A Csuka-átok egy őslakos szemével mutatja meg, milyen igazából Lappföld

A Csuka-átok egy őslakos szemével mutatja meg, milyen igazából Lappföld

Elinának minden évben vissza kell térnie lappföldi szülőhelyére, hogy június 18. előtt kifogja ugyanazt a csukát a helyi kis tóból. Az élete múlik rajta. Ezúttal azonban nem a tervek szerint alakulnak a dolgok. Az idő egyre fogy, és a csuka még mindig úszik. Kiderül, hogy a lányt gyilkossággal gyanúsítják, egy rendőr is a nyomában van. Ezenkívül szembe kell néznie első szerelmével, édesanyja „szellemi” örökségével, és megküzdeni egy titokzatos átokkal. Juhani Karila könyvéből mutatunk egy részletet!

Könyves Magazin |

A Csuka-átok beszippant és elnyel, mint egy lapp mocsár; varázslatokkal és babonákkal van tele; benne a valóság a természetfelettivel keveredik: nem szokatlan, hogy egy drómó ül az autó hátsó ülésén, a polgármestert megszállja egy szellemszajkó, a víziszellem kártyázik az emberekkel, és „a népség éjszakáján” végképp bármi megtörténhet…

Juhani Karila
Csuka-átok
Ford. Bogár Edit, Metropolis, 2021, 330 oldal
-

Juhani Karila finn író, két sikeres novellagyűjtemény után a Csuka-átok az első regénye, amiben megmutatja, milyen is igazából Lappföld, egy őslakos szemével. A mítoszok és mondák újraélednek ebben a mai korban játszódó, sajátos bűnügyi fantasyben, amely 2019-es megjelenése óta számos díjat nyert. Megkapta a rangos Jarkko Laine-díjat, a Kalevi Jäntti-díjat és a Tähtifantasia-díjat is, továbbá jelölték a finnországi The Tolkien Society irodalmi díjára, valamint 2021 tavaszán a Lappföld Irodalmi Díjat is elnyerte.

Juhani Karila: Csuka-átok (részlet)

1

A szerencsétlen eseménysorozat oda vezetett, hogy Elinának minden évben június 18. előtt ki kellett fognia a csukát a tóból. 

Az élete függött ettől.

Elina június 14-én vágott neki autóval, amikor északon az ár biztosan levonult, és a tóba be lehetett menni gumicsizmában. Korán indult, és egész nap vezetett. Minél messzebbre jutott, annál kevesebb város, benzinkút és falu volt az út mentén. A fák is egyre alacsonyabbak lettek. Végül a falvak is eltűntek. Csak az erdő maradt.

Néha-néha egy kanyar mögül szemből felbukkant egy autó. Elina olyankor nagyot fékezett. A szembejövők kézjelekkel mutatták, hogy haladéktalanul meg kellene fordulnia.

Az útpadka mellett egy tábla figyelmeztetett: 40 kilométer múlva az adatforgalmi összeköttetések megszakadnak.

Elina egy nagyjából ötven méter széles határövezetbe érkezett, amelyet teljesen lecsupaszítottak. Közepén egy fehér őrbódé állt magányosan. Az út fölött le volt eresztve a sorompó. A lány odakormányozta a kocsiját a sorompó elé.

A bódé nyitott ablakán kihajolt egy szürke egyenruhás, szemmel láthatólag unatkozó határőr. Sötét izzadságfolt terjengett a hóna alatt. Bent a bódéban zúgott az asztali ventilátor. Elina letekerte a kocsi ablakát, és köszönt a határőrnek. Az azonnal litániába kezdett. Azt mondta, a finn állam nem tanácsolja, hogy továbbmenjen. Amennyiben mégis folytatja az útját, minden biztosítás hatálya megszűnik, és ő egyes-egyedül felel saját magáért.

– Én odavalósi vagyok – válaszolt Elina.

A határőr kinyújtotta a kezét, a lány átadta a személyi igazolványát, a határőr pedig megnézte. Ránézett Elinára, aztán megint a kártyára. Visszaadta a kártyát, és közölte, hogy látta már őt korábban is.

– Aha – felelte a lány.

