Annak ellenére, hogy az utóbbi években a pandémia, az infláció, a papír- és az üzemanyagárak emelkedése miatt nehéz helyzetbe került a könyvszakma, az Ünnepi Könyvhéten megkérdezettek nagy része nem távozott üres kézzel. Úgy sem, hogy az elmúlt majdnem két évben nagyjából 60-150 százalékos emelkedés történt a papíriparban, ami persze hatással volt a könyvárakra is, amelyek papírtípustól függően drágultak, hiszen például a gyerekkönyvekhez és az albumokhoz sokkal erősebb, strapabíróbb papírra van szükség, mint a puhakötésű regényhez. „A pandémia előtti években öt-hat könyvvel mentem haza a Könyvhétről, de most jó, ha két könyvet veszek. Lassan olyan árban van egy hosszabb könyv, mint pár évvel ezelőtt két-három regény” ‒ mondta egy középkorú nő, aki azt is megjegyezte, hogy a drágulás miatt jóval kevesebbet olvasott az utóbbi két évben.
Margócsy István a Könyvhetet megnyitó beszédében azt feszegette, vajon hogyan lehet valóban közel jutni Petőfihez, és a jelenlegi próbálkozások alkalmasak-e erre.
A kiadók nagyjából egyöntetűen arról számoltak be, hogy hiába próbálják alacsonyan tartani az árakat, az elmúlt évek rákényszerítették őket, hogy nagyjából 20-50 százalékkal drágábban értékesítsék a kiadványaikat. A gyerekkönyvkiadók, de néhány más kiadó is korábban távol-keleti gyárakban nyomtatta a könyveket, mostanra viszont többen az európai nyomdákat választották a magas szállítási költségek miatt. „Ezen tudunk egy kicsit spórolni, de nem titok, hogy ezzel azt vállaljuk, hogy nem tudjuk ugyanazt a minőséget garantálni, mint korábban” ‒ mondta a Bagolyvár képviselője.
Kíváncsiak voltunk az olvasók véleményére is, ezért arról kérdeztük a vásárlókat, hogy szerintük romlott-e a kötetek minősége. „Sajnos igen, és ezt egy kicsit pofátlanságnak is tartom.
Elvárnám, hogy az ötezer forintos könyv legyen rendesen bekötve és ne essen szét”
‒ mondta egy másik vásárló, bár ezzel kapcsolatban elég vegyes válaszokat kaptunk, mert sokak szerint nem romlott, sőt, kifejezetten javult a könyvek minősége az elmúlt tíz évhez képest. „Ez nyilván attól függ, hogy milyen könyvet veszek, de nem is ugyanazt a minőséget várom egy zsebkönyvtől, mint egy keménytáblás regénytől” ‒ mondta egy férfi, és többen megjegyezték, hogy az utóbbi években egyre szebb borítókkal rukkolnak elő a kiadók. Az ifjúsági és szórakoztató irodalom olvasói kifejezetten fontosnak tartják, hogy a borító szép, színes, esztétikus legyen, és ezért hajlandóak akár többet is fizetni.
Öt évvel az Akik már nem leszünk sosem megjelenése után új regénnyel jelentkezett Krusovszky Dénes. A szerda esti bemutatón szó esett krimiszerű olvasatról, domináns regényötletről meg persze a regényt leuraló kisvárosi, szelíd katasztrófáról.
A Könyvmolyképző profiljába elsősorban gyermek- és ifjúsági könyvek tartoznak, ők adják ki például Colleen Hoover regényeit, amelyek nemcsak külföldön vezették a tavalyi sikerlistákat, de a hazai könyvpiacon is előkelő helyen szerepeltek. Ez többek között valószínűleg a BookToknak köszönhető, amit a Könyvmolyképző vásárlói is megerősítettek. A stand előtt nagyrészt 16-25 éves fiatalok ‒ főleg lányok ‒ válogattak, de olyan is akadt, aki a nagypapáját küldte el egy hosszú listával a régóta várt regényekért. A fiatal olvasókat arról kérdeztük, hol van a lélektani határ, vagyis mennyit hajlandók kifizetni ők, illetve a szüleik a kedvenc szerzőjük legújabb kötetéért. A legtöbben azt mondták, hogy négy-ötezer forintot szánnak egy könyvre, ez viszont azt jelenti, hogy csak havi egy-két kötetet engedhetnek meg maguknak. A Könyvmolyképző egyébként ezzel tisztában van, és emiatt próbálják alacsonyan tartani az árakat, de a papír- és üzemanyagárak emelkedése őket is kellemetlenül érinti. A több ifjúsági könyvet forgalmazó kiadó képviselője azt mondta, hogy a kamaszkönyvek kiadásában a borító különösen fontos szerepet játszik. „Kreativitásból nincs hiány, határ a csillagos ég.
