“Nincsen apám, se anyám, se istenem, se hazám, se bölcsőm, se szemfedőm, se csókom, se szeretőm”, énekli Baksa-Soós János József Attila sorait. Baksa-Soós nélkül a Kex nem válhatott volna azzá, ami, és a disszidálása után az együttes nem is tudott életben maradni. A magyar rock különös, a koncerteket performanszokkal és az improvizáló játékokkal dúsító csapatával (tagok voltak még Bianki Iván, Doleviczényi Miklós, Imre Attila és Kisfaludy András) fellépett Hobó is, és az ő koncertjük szünetében lépett először színpadra Cseh Tamás.
A Kexet leginkább az Illés előzenekaraként szerződtették, de a zenéjüket és az előadásaikat a közönség egy része nem értette, a hatalom pedig kifejezetten nem támogatta. Egy kislemezt vettek fel, rajta a Család és az Elszállt egy hajó a szélben című dalokkal, illetve a rádió rögzítette még négy számukat. Baksa-Soós végül a hatósági zaklatások miatt hagyta el az országot 1971-ben.
A Kritikában 1999-ben jelent meg, miket jelentettek Baksa-Soósról a Kádár-érában - ezekből viszont egészen izgalmas portré rajzolódik ki. Kezdésnek vegyük a Farsangi fedőnevű ügynököt, aki 1970-ben még fontosnak tartotta azt is megírni, hogy néz ki Baksa-Soós:
“Kora 22 éves, kb. 185 cm magas, hosszú szőke haja és bajusza van. Meglehetősen sovány, arca is hosszúkás (hosszú orr és áll). Öltözködése eléggé feltűnő, modern (színes). (...) Beszélgetésünk során zenei stíluskérdések kapcsán szóba került a Kex együttes stílusa. Baksa és a dobos közös egyetértésben az alábbiakat mondta:
»A mi új stílusunk az intellektuális közönség felé szól.
Ugyanis a beatvonal annyira túl van telítve, hogy valami újat kellett nyújtanunk, hogy feltűnést keltsünk. Mi nemcsak zenével, hanem szövegeinkkel is magunkra irányítjuk a figyelmet.
A közönség, amely érti, hogy szövegeink mire vonatkoznak - korábban említett politikai vonal - feltétlenül értékeli és elgondolkodik rajta. Ezt azzal a céllal is tesszük, hogy neveljük a »nem értő« közönséget is és felkeltsük érdeklődésüket gondolataink iránt.«”
A Rátkai András fedőnevű ügynök a Citadellában nézte meg a Kex koncertjét, mert az “együttes és az általam ismert jelenlevők esetleges politikai megnyilvánulásait, beszélgetéseit igyekeztem megfigyelni”. Rátkai a jelentése alapján nem volt különösebben elájulva a Kextől: “Az együttes a szokott módon játszott, különösebb zenei teljesítményt nem nyújtott, de sokat bohóckodott. A műsort főleg Baksa Soós csinálta. Volt egy-két magánszáma, telefonkönyvből olvasott fel, és az olvasott neveket rossz kölyök módjára felhívta: »Halló! Kis lakás? Cserélje nagyobbra!« Valamilyen lehetetlen, se füle, se farka modern színdarabot olvastak fel, főleg nevettetni, szórakoztatni akartak vele, ez elég jól sikerült is. Politikai témát nem vetettek fel, az egész este folyamán politikai téma szóba sem került. Az egyetlen pont a »Hetedik« című szám volt, egy József Attila-versre emlékeztetett, de a szövegét a zaj és az elektromos erősítés miatt nem tudtam kivenni. Ez sem aratott különösebb tetszést, vagy nem tetszést, vele kapcsolatban különöset nem észleltem.”
A megbízhatónak minősített Rátkainak aztán konkrétabb feladatot is adtak, amikor észleltek némi zavart az együttesen belül: “Az ügynök engedélyezett javaslat alapján megkezdte az »Énekes« f[edő]n[evű] ügy célszemélye, Baksa Soós János és a Doleviczényi zenekarvezető közötti ellentét mélyítését. XXXXXX Az ügynök feladatát jól oldja meg. Doleviczényi hallgat az ügynökre.”
