Az 1970-es években járunk, a számítógépek még szinte egy egész szobát kitöltenek, rengeteg energiába kerül működtetni őket és a mai teljesítményükhöz képest alig tudnak bármit is csinálni. Ez mégsem tántorította el J.G. Ballard angol írót attól, hogy elgondolkozzon a gépek és a tudomány jövőjéről, sőt alkalmazzon egy számítógépet arra, hogy verset írjon. Akár azt is mondhatnánk, hogy ez volt az első lépés a teljesen gép által írt szövegek és az AI irányába.
J.G. Ballard egy angol sci-fi szerző, 1930-ban született és egy évtizeddel az ezredforduló után halt meg, itthon kevésbé ismert, alkotásai javarészt csak az angol közönség előtt voltak ismertek. Pedig az 1984-es A Nap birodalma című, önéletrajzi ihletésű regényét nem más, mint Steven Spilberg dolgozta fel filmen, emellett pedig számos más filmes és tévés feldolgozás készült a könyveiből.
A korai gépversek
Ballard az 1970-es évek elején prózaszerkesztőként dolgozott egy negyedévente megjelenő, kis angol folyóiratnál, amikor a fülébe jutott, hogy már léteznek olyan gépek, amik képesek maguktól szöveget alkotni. A szerző annyira kíváncsi volt erre, hogy egyre több tudományos témájú anyagot vitt a szerkesztőségbe, de amikor már ez sem volt elég, felkeresett egy pszichológust, név szerint Christopher Evanst, aki ekkor a National Physical Laboratoriesnál dolgozott, tehát könnyen hozzáférhetett ilyen számítógépekhez.
A közös munka eredménye egy több részletből álló versciklus lett, amit közösen hoztak létre, Ballard, Evans és egy számítógép. Ezek a szövegek javarészt 1972 és 1977 között jelentek meg az Ambit nevű folyóiratban, ahol Ballard is dolgozott.
Az Ambit folyóirat borítója 1974-ből; Forrás: Coverbrowser
Ezek alapvetően nem hosszú alkotások, mindössze egy címet, egy szerzőt és hat sornyi szöveget tartalmaznak, amik – ahogy gondolhatnánk – nagyon versszerűek, rímelnek, sűrűek, egyszerű hasonlatokra épülnek. Ezek egy tipikus mintázatot követnek, ehhez pedig elég csak egy-két nyitósort megnéznünk:
„A motorok dübörgése felrázta a tavat” vagy „A sugárhajtóművek zaja megremegtette a házat”.
Hogyan írt verset egy gép?
Ennek pedig egyszerű oka van. A korabeli gépek, a mai mesterséges intelligenciával ellentétben, nem rendelkeztek nagy adatbázissal, főleg nem olyannal, ami képes azonnali és széleskörű kereséseket végezni az interneten. Tehát egy szimpla számítógép-programot kell elképzelnünk, ahol a gép egy megadott adatbázisból válogatta össze az egyes kifejezéseket, és azt a megadott nyelvi modell szerint összeillesztette, hogy egy verset kapjunk.
Az előre kitalált struktúra összekapcsolva a random lehetőségekkel majdnem végtelen mennyiségű új írást jelentett”
– mondta Ballard egy visszaemlékezésben.
Ma már sokkal durvább a helyzet
Ballardék gépe is már önmagában sok tartalmat lett volna képes gyártani, ha futna, még ma is írná a verseket, de annak a mához képest volt egy belátható vége (még ha nagyon távoli is). Ugyanis a ChatGPT és egyéb mesterséges intelligenciák korában egyszerűen olyan nagy adatbázisokról van szó, hogy beláthatatlan mennyiségű tartalmat képesek legyártani ezek a nyelvi modellek. Kérdés az, hogy képesek leszünk-e úgy felismerni a mintázatokat, mint Ballard verseiben.
(BBC)
Fotó: jgballard.ca / Pexels