A fiatalok teljesen odavannak az élfestett kötetekért.
Azt látjuk, hogy nemcsak olvasmányként tekintenek a könyvre, hanem használati tárgyként is, ezért fontos nekik az esztétikus megjelenés.”
A Kalligram munkatársai szerint a tavalyi könyvhéthez képest nagyjából 30 százalékos áremelkedés történt, így a kötetek nagyjából három-négyezer forint között mozognak. Mészáros Sándor, a kiadó vezetője szerint az is gondot okoz, hogy nincs megfelelő és elegendő kulturális támogatás, és amíg olyan események határozzák meg a könyvpiacot, mint az Alexandra-ügy, addig nem is alakulhat ki egészséges verseny a kereskedők között. A Kalligram Kiadó vezetője megemlítette, hogy a magyar könyvpiac az online kereskedelem terén is elmaradott, emellett azt is komoly hiánynak tartja, hogy nincs igényes és színvonalas kritika és irodalmi folyóirat. „Ha van is kritika, akkor sem kap elegendő figyelmet. Látjuk, mi történik az ÉS-sel.”
Ausztria álarc nélkül című kötet bemutatóján jártunk: szóba került múltfeldolgozás, a sajtó szabadsága, Orbán és az osztrák konzervatívok viszonya, és az is, hogy mit tanulhat Ausztria Magyarországtól.
A Libertine standjánál ezzel ellentétes véleményről számoltak be, a kiadó szerint ugyanis a kritika áttevődött az online felületre, legfőképp a közösségi média platformjaira és a YouTube-ra. Azt viszont ők is problémának látják, hogy ezeken a felületeken kevés releváns vélemény hangzik el. Az értékesítés kapcsán a kiadó munkatársa azt mondta, hogy Szabados Ági, a kiadó vezetője azt a stratégiát választotta, hogy megpróbál megszerezni egy-egy szerzőt, akitől aztán a lehető legtöbb művet kiadja. Akár kortárs, akár régebbi szerzőkről van szó, a kiadó mindig arra törekszik, hogy a borító különleges legyen. Azzal viszont ők is számolnak, hogy minél szebb és mutatósabb egy kötet, annál drágább az elkészítése, ennek ellenére megpróbálják a lehető legalacsonyabban tartani az árakat. Azon viszont nem akarnak takarékoskodni, hogy a könyvek esztétikusak és jó minőségűek legyenek. „A kemény- és puhatáblás kötetek nyomása között már nincs akkora árkülönbség, és bár külföldön egyre népszerűbb a paperback, nálunk még mindig a keménytáblás könyveket szeretik inkább az olvasók.” A keménytáblás könyvek persze drágábbak, de a kiadó szerint az olvasók, vagy legalábbis az ő vásárlókörük egyelőre hajlandó megfizetni az évi öt-hatszáz forintos áremelkedést. A Libertine szegedi üzletébe például saját maguk fuvarozzák a köteteket, mert a nyomdai kiszállítás ára folyamatosan emelkedik, ez pedig a könyvek árát is megdobná. „Az üzemanyagárak drágulása óta ezen tudunk spórolni, mert még mindig jobban megéri, ha házon belül megoldjuk a szállítást.” Véleményük szerint az olvasók ragaszkodnak egy-egy szerzőhöz vagy sorozathoz. A kiadó sikerét abban látják, hogy Szabados Ági nemcsak brandet, hanem közösséget is épített a NIOK-kal.
A Kertész Imre Intézetben mutatták be hétfő délután a Petri György különbözése című interjúkötetet, mely egy harminc évvel ezelőtt készült beszélgetéssorozat szerkesztett változata. A teljes terjedelmében eddig még nem publikált sorozatban a beszélgetőtárs Tasi József irodalomtörténész volt, aki 1993 novembere és 1994 februárja között kérdezte a költőt gyerekkorról, szerelemről, költészetről, filozófiáról és politikáról. 
