A Légy észnél című regényért Arnaud Dudeket 2012-ben az elsőkönyvesek Goncourt-díjára jelölték (olvass bele). Kritikánkban azt írtuk a kötetről: „frappáns iróniával vizsgálja az átvertség nemzedéki életérzését”.
Dudek könyvének főszereplője a 32 éves Martin kiegyensúlyozott, józan, megbízható középosztálybeli életet él: egy kis utazási irodában dolgozik és jól megvan a barátnőjével.
„A számláiról pontos kimutatást vezetett egy vázlatfüzetben, amelyben vonalzóval rajzolta meg az oszlopokat: bevételi oszlop, kiadási oszlop. Az íróasztala harmadik fiókjában lévő dossziéban ott volt az összes bérjegyzéke. Hipoallergén mosószer, parabénmentes tusfürdő, alumíniummentes dezodor, multifunkciós folttisztító – Martin hétköznapjai tiszták, aszeptikusak. Nehéz volna itt bármiben is improvizálni.”
A mintapolgár és a generációs banánhéj
Ám derült égből villámcsapásként, Martint ugyanazon a héten a barátnője és az utazási iroda új tulajdonosa is kirúgja. Élete váratlan összeomlására jó megoldásnak tűnik kalapáccsal a hátizsákjában felkeresni a volt főnökét, útközben viszont belefut egy régi, gyerekkori barátjába.
Az összeomlás oka persze mélyebben húzódik: Martinnal folyton kiszúr az élet, bármennyire is megpróbál rendes fiú lenni. Gyerekkorában az anyja nem tud felelősséget vállalni még saját magáért sem, nemhogy Martinért. Majd felnőttként másokkal együtt lecsap rá a gazdasági válság, éppen, mikor már úgy érezte, hogy megvetette a lábát:
„Martinnek az a benyomása, hogy a banánhéj perverz örömet talál abban, ha a talpa alá keveredhet. Gyermekkorában azt képzelte, hogy ha észnél lesz, akkor sikert sikerre halmoz majd az életben. Akkoriban ez a következőket jelentette számára: lakosztály egy felhőkarcoló legfelső emeletén, egy valamilyen módon a művészetekkel kapcsolatos, kellemes állás, egy elképesztően drága öltönyökkel teli gardróbszoba, kedves és megértő hivatalos feleség és mellé egy mélyen kivágott estélyi ruhákban pompázó szerető, és legfőképpen: gyerek kizárva. Tizennyolc évvel később Martin egyedül erről az utolsó célkitűzésről mondhatta el, hogy sikerült megvalósítania.
Szóval úgy tűnik, nem igazán éri meg észnél lenni.”
2008 után az élet
Dudek a 2008-ban kirobban gazdasági válságot követő évekre helyezi cselekményét, a következményeket pedig a társadalom több csoportján/rétegén keresztül felvillantja: látunk nagypolgári-értelmi sztrájkot, Martin lehetőségein keresztül pedig bepillantunk a munkaügyi központ ajánlataiba is. Mindezt úgy, hogy tudjuk, Martin anyja, Cathy még cipőbolti eladóként és egyedülálló anyaként is ki tudott venni egy kétszobás lakást, a fiának már az alábbi kilátásokkal kell szembenéznie:
„Megnézni a munkalehetőségeket egy lassú, mert túl kevés memóriával ellátott számítógépen. Megpróbálni a képernyőre koncentrálni, mit sem törődve azokkal a dühöngő ügyfelekkel, akik a többieket kővé dermesztve üvöltöznek. Mi az, hogy az ő beadott iratcsomagjuk hiányos? Vagy: Micsoda? Ha valaki egy beteg gyermek miatt elmulaszt egy állásinterjút, akkor máris törölni akarják a nyilvántartásból? Vagy: Azt akarja mondani, hogy egy véletlen névazonosság miatt akartak levenni a segélyre szorulók listájáról? És végül jó képet vágni ahhoz, hogy milyen valószínűtlen, nevetséges és rosszul fizetett munkákat ajánlanak neki,
olyan állásokat, amelyeket egy pályakezdő is visszautasítana.
– Maga egy utazási irodában dolgozott, de miért ne próbálhatna ki valami mást? Például itt van ez a csapszeggyártó üzem. Hatszáz euró havonta. És ráadásul Algériában. A közhiedelemmel ellentétben az algériai társadalombiztosítási rendszer nagyon jó. Kinyomtassam magának a részletes ismertetőt?
