Ali Smith Gliff című regényét (olvass bele!) választottuk a hét könyvének, amely nem is lehetne aktuálisabb. A kötet lapjain egy kényelmetlenül ismerős közeljövőben járunk, ahol a valódi emberi tudás helyét fokozatosan teljesen átveszi az AI, és a hatalom bármikor dönthet úgy, hogy eltöröl valakit a föld színéről, mintha soha nem is létezett volna. Vajon van még remény, hogy meg tudjuk javítani ezt az őrült, felfordult világot?
Nem Ali Smith az első, aki eljátszik a fenyegető jövő képével, gondoljunk csak az 1984 vízióira vagy éppen Aldous Huxley Szép új világára. Ha úgy érzed, a jelenünk eseményei mellé még elbírsz egy kis borúlátást, vagy csak szívesen olvasol disztópiákat, mutatunk 5 történetet, amelyben nem fogsz csalódni.
Margaret Atwood: A szolgálólány meséje
Margaret Atwood természetesen nem maradhatott le erről a listáról, úgyhogy ha még véletlenül nem olvastad A szolgálólány meséjét, akkor itt az alkalom! A mára kultuszkönyvvé vált mű egy vallási fundamentalista alapokon nyugvó állam, Gileád mindennapjaiba nyújt betekintést, ahol a termékeny nőket átnevelőközpontokba kényszerítik, hogy aztán gazdag családokhoz kerüljenek, és gyereket szüljenek a Parancsnokoknak.
A szerző maga úgy véli, az ábrázolt világ borzalmai ma már „bármilyen körülmények között, bárhol megtörténhetnek”.
„A nők elleni elnyomás szimbóluma lett, társadalmi-politikai kiáltvány, feminista kötelező olvasmány, és a sorozatadaptációnak köszönhetően, ami már bőven Donald Trump elnökségének idején került a képernyőre, hivatkozási alap” – írtuk kritikánkban a regényről.
Stephen King: A menekülő ember
A horror kortárs mestere 1982-ben játszott el a gondolattal, hogy vajon mi lesz Amerikával 2025-re. Egy totalitárius államot képzelt el, amelyet a mindent és mindenkit kontroll alatt tartó Hálózat ural, a lázadást pedig az emberek „szórakoztatásával” igyekeznek kiküszöbölni.
Létrehoznak egy kegyetlen vetélkedőt, amelyben a résztvevők az életükért futnak.
Ebben a játékban vesz részt a főhős, Ben Richards, akit a tavaly novemberben megjelent filmes adaptációban Glen Powell alakít. Mindeközben a város déli részén embertelen körülmények között, nyomornegyedekben élnek az emberek. Vajon van esély az elnyomó rendszer megdöntésére? Olvass bele a könyvbe!
Cormac McCarthy: Az út
A legendás McCarthy 2007-ben Pulitzer-díjjal jutalmazott regényében (olvass bele!) Amerikában vagyunk, méghozzá a világvége után. A romokkal és tetemekkel szegélyezett, semmibe vezető úton indul útnak apa és fiú.
Érdemes-e reménykedni, ha a napnál is világosabb, hogy minden elveszett?
És van-e helye emberi érzelmeknek, netalán szeretetnek, ha mindenki a túlélésre játszik? „McCarthy szerint senki nem tudja, mi okozza majd a világvégét, de akár ezer év múlva, akár holnap, bármi megtörténhet, és senki nem számít majd rá. Az már inkább probléma, hogy talán száz év múlva nem is fog létezni az emberi faj, gépi testrészeink lesznek és beültetett chipjeink” – írtuk anno kritikánkban.
Suzanne Collins: Az aratás hajnala
Suzanne Collins ikonikus sorozatát ma már senkinek nem kell bemutatni: a könyvek és a belőlük készült filmek a mai napig töretlenül népszerűek, sőt a Los Angeles Times szerint Az éhezők viadala szerepel az elmúlt 30 év legjobb 30 kötete között.
És a sikersztorinak még nincs vége!
Tavaly jelent meg magyarul Az aratás hajnala (olvass bele!) amely 24 évvel az eredeti történet, és 40 évvel az Énekesmadarak és kígyók balladája című előzmény után játszódik. Szokás szerint a fiktív Panemben járunk, ahol a Nagy Mészárlásra készül mindenki: ezúttal kétszer annyi fiatalt visznek el, mint eddig, hogy élet-halálra megküzdjenek egymással. A főhős pedig nem más, mint Haymitch Abernathy, aki már ismerős lehet a korábbi részek olvasóinak. Hamarosan jön az adaptáció is.
Vlagyimir Szorokin: Az opricsnyik egy napja
„Nem hittem abban, hogy ez a háború elkezdődhet, alulértékeltem Putyin őrültségét” – mondta 2022-ben Vlagyimir Szorokin orosz sztárszerző, aki a PesText fesztivál alkalmából látogatott Magyarországra. Szürreális és hátborzongató könyvének lapjain 2028 Oroszországában győzött a „nemzeti eszme”, és visszahozzák a cári modellt.
Működik az opricsnyina, a magánhadsereg, amely könyörtelenül büntet.
Természetesen nem kell meglepődni, ha a sorok között utalásokat találunk a jelenre: Szorokin szerint ugyanis „az orosz hatalom elve fikarcnyit sem változott az elmúlt ötszáz évben”. Részletgazdag, groteszk történettel állunk szemben, amit garantáltan nem fogsz elefelejteni.
A nyitóképen: George Stubbs – Egy oroszlántól megrémült ló