Hasonló tapasztalatokról számolt be az Agave is. „Nagyon hálásak vagyunk az olvasóinknak, amiért ilyen hűségesek a kiadóhoz. Akad olyan vásárló, aki minden évben kijön a könyvhétre, és vesz tíz-tizenkét könyvet. Szerencsére most sem panaszkodhatunk, mert ez még csak az első nap, de már akadtak időszakok, amikor egészen hétvégi hangulatunk kerekedett” ‒ mesélte Kovács Krisztián, a kiadó kommunikációs igazgatója, aki azt is elmondta, átlagban öt-nyolcszáz forinttal emelkedtek az Agave Könyvek árai. „Úgy vesszük észre, hogy ez az összeg még a lélektani határ alatt mozog, igyekszünk is ott tartani, egyelőre legalábbis nem tapasztaltunk óriási visszaesést az eladásokban.” A kiadó elsősorban zsánerirodalmat ad ki, azt pedig, hogy mitől lesz sikeres egy sorozat, illetve mikor és mennyiért érdemes kiadni egy-egy könyvet, Kovács Krisztián sem tudta megmondani. „Jen Lyons Sárkányok kórusa-sorozatának negyedik kötetével például bajban vagyunk, mert az utolsó rész rettenetesen hosszú, és nyolc-tízezer forint környéke lenne az ára, ugyanakkor kérdés, hogy ez anyagilag mennyire lenne megterhelő az olvasóknak.” Az alatt a rövid idő alatt, amíg az Agave standja mellett álltunk, több vásárló is megjegyezte, hogy szépek a borítók, illetve a díszdobozok, amiben a házhozszállítással érkeztek a könyvek.
Milbacher Róbert negyedik prózakötetének, a Keserű víznek az emlékezés a mestermotívuma, és a Magvető Caféban megtudhattuk, kit neveztek cseláknak a nagybajomiak, de az is kiderült, hogyan tárult fel a szerző számára a felmenői mindennapjainak Atlantisza.
A házhozszállítással kapcsolatban is megváltoztak az olvasók vásárlási szokásai, amit a Book24 dolgozói is megerősítettek. Attól függetlenül, hogy nem adnak ki könyvet, őket is érinti a tavaly májusi árcsökkentéssel kapcsolatos rendelet (lásd keretes írásunkat). Ennek az a célja, hogy a kereskedők ne téveszthessék meg a vásárlókat azzal, hogy az akció előtt megemelik a termék árát, majd ezt csökkentik és így gyakorlatilag alig adnak valódi engedményt. A Book24 csak online könyvértékesítéssel foglalkozik, állandó árkedvezménnyel, azaz 24 százalékos akcióval árulják a köteteket, de rájuk is hatással van a papír- és üzemanyag árának emelkedése. Megtudtuk, hogy a vásárlók az utóbbi időben a házhozszállítás helyett inkább a csomagpontos átvételt választják, mivel tízezer forintos vásárlás esetén bizonyos helyeken ingyen átvehetik a könyveket, míg a futárszolgálat minden esetben megdobja a vásárlást több mint ezer forinttal. „Az a tapasztalatunk, hogy ha a vásárló betesz a kosárba egy sikerlistás könyvet, választ mellé valamit a kedvenc szerzőjétől is, hogy összejöjjön az ingyenes csomagpontos átvételi lehetőség.”