– Pokoli meleg van – mondta a határőr. Azzal megfordult, hogy megnézze a bódé falán a hőmérőt. – Huszonnyolc fok árnyékban – kiabálta ki.

– Hűha!

– Sose vállaljon állami állást! – tette hozzá a határőr.

– Oké.

– Na. Hát akkor jó utat!

A sorompó felemelkedett, Elina elköszönésképpen integetett egyet, majd továbbhajtott.

A határövezet után az erdők újra megjelentek az úttest mindkét oldalán. Az út maga üres volt. Rálépett a gázra.

A verekedésben eltört a jobb lábának egyik ujja, ami most nagyon fájt.

A sarkkörön túl Elina elkezdte figyelni a visszapillantót, és ellenőrizte az út szélét. Ha a padka mentén sötét formákat látott, lelassított, míg biztos nem lett abban, hogy csak farönkök vagy gyökerek. Bekapcsolta a rádiót. Minden csatornán a rekordmelegről, bozóttüzekről és áradásokról beszéltek.

Egy kiszélesedő résznél leállította az autót, az erdő felé fordult, és csendben állt, szemét lecsukva. Két gerendát képzelt maga elé, amelyek a lélegzet ritmusára emelkedtek és ereszkedtek fel és le. Emelkedtek, ereszkedtek.

A szúnyogok pedig minden megállásnál egyre többen lettek.

Elhagyta Kuikkaniemit, és nem is pillantott a folyó meredek partja felé. A templomosfalu úgy bukkant fel az erdő közepéből, mint valamiféle álom. És el is tűnt, mint egy álom. Este tízkor érkezett Vuopióba. A nap még magasan volt, és a világot régi újságokhoz hasonlóvá színezte, sárgává és elhasználttá. Elina jobbra kanyarodott a híd felé, majd lassan áthajtott rajta. A szélesen hömpölygő folyó csillogott a napfényben. A híd után balra fordult, és a folyó mentén az otthona irányába tartott.

Az utolsó kanyar előtt balra van Asko és Efraim háza, aztán Pöllö nyaralója. Az ablakok sötétek voltak. Elina megtette az utolsó egyenes szakaszt. A végében egy tábla jelezte: Közút vége. Bekanyarodott Ylijaako udvarába. Négy épület tartozott ide. Az öreg szauna, apa gyerekkori otthona, más néven a régi oldal, a lakóépület és az istálló. Magas nyárfák sora szegélyezte az utat az udvarban. Elina leparkolt az istálló előtt, és kiszállt a kocsiból. Hallotta a szúnyogokat és a szőlőrigó mámoros dallamait. Meg a fenyőpinty egykedvű, szinte életunt hangicsálását. 

A meredély szélén egy fenyő magasodott az öreg szauna és az istálló között, mint valami őrtorony a két világ, a száraz földterület és a mocsár határán, félrebillenve a mocsár felé, amely a meredek part aljában terült el vizenyősen, türelmesen.



Reggel Elina nagy zajra ébredt. Felkelt, kinézett az ablakon, és meglátott egy kakukkot. A nyárfán ült, kakukkolt, jelezte az élőknek a hátralévő éveket. Aztán elhallgatott, amikor Elina megjelent az ablakban, és el is repült.

Aztán az üres nyárfát nézte, átgondolta a napi tennivalóját, a csuka kifogását.

Éjjel a régi szobájában aludt. Volt benne egy ágy, egy könyvespolc, egy asztal meg egy szék. És semmi más. A ház többi részét odaadta Pöllőnek, hogy használja.

Leült az ágy szélére. Tenyerével megsimította a haját, ő maga borotválta le géppel három milliméteresre.

A hajvágás a rituálé része volt.

Kinyújtotta a jobb lábát, és nézegette a nagyujját, amely feketéllett, és be volt dagadva. Rosszabbul nézett ki, mint amilyennek érezte. De valamit tenni kell vele.

