Valuska László először arról kérdezte a szerzőt, hogy az elmúlt két év során hogyan változott a viszonya a regényhez, Halász Rita pedig bátran mesélt róla, hogy a megjelenés után sokáig szorongott, és egy évbe telt, mire el merte olvasni a kritikákat. Izgult, és megkérdőjelezte magát az írás folytatását illetően, és bár nehéz volt, de mára megtanult ünnepelni, és örülni a kötetnek. A megjelenés után dömpingszerűen zúdultak rá a visszajelzések, és az olvasói levelek, amelyek mára még jobban felértékelődtek. “Jó érzés, hogy két évvel a regény megjelenése után is megmaradt az érdeklődés” - mondta a szerző.
Halász Rita hosszú évekig formálta első regényét, a Mély levegőt, amellyel tavaly elnyerte a legjobb első prózakötetesnek járó Margó-díjat. Női újrapozícionálásról, írói dermedtségről és tudatosan kialakított rutinról beszélgettünk vele.
Ezután szóba került a Margó-díj, és hogy a kezdeti siker után hogyan lehet továbblépni, és úgy folytatni az írást, hogy a szerző ne ismételje önmagát a következő kötetekben. Halász Rita elismerte, hogy ő is megtapasztalta az ürességet, és a díj után egy hónapig úgy érezte, mintha zsákutcába érkezett volna. Ezután Tóth Krisztinát idézte, aki szerint a “plafonbámulás” fontos írói folyamat. A szerző egy hónap “plafonbámulás” után újra belevetette magát a munkába, és kialakította a napi rutinját. Reggel ötkor kel, meditál, és megírja a napi penzumot. “Vannak rosszabb napok, de így az ember azt gondolja, hogy két év múlva elkészül egy könyv.” Halász Rita szerint biztosan lesznek visszatérő motívumok a következő regényében, majd az olasz festőhöz hasonlítva magát azt mondta:
“Giorgio Morandi egész életében csak csendéleteket festett. Én azt hiszem, nem olyan vagyok, mint ő, hanem az a fajta író, akinek sokféle tárgya van.”
A Mély levegőből nemrég hangoskönyv készült, amit Pálos Hanna olvasott fel, ezért Valuska László arra volt kíváncsi, hogy mi fogta meg a színésznőt a regényben, és hogyan tudott azonosulni a történet főszereplőjével, Verával. Pálos Hanna azt felelte, hogy a könyv olvasása közben úgy érezte, mintha a saját, addig elveszettnek hitt szavait hallaná. “A regény kimondta azokat a szavakat, amiket még magamnak sem mertem kimondani. Én is egy harmincas nő vagyok, van gyerekem, van történetem, Vera akár én is lehetnék”.
Halász Rita kapta idén a legjobb első prózakötetesnek járó Margó-díjat Mély levegő című könyvéért. Az elismerést tegnap adták át a Várkert Bazárban. Most a zsűri egyik tagja, Gaborják Ádám laudációját olvashatjátok. 
Beck Zoltán szintén szoros kapcsolatban áll a regénnyel, hiszen a Libri irodalmi díj zsűritagjaként is olvasta Halász Rita kötetét. Valuska László szerint a 30Y énekese és Halász Rita között a hétköznapiság a kapcsolódási pont. Beck Zoltán azt mondta, hogy ritka élmény, amikor egy könyvet nem szakmai szemmel olvas. “A regény ereje, hogy ezt a viszonyulást helyből felszámolta. Nagyszerű szövegélményeim vannak, de mégis egyből elemzéseket hozok létre, összekapcsolom más írásokkal. Egyes szövegek viszont elfelejtetik ezt.
Ez a könyv képes volt naiv olvasóvá tenni néhány napra”.
A Mély levegő lehet női történet, abúzustörténet, de akár családregény is. Halász Rita mégis furcsának tartja, hogy a kritika főleg a bántalmazó kapcsolatra koncentrált, miközben a regény üzenete, hogy a főszereplő nem másokba kapaszkodva találja meg a kiutat a krízisből, hanem a művészeten keresztül talál újra önmagára. A szerző elmondta, hogy ezt a bujtatott üzenetet kevés olvasó tudta kódolni, és a történetet nem családregénynek szánta, de elismerte, hogy a főszereplő környezetének valóban fontos szerepe van. A művészet mellett a könyvnek vallásos vetülete is van, amit szintén kevesen vettek észre, de ennek a szerző kifejezetten örül, mert így pár év múlva talán egészen más értelmezéseket nyer majd a regény.
E/3 sorozatunkban ezúttal Halász Rita mesélt az első olyan traumájáról, amelyet megírt, az El Caminón való bolyongás és a regényírás kapcsolatáról, valamint arról a dermedtségről, amely a Mély levegő megjelenése, illetve a Margó-díj után lett úrrá rajta.