Annyi bizonyos, hogy a válság szerénységre szoktatja a munkanélkülieket.
De Martinnek nincs kedve még többet megtudni az észak-afrikai országok társadalombiztosítási rendszereiről. Azért mindennek van határa, gondolja, miközben előhúz a zsebéből egy gyűrött levelet. Meg tudjuk érteni.”
Olvasd el Arnaud Dudek Légy észnél című regényének utószavát, melyet Fehér Boldizsár írt. ![Miért nehéz Franciaországban fiatalnak lenni? Fehér Boldizsár megírta [MARGÓ KÖNYVEK]](https://konyvesmagazin.hu/file/slides/3/35760/fe_229_160_nevtelen_terv_2024_04_25t114131008.png)
Amikor az anyád gyerekesebb, mint te
Martin és Cathy kapcsolatának kibontása a regény legárnyaltabb szakaszai közé tartozik, még úgy is, hogy Dudek inkább felskicceli a szereplőit, a helyzeteket, és ezekből a könnyű kézzel megrajzolt montázsokból áll össze a kötet.
A kamaszként teherbe esett Cathy valójában maga is gyerek még, nincs kész az anyaságra. Martin alapélménye így a parentifikáció, azaz hogy gyerekként neki kellett érettebben viselkednie, tekinettel lennie az anyja kamaszos szeszélyeire – mígnem ez végül tragédiába fordult.
„Ez az anya meglehetősen rátarti, hamisan énekel a fogkeféjébe, nem tud süteményt sütni, de ismer legalább tucatnyi vodkaalapú koktélreceptet, jobban szereti a dohány illatát, mint a Mustela testápolóét, fütyül az üzletek nyitvatartási rendjére, és gyakran úgy viselkedik, mint a legrosszabb fajta egoista.
Ez az anya képtelen megtervezni a jövőjüket, s ugyanígy képtelen elfogadni a realitásokat,
nem tud jól mesét mondani, soha nem tudja, hogy kifizette-e már a lakbért, időnként bezárkózik a fürdőszobába, és ott azt bömböli, hogy meg akar halni. Ez az anya gyakran megkéri Martint, hogy fogja meg a kezét.
Ezért aztán az az állítólag nagyszerű ötlet, hogy tegyenek úgy, mintha elutaznának nyaralni, Martint hidegen hagyja.”
Valaki más utazik, de nem te
Márpedig a regényben senki sem utazik: talán valamikor a múltban igen, de a szereplők számára ez most akkor is elérhetetlen, ha egyébként telne rá. A Légy észnél így velejéig elakadásregény:
„Bő tíz évvel később, amikor Martin megpróbálja józanul végiggondolni, hogy miért is gyűlöli a turistákat, és hogy ehhez képest miért választott egy utazási irodát munkahelyéül, amikor a XV. Lajos korának stílusát utánzó fotelban ülve egy tömjéntől és lelkifurdalástól bűzlő helyiségben egy másik, szintén meghatározhatatlan korú terapeuta jóindulatú tekintete előtt megkísérli megérteni, hogy az elbocsátása miért küldte padlóra, és miért érezte úgy, hogy az ő kirúgásával másodszor is megölték az édesanyját, szóval ezen töprengve megérti majd, hogy még ha nem is lesz gyógytornász a világ összes szétesett fickójából, és még ha nem játszik is Ödipusz és Iokasztét a bolygó összes utazási irodai alkalmazottja,
azért a választásaink soha nem véletlenszerűek.”
Mielőtt este beültök pár sörre
A regény ebben a sokszoros válságban a barátságot kínálja fel lehetséges mankóként, a kötet egyes fejezeteiben feltűnő narrátor ugyanis Martin gyerekkori barátja, akivel hosszú idő után egy kávézóban találkoznak össze. Az esetlen kapcsolatfelvétel aztán hamar egy Guy Ritchie-film sebességére kapcsol:
„A barátságnak nem két-három, hanem legalább tizenhatezer definíciója van. Egy maroknyi cinikus alak például azt állítja, hogy ez a másikhoz való kölcsönös ragaszkodás nem más, mint annak művészete, hogy apró szívességeket teszünk valakinek azért, hogy ő majd nagy szívességeket tegyen nekünk. Számodra mindig is a »hullás« meghatározás volt a legrokonszenvesebb:
Az igazi barát, még ha éjjel háromkor ébreszted is fel, segít neked elásni a hullát. És nem kérdez semmit.”