Kibicegett a folyosóra. Balra volt a nappali, amelynek a falaira Pöllö madarak élőhelytérképeit, vándorlási útvonalait, táblázatokat és vadkacsák úszóhártyáinak rajzait aggatta fel. Elina jobbra tartott, a konyhába. A fagyasztó tetejéről levette az egy héttel korábbi Lapin Kansa példányát, letépett belőle egy csíkot, a papírt pedig a fájó és a szomszédos lábujja köré hajtogatta. A szekrényben talált ollót, levágott vele egy darab textiles ragasztószalagot, megszorította a papír szélét, és összeragasztotta az illesztésnél. Igencsak masszív csomagocska lett.

Visszarakta az ollót a helyére. A szekrény ajtaján egy tereptérkép volt, amelyen Pöllö ceruzával kereszteket tett azokra a pontokra, ahol drómókkal találkozott.

Elina feltett egy kávét, kinyitotta a szellőzőablakot, és kinézett rajta. Este nem evett semmit, de ez megszokott dolog volt. Mindig az étvágya ment el elsőként. Az udvaron ugyanolyan madarak zajongtak-zsibongtak, mint tizenöt évvel korábban. Fenyőrigók, barázdabillegetők, fecskék. Ugyanazoknak is néztek ki, de persze más egyedek voltak. Megtöltötték az udvart, a fákat és az épületeket. Ha kinézett valaki az udvarra, és csak a madarakra gondolt, azok bizony mindenfelé ott voltak. A fecskék úgy röpültek ki az istálló padlásának ablakán, mint valami sugárhajtású gépek. A rigók ferdén csűrtek fel a magasba. Néhanapján dermedten a helyükön maradtak, és erősen hunyorítva lehetett csak megállapítani, vajon egy sárgolyó van-e az égen, vagy egy rigó.

Megitta a kávéját, és törékenynek, elesettnek érezte magát. Az apja valaha ugyanezen a helyen ült, keresztrejtvényt fejtett, amikor a padlón karmok kaparászását hallotta. Apa odapillantott, és meglátott egy menyétet. Úgy nézett a szemébe, mintha ő lenne a ház valódi gazdája.

– Mégis honnan tudja egy ilyen jószág, hol van az ember szeme? – csodálkozott apa.

Az anyja temetésén Elina megkérdezte az apjától, miért kellett a házat a mocsár mellé építeni.

Apa azt mondta, hogy a rokonsága mindig is itt lakott, ezen a helyen, és hogy anyának ez az elhelyezkedés kifejezetten tetszett.

Mielőtt férjhez ment, anya alaposan ellenőrizte a vidéket. Térképet készített a környékről, belerajzolta az eljövendő házukat, vagyis ezt a házat, mégpedig kelet–nyugat irányban úgy, hogy a lakórészt mintha vízmértékkel illesztették volna a helyére. Anya elmagyarázta, hogy így az épület kiegészíti az ábrát, amelynek más részei a tájban már készen voltak. A folyó, az erdő és a hegyek. 

Apa anyát bámulta. Az apró asszonyt, akinek rövidre nyírt, hollófekete haja, kicsi, szénfekete szeme volt, amely nem tükrözte a fényt. 

– Hát… – mondta apa. – Miért is ne?

Annak idején együtt építették fel a házat. Egyszintes lett, hosszúkás. Egészen más, mint a többi ház a faluban, amelyekben a nagy lakóépület közepén állt a sütőkemence. Ebben az épületben egyáltalán nem volt kemence. Az a kis konyha, amelynek az asztala mellett ült most Elina, a lakást keresztülszelő folyosó része volt, annak a nyugati végében volt a nappali, keleti végében pedig a kazánház.

– Mint a vezérlőhelyiség és a motor – mondogatta apa Elinának gyerekkorában. – Űrhajót építettünk neked.

Éjszakánként a lány ébren feküdt az ágyában, figyelte a falakból meg a tetőből hallatszódó dobogást, dübörgést. Azt képzelte, hogy a hang az űrhajó motorjaiból jön, amelyek a sötétben lökték előre a hajót. Valójában a zajt az üreges falak belsejében szaladgáló egerek okozták. Már az első tíz év során majdnem az összes szigetelést kiették a falakból, így aztán apa telente reggeltől estig kénytelen volt újabb és újabb fahasábokat hurcolni a kazánházba.

