„Ha meg kéne fogalmazni, hogy miről szól A majom szeme, azt mondhatnánk, a hatalommal való visszaélésről, a morális iránytűk elvesztéséről, a manipulációról, a boldogtalanságról, valamint arról a pillanatról, amikor egy bántalmazó kapcsolatban és/vagy egy elnyomó rendszerben élő embernek egyszer csak felnyílik a szeme” – írtuk korábbi hét könyve kritikánkban Tóth Krisztina A majom szeme című kötetéről.
Korábban már írtunk arról, hogy októberben megjelent Tóth regényének angol fordítása – ez a szerző első, angol nyelvre lefordított műve. A kötet műfordítója az az Ottilie Mulzet, aki Krasznahorkai László műveit is átülteti angolra. A nálunk 2022-ben az év legjobbjai közé bekerült kötetet nemrég a Financial Times kritikusa méltatta. Ők azt írták, hogy Tóth művészetében élvezet elmerülni.
A Financial Times sem kis dolog, de most a The New York Times is kritikát írt a könyvről, a cikket Rebecca Makkai jegyzi, aki szintén ír regényeket, novellákat.
Többek között úgy fogalmaz: elágazó cselekmények és sötét humor jellemzi A majom szemét, amely egy meg nem nevezett disztópikus országban játszódik.
„Névtelen, de egy kis, elszigetelt, közép-európai ország, magyar nevű szereplőkkel”
– teszi is hozzá gyorsan.
Ritka az ilyen könyv
A kritikus szerint a regény egyik erőssége, hogy bár gyakori a nézőpontváltás és nem haladunk időrendben, a történet mégsem esik szét, az olvasót a szerző biztos kézzel vezeti. „Tóth képes fenntartani a figyelmünket, miközben a történet rejtélyes módokon elágazik. Meglehetősen ritka az a könyv, amely kanyargós és labirintusszerű anélkül, hogy céltalanul terjengős lenne” – olvasható a New York Timesban.
Rebecca Makkai arról is ír, hogy az elnyomó hatalom zárt rendszerben tartja a szereplőket, akik bár önállóaknak tűnnek, valójában a rezsim áldozatai. „Ha úgy tűnik, hogy A majom szeme egy sötét hangulatú könyv, az nem véletlen, hiszen minden szereplő a végzet felé sodródik. De a regény nagyon vicces is, különösen akkor, amikor Tóth tehetsége érvényesül a metaforákban” – derül még ki a cikkből.
A kritikát a szerző azzal zárja, hogy amikor az amerikai írók azon gondolkodnak, hogy hogyan meséljenek egy egyre korlátozóbb rezsimről, jól tennék, ha olvasnák azokat a szerzőket, akik már régebb óta foglalkoznak ezzel a témával.
A majom szeme orwelli és túlságosan is valóságos
– összegez a kritikus.
