George Orwell 1948-ban megjelent, mára már klasszikussá vált disztópikus regénye, az 1984, egy olyan világot vázol fel, amelyben három különböző politikai és katonai erő tartja kézben az emberiséget. Az utóbbi években pedig mintha hasonló világpolitikai eseményeknek lehetnénk a szemtanúi – Oroszország megtámadta Ukrajnát, Donald Trump átvenné Venezuela irányítását és további országokra akarja kiterjeszteni hatalmát, illetve Hszi Csin-ping, Kína vezetője is egyre azt hangoztatja, hogy itt az ideje újraegyesülniük Taiwannal. De mi köze lehet ennek Orwellhez, vajon tényleg előre látta a jövőt?
Az 1984 nem most először kerül be a politikai közbeszéd látóterébe, ugyanis a 21. századnak, főleg fasiszta vagy posztfasiszta ideológiák elterjedése mellett egyfajta közös referenciapontja lett, nagy hangsúllyal a kötetben „megjósolt” technológiai irányásításra és politikai berendezkedésre.
Egy orwelli világban élünk?
A tavalyi évben több olyan cikk és esszé is született, amely Orwell világához hasonlítja a jelenünket, például Alfred McCoy amerikai történész írt Is 2025 the New 1984? (2025 az új 1984?) címmel erről, de az itthon is jól ismert újságíró és történész, Anne Applebaum is írt az The Atlantic hasábjaira idén januárban egy hasonló cikket. De már XIV. Leó pápa is emlegette az „orwelli stílusú nyelvet” január 9-ei beszédében.
A hangsúly elsősorban a világ hármas felosztásán van. Az 1984 Óceánia fiktív államalakulatában játszódik, amely másik két hasonló szupernációval – Eurázsiával és Kelet-Ázsiával – van folyamatos háborúban. D.J. Taylor, Orwell monográfusa szerint a szerző az 1943-as teheráni konferenciát használta ehhez alapul, ahol Rooseevelt, Sztálin és Churchill beszélgettek arról, hogy a háború után három részre osztják a világot.
Történelmi alapok
Természetesen Orwell regénye is előzményekből táplálkozik, amelyekből irodalmi és személyes szinten is rengeteg találunk az író életében. Orwell rengeteg időt töltött a fasizmus és a kommunizmus tanulmányozásával, az indai rendőrségnél végzett szolgálatában megtapasztalta a gyarmati politikát, megismerte London és Párizs legszegényebb rétegei között, valamint tudósított és harcolt a spanyol polgárháborúban. Első kézből tapasztalta meg tehát a munkásosztály átalakulását, a középosztály kiterjedését, a 20. század nagy politika ideáit és annak gyakorlati megvalósulását.
Újraolvasó rovatunkban olyan klasszikusokat veszünk elő, melyeknek szállóigéit, felejthetetlen hőseit, emlékezetes fordulatait mindenki ismeri. Ezúttal egy sokat idézett regényt olvastunk újra, mert a szerző születésének 120. évfordulóját ünnepeljük, és mert a Nagy Testvér, a Gondolatrendőrség, a 101-es szoba közös kulturális tudásunk alapvető részei. George Orwell disztópiája, az 1984 a rovat áprilisi könyve.
Tovább olvasokHa irodalomról van szó, akkor több fontos regényt is szóba lehet hozni, például Aldous Huxley Szép új világ vagy Jack London Vaspata című regényeit, amelyekről Orwell egy esszében is beszámol, mint fontos olvasmányokról. De talán a két legfontosabb inspiráció H.G. Wells Háború a levegőben és Katharine Burdekin magyarul meg nem jelent Swastika Night című regényei voltak. Előbbi szintén egy hármas felosztású világot képzel el – Németország, Amerika és Anglia, illetve a keleti régió, Kína és Japán között –, utóbbi a világot két rivális csoportra osztja, a náci Németországra és Japánra.
Fotó: Wikipedia / Pexels