Nyaranta az egereket méreggel irtották, vagy egérfogóval kapták el. Apa egyszer olyan csapdát készített, amelyet az egerek vonulási útjában a földbe ásott. Az üregbe beletett egy üres uborkásüveget, azt aztán félig megtöltötte vízzel. Az egerek rohangáltak, aztán belepottyantak az üvegbe. Reggel anya kiszedte a döglött rágcsálókat az uborkásüvegből meg az egérfogókból, a tetemeket ráhajította a földbe vájt pince kidudorodó tetejére, a füzikék és málnabokrok közé.

Az esti szürkület idején Elina, anya és apa a szaunában ücsörögtek, és a forró gőzzel teli helyiség ablakán keresztül nézegették, ahogy érkeznek a gatyáskuvikok meg a karvalybaglyok, megjelennek a vadetetésre használt mezőrész mögül, és szállnak rá a pince kerek tetejére.

Kapcsolódó cikkek
...
Könyves Advent

A randizás új tudománya, avagy miért a nőkön múlik

Jon Birger Kezdeményezz! című könyve új, bátor stratégiákat ajánl a társkeresésben, szórakoztatóan és meggyőzően kombinálva a tudományos kutatási eredményeket a valós életből vett sztorikkal. Mutatunk belőle egy részletet!

...
Könyves Advent

Archetipikus szereplők, modern családi dinamikák és identitáskeresés Tasnádi István Héraklész regényében

Tasnádi István  Helló, Héraklész! című kötete egy képes regény az ógörög szuperhősről: friss, olvasmányos gyerekkönyv, ami nem csak szemelvényeket mutat be a görög mitológiából, hanem teljes történetet mond el. Mutatunk belőle egy részletet!

...
Könyves Advent

A balett világa a rivaldafényben és a függöny mögött

Haszán Míra Spicc / pipa című regénye egy különleges világ kulisszák mögötti életébe enged betekintést, ahol a balett szépsége mellett a megfelelésvágy, az anorexia is része a táncosok életének. Mutatunk belőle egy részletet!

Hírek
...
Hírek

Melyik lesz 2023 legjobb első könyve? Már lehet nevezni a Margó-díjra

...
Nagy

Bipoláris depresszió, tatárjárás és a gulyáskommunizmus utolsó évei - magyar próza a Könyvhéten

...
Podcast

Hetényi Zsuzsa: Harcolok azért, hogy ne szokjak hozzá a háború gondolatához

...
Zöld

Megtalálták a német Atlantiszt?

...
Könyvtavasz

A családi pokolból Petőfi verse mutatja meg a kiutat

...
Hírek

III. Károly a Dame lovagi előnevet adományozta Jacinda Ardernnek

...
Nagy

Az okos csajok meg a Kádár-kor „márciusi ifjai” – kilenc történelmi non-fiction a Könyvhéten 

...
Hírek

Tom Hanks szerint regényt írni nem nehéz

...
Hírek

Betiltották a Bibliát erőszak és vulgaritás miatt utahi iskolákban

...

Hetényi Zsuzsa: Harcolok azért, hogy ne szokjak hozzá a háború gondolatához

...

Kleinheincz Csilla: Nem akartam a mágiával elvenni az olvasótól a valóságos megoldásokat

...

Szabó Magda egész életében hitt a nagy történetekben

...

Závada Péter: A szövegekbe visszavonulás is politika

Olvass!
...
Könyvtavasz

A családi pokolból Petőfi verse mutatja meg a kiutat

A Petőfi bicentenáriumi évhez kapcsolódva jelent meg a Költővel nem járnék, melynek novellái nem a megszokott módon beszélnek Petőfi Sándorról, a minket körülvevő világról és rólunk, emberekről.

...
Könyvtavasz

A rejtélyes amulett szabad utat nyit egy párhuzamos valóságba

A Lapozz és Parázz!-sorozat legújabb kötetének története ezúttal párhuzamos világokban játszódik. Olvass bele Holden Rose regényébe!

...
Beleolvasó

Milbacher Róbert nagyanyjának élettörténetét írta meg a halálos ágyától gyerekkoráig

 A Keserű víz Milbacher Róbert eddigi legszemélyesebb és legkatartikusabb könyve. Olvass bele!