Ezután az első mondat fontosságáról esett szó, és Valuska László egy Esterházy Péterhez kapcsoló anekdotával folytatta. A Harmonia caelestis szerzője a kötet megírása után rájött, hogy nem jó az első mondat, ezért újrakezdte a könyvet, és átírta a művet. Halász Ritával is hasonló történt, a Mély levegő első mondata ugyanis eredetileg az lett volna, hogy “Mama, énekelj”, amit később megváltoztatott, így a regény azzal kezdődik, hogy “Anya, mesélj!”. A szerző elmesélte, hogy öt évig formálódott benne az első mondat, és a két változat látszólag szinte ugyanaz, mégis jelentős különbség van közöttük. “Mamából anya lett, az pedig mindig érdekes, hogyan nevezzük meg az anyát a könyvben” - mondta a szerző, aki kifejtette, hogy a változtatás egyik apropója József Attila Mama című verse volt, ami miatt a magyar irodalomban a “mama” terhelt kifejezés, ráadásul anyát és nagymamát is jelenthet. Az éneklést mesére cserélte, ez viszont már nem egy átgondolt írói döntés volt. “Nagyon sok mindent eltervez az ember, de ha minden úgy történik, ahogy előre kitalálja, az kudarc, mert akkor nem történik meg az alkotás” - mondta Halász Rita, aki éppen ezért nagyon örült, amikor írás közben rájött, hogy a mesének fontos jelentősége lesz a regényben. A szerző sokáig kereste az írói hangot, először múlt időben, és egy külső elbeszélő szemszögéből mutatta be Vera történetét, de amikor elvitte a regényt Kukorelly Endre írószemináriumára, azt a tanácsot kapta, hogy kísérletezzen tovább, így talált rá végül az énelbeszélői hangra. A szerzőnek
félelmetes volt Vera történetét E/1. nézőpontból elmesélni, de ez mégis alapjaiban változtatta meg a regényt.
Szóba került az is, hogy miért nem kapott több hangsúlyt a férfi elbeszélő, de Halász Rita úgy érezte, elsőkötetes szerzőként inkább arra kell törekednie, hogy jó mondatok, bekezdések, fejezetek szülessenek, ezt pedig a férfi nézőpont mélyebb kibontása megnehezítette volna. A szerzőt meglepték azok az olvasói visszajelzések, amelyekben a férfiak azt írták, hogy könnyen tudnak azonosulni a női főszereplővel. Valuska László ennek kapcsán megjegyezte, hogy az irodalomban viszonylag kevés szerepet kap a női hang, mire Halász Rita azt mondta, hogy bár az olvasók többsége úgy érzi, könnyen tud kapcsolódni Verához, azt többen is megjegyezték, hogy
egy ponton túl a főszereplő kissé ellenszemvessé válik, és nem értik, hogy egy anyuka miért kokainozik ahelyett, hogy többet foglalkozna a gyerekeivel.
Szóba került a regény elengedése is, a szerző elmesélte, hogy az utolsó utáni pillanatig javítgatta a kéziratot, és nehéz volt átadnia a szerkesztőnek.
Valuska László ezután feltette a nagy kérdést, hogy Halász Rita hol látja magát húsz év múlva, a szerző pedig bátran mesélt róla, hogy nemcsak a második, de a harmadik és negyedik regényötlet is a fejében van. A következő kötetekben a család és a barátság áll majd a fókuszban. A szerző arról is mesélt, hogy számára a kimondott szónak nagy súlya van, ezért a Mély levegőről már a kötet írása közben is sokat mesélt a barátainak, ezzel is megerősítve magában azt, hogy tényleg be kell fejeznie a regényt.
Halász Rita első regénye, a Mély levegő ott kezdődik, ahol más történetek véget érnek: a menekülés pillanatában. A karácsonyi Összekötvében a négy fal között lejátszódó drámákról és a diszfunkcionális családokról Valuska László beszélgetett a szerzővel.
Halász Rita végül megosztott egy történetet, ami neki is új felismerést adott a kötettel kapcsolatban. “Egy dedikáláson odajött hozzám egy meleg srác, és elmondta, hogy pont ilyen kapcsolata ért véget. Ez érdekes volt, mert rádöbbentett, hogy a Mély levegőhöz hasonló történetek két ember dinamikáján múlnak, és nem azon, hogy milyen neműek vagyunk”.
Halász Rita regényéről Ott Anna cikkét ITT találjátok el, a szerzővel készült interjúnkat pedig ITT olvashatjátok el, és az Összekötve című műsorunkat ITT nézhetitek vissza.