Vásárlási szokás szempontjából az olvasók nagyjából két táborra szakadnak. Vannak akik inkább online szeretik beszerezni a könyveket, de a legtöbben ‒ főleg a hatvan év feletti korosztály ‒ ragaszkodnak a személyes vásárláshoz. „Évek óta a könyvhétre időzítjük a vásárlást. Ilyenkor kijövünk, dedikáltatunk, és hosszabb időre bevásárolunk” ‒ mondta egy nyugdíjas férfi, akit a Magvető standja előtt szólítottunk meg. Elmondása szerint a kortárs szépirodalom érdekli leginkább, az árakat viszont még az akciókkal együtt is elrugaszkodottnak tartja. Később egy háromfős nyugdíjas társaságot kérdeztünk arról, hogyan vélekednek a növekvő árakról. „Nincs mit tenni, az ember vagy megveszi, vagy nem jut hozzá a könyvhöz. Minden évben feljövünk Budapestre a könyvhétre, megbeszéljük, hogy melyik az a három új könyv, amit el akarunk olvasni, mindenki vesz egyet, aztán kölcsönadjuk egymásnak” ‒ mesélték, és arra panaszkodtak, hogy a vidéki könyvtárak polcain szinte alig találnak olyan könyvet, amit még nem olvastak, vagy ha mégis, azokra olyan hosszú a várólista, hogy sokszor hónapokig tart, mire kölcsönözhetik.
„Olyan régóta vártuk az új Krusovszky-regényt, már nem bírjuk ki, hogy a könyvtár beszerezze. Mindenki le fog rá csapni, és így csak nyár végén jutunk hozzá.”
Találkoztunk olyanokkal is, akik azért látogattak ki a könyvhétre, hogy körbenézzenek, felmérjék a kínálatot, esetleg dedikáltassanak. Egy középkorú házaspár azt mesélte, hogy csak azért érkeztek a Vörösmarty térre, hogy listát írjanak. „Bejárjuk a standokat, összeírjuk, mi érdekel, aztán otthon megnézzük, hol a legolcsóbb és megrendeljük.” A Móra Könyvkiadó standja előtt beszélgettünk velük, és éppen a kislányuknak kerestek olvasnivalót. „A mesekönyvvel még rosszabb a helyzet. Ijesztően drágák, és az a baj, hogy teljesen kiszámíthatatlan, hogy amit mi jónak látunk, az leköti-e a gyereket. Arról nem is beszélve, hogy fél év múlva már más érdekli, ennyi könyvet pedig egyszerűen nem engedhetünk meg magunknak.”
Bemutatták Tóth Krisztina új, Ahonnan látni az eget című kötetét. A novellák az elmúlt öt év lenyomatai, olyan aktualitásokra reflektálnak, mint hogy milyen helyzetben vannak a melegek, hogyan írnak majd az írók a jövőben, vagy elveheti-e a művészek munkáját a mesterséges intelligencia. 
Csapody Kingát, a Manó Könyvek és Menő Könyvek kiadóvezető-főszerkesztőjét is arról kérdeztük, milyen árstratégiát folytatnak. „Igyekszünk árérzékenyek maradni, és továbbra is elérhető áron kínálni a könyveinket úgy, hogy közben a minőségből nem engedünk. Ráadásul a young adult és middle grade (8-12 évesek) regények olvasóinak egyre fontosabb a gyönyörű kivitelezés és az érdekes nyomdai megoldások. Ilyen például az élnyomtatás, élfestés, (Davenport család) a felületkezelések, fóliák, lakkok, a papírok változatossága, minősége vagy épp behúzások. A sorozatoknál nagyon nem szerencsés árat emelni, mert egyrészről várják az olvasók a megjelenést, másfelől nehéz eldönteni, ha egy sorozat eladása lassulni kezd, hogy azért történik, mert kifulladt, vagy esetleg mert elriasztotta a vásárlókat a magasabb ár. A gyerekkönyvek kiadásánál az alkotók, szóval az író és az illusztrátor, külföldi könyv esetén a fordító díján túl a mesekönyvek esetében az illusztrációk miatti négyszín nyomtatás is költségesebb. Emellett a legkisebbeknek szóló lapozókat, felnyitható ablakos vastag kartonra nyomott könyveket
egyetlen hazai nyomda sem tudja legyártani, így a szállítmányozás is hozzáadódik.”
Az e-book esetén ezek a problémák fel sem merülnek, ettől függetlenül az Ünnepi Könyvhéten megkérdezettek túlnyomó többségben azt mondták, hogy nem használnak elektronikus könyvolvasót. A kiadókat ezzel kapcsolatban arról kérdeztük, hogy megéri-e ilyen formában is kiadni a könyveket. Szinte egyöntetűen azt válaszolták, hogy mivel alig van érdeklődés, nem is gondolkodnak rajta, de azt többen is hozzátették, hogy ez rövid időn belül változhat.
