Pár hete elkezdődött A Szolgálólány meséjének ötödik évada, amelyben Elisabeth Moss nemcsak a főszerepet alakítja, hanem a tíz részből ötöt ő is rendezett. A legfrissebb hírek szerint lesz még hatodik évad is, azonban az már biztosan az utolsó lesz. A sorozatot gyártó Hulunál már egy ideje rebesgették, hogy szeretnék kreatív módon lezárni a történetet, ami abból a szempontból kissé bonyolulttá vált, hogy Margaret Atwood közben kiadta A Szolgálólány meséjének folytatását, a Testamentumokat (ITT írtunk róla), amely tizenöt évvel azután játszódik, hogy Fredé mögött becsapódott a furgon ajtaja az első rész végén. Közben ráadásul az is kiderült, hogy a Testamentumokból is sorozat fog készülni, így fontossá vált, hogy a két történetet összehangolják.
Hogy miként lehet továbbkanyarítani a cselekményt, az tehát sok szempontból kérdés volt. June szó szerint és átvitt értelemben is hatalmas utat tett meg mostanra, sikeresen megszökött Gileádból, a márták segítségével kimenekített egy rakás gyereket, bíróságon mondta el, hogy milyen bűnöket követtek el ellene, majd csillapíthatatlan dühét egy vérbosszúba fojtotta: kegyetlenül meggyilkolta, szétmarcangolta és felakasztotta azt, aki a legtöbb fájdalmat okozta neki Gileádban: Fred Waterfordot. Ezzel pedig egycsapásra Serenán is sikeresen bosszút állt, aki várandósan egyedül maradt börtönében. Azonban mindennek nagy ára is volt, hiszen June a magában hordozott traumák és a bosszúvágy hatására jóformán az őrület szélére sodródott. Miközben az egyik kislánya, Hannah még mindig Gileádban maradt.
Bármilyen egyértelműnek tűnik, annyira kockázatos is volt, amikor Margaret Atwood úgy döntött, hogy könyvben is folytatja A Szolgálólány meséjét. Vajon mit tett hozzá az eredeti történethez a folytatás?
Tovább olvasokAz már világos, hogy a széria új évadában a három női főszereplő lesz a középpontban. June, akinek két célja van: megállítani Serenát és visszaszerezni a gyerekét. Mrs. Waterford, aki megpróbál Gileád nagykövete lenni a szabad világban. És Lydia néni, akinek ebben az évadban végre lehetősége van a személyiségfejlődésre: egy trauma hatására megfogadja, hogy jobban fog bánni a szolgálólányokkal, az persze kérdéses, hogy ez sikerülhet-e neki abban a társadalmi rendszerben, amelyben a termékeny nők a legalárendeltebbek. Az eddigi epizódokból tehát az rajzolódik ki, hogy ami most következik, az a szabad világ és totális patriarchális diktatúra összecsapása. Az egyik fő kérdés, hogy June és férje mit tud tenni Kanadából azért, hogy kívülről rombolja az elnyomó rendszert és közben valahogy esélyt teremtsenek Hannah hazahozására. A másik pedig az, hogy Serena mennyi követőre talál hazáján kívül, és hogy vajon ki tudják-e terjeszteni Gileád ideológiájának hatását a határokon kívülre?
Az már most látszik, hogy az új epizódok alapvetően követik azt a receptet, amit eddig a sorozattól megszokhattunk: váltakoznak a feszült, kiélezett helyzetek és a megható, emberséges pillanatok. Ami izgalmassá teszi a következő részeket, az főként June beszámíthatatlansága, hiszen az eddig minden helyzetben stabil és józan főszereplő mostanra olyan idegállapotba került, amelyben a cselekedetei maga és a környezete számára is kiszámíthatatlanok. De ugyanilyen érdekes az is, hogy Serena milyen döntéseket hoz vagy nem hoz meg, amikor választania kell Gileád és a szabadsága között. A férfi szereplők között most érdekes szerep jut a két világ között közvetítő Mr. Tuellónak, akinek a nézőpontján keresztül arra is lehetőséget kapunk, hogy komplexebben ítéljük meg Gileádot, illetve Serena figuráját. Valamint érdekes vonulat, hogy June férje, Luke vajon mennyire fog radikalizálódni, amikor arról van szó, hogy ki kell állnia a családja mellett.
Limitált példányszámban tűzálló kiadást készített a Penguin Random House A Szolgálólány meséjéből. Az elégethetetlen példányokat a cenzúra és a könyvégetések elleni küzdelem szimbólumának szánják és aukcióra fogják bocsájtani.
Tovább olvasokHogy miért húz be még mindig minket A Szolgálólány meséje, arról már hosszan elmélkedtünk a negyedik évad után (a podcastet itt találjátok), a fontosabb kérdés most inkább az, hogy miért van szükség arra, hogy ez a történet még folytatódjon. A helyzet az, hogy amerre a világ eseményei jelenleg mennek (lásd. abortusz-törvény szigorítása világszerte, tanulmányok arról, hogy túl sok a nő felsőoktatásban, egyre nagyobb nyomás a szülőképes korú nőkön), azt mutatják, hogy még mindig nincsenek elegen tisztában azzal, hogy milyen ára van a női jogok korlátozásának és hova vezethet, ha egyszer elindul egy ilyen folyamat. Margaret Atwood könyve tehát még mindig érvényes, sőt, úgy tűnik, hogy évről évre érvényesebb lesz. Az ötödik évadnak pedig éppen az a tétje, ami a valóságunknak is: hogy be tud-e szivárogni a gileádi ideológia és hit a szabad világba, azaz, hogy végül beáldozzák-e ott is a nők szabadságát, csak azért, hogy több gyerek szülessen.