1971-ben a Gara fedőnevű besúgó egy alakuló zenekar ígéretével környékezte meg Baksa-Soóst. A jelentésében már a disszidálási szándékról számolt be, de az is kiderült, mit gondolt Baksa-Soós az olyan népszerű zenekarok közönségéről, mint az Illés vagy a Metró. “Beszélgetésünkből a lényeg, hogy Baksa nemcsak mint színpadi szakember, de mint aktív szereplő is csatlakozni szeretne az alakuló új zenekarhoz. Szeretné függetleníteni magát a Kextől, mert a zenekar tagjai nem értékelik az ő működését kellőképpen. Másfelől szeretne Nyugatra menni, és úgy képzeli, hogy ezt én tudom biztosítani neki. Én úgy reflektáltam erre, hogy ebben a kérdésben nem dönthetek egyedül, és beszélek a többiekkel, egy hét alatt meglesz a válasz. Külföldre utazás során megkérdeztem, hogy adná el a produkcióját olyan országban, ahol nem beszéli a nyelvüket, pl. Kijevben vagy Minszkben. Biztosított, hogy ugyanilyen sikerrel, mozgással és mimikával is el tud játszani mindent. Később beszéltünk a citadellabeli működésükről, melytől Baksa elmondta, hogy az ő ottani közönségük értelmiségi, szemben a Metró vagy Illés-zenekar közönségével. Ezt támasztja alá az is, hogy XY festő, aki különben nem látogatna beatzenekarokat, a Kexet elmegy elnézni egyre sűrűbben.”
Mint a jelentéshez hozzáfűzött értékelésekből kiderült, Gara munkájával a hatóság nem volt elégedett. Az ügynök “nem használta ki azokat a lehetőségeket, melyek a fenti beszélgetésből adódtak volna, és így Baksa valós politikai nézeteiről nem tudtunk átfogó képet kapni”. A rendszer viszont biztosra ment, és a lehallgatás miatt tudható (a “Szikrát” vetették be), hogy “minden gátló körülmény ellenére hangzottak el komoly politikai tartalmú kijelentések is. Beszélt a célszemély Magyarország szervezetlenségéről, a huligánokról stb.
A célszemély többször említette, hogy nem hajlandó pénzért eladni magát és feladni elveit, de ezekre az ügynök nem kérdezett rá.”
Gara 1971 decemberében aztán a következőt jelentette: “26-ai érkezésem óta a Koncertirodán jártam elszámolás- és útlevélügyekben, találkoztam XY-el, Doleviczényi Miklóssal, tőlük tudom, hogy a Syrius együttes Ausztráliából nemrég hazajött, hogy a Kex együttes újjáalakult, hogy Baksa Soós disszidált (feltehetően), hogy a Koncertirodán komoly bajok történtek, amit személycserék, öngyilkosság stb. követtek.”
Miután Baksa-Soós elhagyta az országot, Nyugat-Németországba ment, 1978-ban Berlinben telepedett le, és ott élt haláláig. Az emigrációt követően Baksa-Soós visszafordult a képzőművészet felé. Vissza, mert 1962 és 66 között Kelet-Berlinben élt, ahol az Aldershof könyvtárban és rajzfilmstúdióban dolgozott. Nyugat-Németországban aztán Essenben a Folkwang iskola grafika szakára járt, majd a düsseldorfi Kunstakademién festészetet, grafikát, szobrászatot és kerámiát tanult. Mesterei Joseph Beuys, Gerhard Richter és Rolf Sackenheim voltak, műveit Január Herceg (Prince January) művésznévvel hozta nyilvánosságra. A Magyar Narancs emlékeztet rá, hogy a német siker mellett itthon is voltak kiállításai, 1996-ban a Dorottya Galériában, 2007-ben a székesfehérvári Szent István Király Múzeumban, 2019-ben a Paksi Képtárban.
Haláláról a család tájékoztatta a Magyar Narancsot, Baksa-Soós hosszas betegséget követően, öt nappal hetvenharmadik születésnapja után halt meg.
Elszállt egy hajó a szélben címmel 1998-ban dokumentumfilmet készített a Kexről Kisfaludy András, amiben Baksa-Soós mellett a magyar beatkorszak olyan nagy alakjai szólalnak meg, mint Cseh Tamás, Szomjas György, Hobó, Bródy János és sokan mások. Érdemes belenézni:
