napvilágot a Szépirodalmi Kiadónál. Mindkettőt Máthé Elek fordította. A korabeli magyar kritika jól fogadta a regényt, bár Fitzgerald életművét hullámzónak, egyenetlennek találták, így a nagy teljesítmény mellett sokkal érdekesebbnek tartották Fitzgerald írói sorsát. Ehhez elég elolvasni Rába György költő 1963-as kritikáját:
Fitzgerald az az író, aki — nem »potenciálisan«, hanem inkább csak világos pillanataiban, egy-két ráérzésében, telibetalált megfogalmazásával — legközelebb állt hozzá, hogy a századforduló utáni évek Dosztojevszkij-szerű belső ábrázolását nyújtsa;
egy nemzedék szenvedélyesen átélt tévelygéseinek, megtisztulási hajlamainak, útjainak és útvesztőinek érzésvilágát, hangulatát. (…) Míg Fitzgerald ihletettsége legerősebb perceiben inkább életén, belső világán formált, mint művén. Így pokoli életformájának izgalmassága, az emberi dokumentáció művészi megragadó ereje is legtöbbször elsikkad.”
125 éve született F. Scott Fitzgerald, A nagy Gatsby szerzője, a 20. század egyik leghíresebb modernista regényírója. Születésének évfordulója alkalmából tíz érdekességet gyűjtöttünk össze az életéről.
Tovább olvasokMa már csak magyarul 22 kiadást élt meg a regény, 2011 óta szinte évente jelennek meg az új kiadások, zsebkönyvek vagy hangoskönyvek.
Megannyi adaptáció
A kötetből további filmfeldolgozások születettek: egy 1949-ben, egy 1974-ben és egy 2013-ban. Utóbbi talán a legismertebb, ebben Leonardo DiCaprio játssza James Gatsby szerepét. A filmek különböző formában ragadták meg az alapművet: míg az 1974-es Robert Redford-féle változat inkább hű maradt az eredeti regényhez, úgy a későbbi DiCaprio-féle már sokkal inkább a látványra és hangulatra épített.
De musical formában is életre kelt már James Gatz felemelkedése és bukása, itthon például 2019 óta szerepel a Vígszínház műsorában ifj. Vidnyánszky Attila rendezésében.
Mit jelent ma A nagy Gatsby?
Fitzgerald sajnos nem élte meg, hogy a műve világsiker legyen (1940-ben, 44 éves korában több öngyilkossági kísérlet után szívrohamban meghalt), viszont a nosztalgiával átitatott szerelmi történet a mai napig meghatározó regénye nemcsak a 20. századnak, hanem a kortárs irodalomnak és a popkultúrának is. Kötelező irodalom az iskolákban, folyamatosan jelennek meg az újabb kiadások, és máig népszerűek a Gatsby-tematikájú partik.
Mit jelent a миру мир szókapcsolat? Miért tart egy vadember Shakespeare-köteteket a hóna alatt, és ki az a Trimalchio, akihez F. Scott Fitzgerald oly sokáig ragaszkodott? Három klasszikus regénycím forrásai után nyomozunk.
Tovább olvasokA világsajtóban megjelent évfordulós cikkek közül több azt hangsúlyozza, hogy A nagy Gatsby ma aktuálisabb lehet, mint valaha, utalva erre napjaink politikai közhangulatára és a társadalmi osztályok között egyre csak mélyülő szakadékra.
Van, aki a regény és Donald Trump amerikai elnök felemelkedése között von párhuzamot: Gatsby és Trump is az eliten és az establishmenten kívül esik, mindkettejüket megveti az a közeg, amibe megpróbálnak beilleszkedni.
A regény felett tehát egyáltalán nem járt el az idő; a társadalmi feszültségek, a kiváltságos gazdagok és a haszonleső törtetők ma is ugyanúgy jelen vannak, mint 100 évvel ezelőtt.
A kötet fő gondolata, miszerint a múltat sosem fogjuk tudni újraélni, így válik önbeteljesítővé: Gatsby sosem lesz a múlté.