...
Nagy

Petri György rögeszmésen különbözni akart, radikálisan autonóm személyiség volt

A Kertész Imre Intézetben mutatták be hétfő délután a Petri György különbözése című interjúkötetet, mely egy harminc évvel ezelőtt készült beszélgetéssorozat szerkesztett változata. A teljes terjedelmében eddig még nem publikált sorozatban a beszélgetőtárs Tasi József irodalomtörténész volt, aki 1993 novembere és 1994 februárja között kérdezte a költőt gyerekkorról, szerelemről, költészetről, filozófiáról és politikáról. 

Szerzőink

...
Vass Norbert

A háború bennünk lakik, és túl fog élni mindannyiunkat

...
Sándor Anna

Kleinheincz Csilla: Nem akartam a mágiával elvenni az olvasótól a valóságos megoldásokat

...
Kolozsi Orsolya

Kafkánál a valóság az igazi rémálom, az élet pedig maga a reménytelenség

A hét könyve
Kritika
A háború bennünk lakik, és túl fog élni mindannyiunkat
...
Nagy

Tóth Krisztina: A mesterséges intelligencia soha nem helyettesítheti az emberi alkotást

Bemutatták Tóth Krisztina új, Ahonnan látni az eget című kötetét. A novellák az elmúlt öt év lenyomatai, olyan aktualitásokra reflektálnak, mint hogy milyen helyzetben vannak a melegek, hogyan írnak majd az írók a jövőben, vagy elveheti-e a művészek munkáját a mesterséges intelligencia. 

SZÓRAKOZÁS
...
Szórakozás

A déli gótika mesterének novellái inspirálták Bruce Springsteen legsötétebb lemezét

Május elején jelent meg Warren Zanes Deliver Me from Nowhere című kötete, amely Bruce Springsteen tán legkülönlegesebb, és leginkább kedvelt lemezén, az 1982-es Nebraskán hallható dalok mögött felsejlő személyes motívumokat, és művészi hatásokat tekinti át.

...
Szórakozás

Jordan? Pipa! – Az alfakosaras, a tárgyalóasztal meg a munkaalkoholista fehér férfiak

Az Air – Harc a legendáért arra a pávatáncra fókuszál, amely 1984-ben zajlott a Jordan család és egy ambiciózus sportszergyártó vállalat vezetői között. Hozzáolvastuk a pár éve magyar nyelven is elérhető Michael Jordan-monográfia vonatkozó részeit.

...
Nagy

Cseh Tamás és Bereményi Géza dalai olyan korhű helyzetjelentések, melyek jelentőségével maguk sem voltak tisztában

Hétfőn este nyílt meg a Cseh Tamás életművéről szóló kiállítás a Petőfi Irodalmi Múzeumban. A zeneszerző-énekes idén januárban ünnepelte volna nyolcvanadik születésnapját; a tárlat megidézi emlékét, az archív felvételek pedig visszarepítenek a hetvenes évekbe.

Gyerekirodalom
...
Gyerekirodalom

Minden idők száz legjobb gyerekkönyve a BBC listáján

A BBC Kultúra rovata 56 ország 177 könyvszakértőjét kérdezte, hogy megtalálja minden idők legjobb gyerekkönyveit. A szakértők között magyarok is voltak: Szekeres Nikoletta és Cseri Anna Flóra. 

...
Gyerekirodalom

Vámos Miklósé az első magyar mesekönyv, amit mesterséges intelligencia illusztrált

Úgy tűnik, a képalkotó mesterséges intelligenciának még vannak meglepő korlátai.

...
Gyerekirodalom

Berta Ádám: A Szöszmösz történetszövésében nem ütköztem korlátokba

Berta Ádám első gyerekkönyvének hőse egy süni, aki a zöld mohavirágot kutatva nagy utazásra indul. Szerencsére nem egyedül, hiszen útitársa egy Szöszmösz nevű tündéregér. Ketten vágnak neki az ismeretlennek, kalandjaik során pedig fura és emlékezetes szerzetek egész sorával találkoznak. A mesét Agócs Írisz illusztrálta, a szerzőt, Berta Ádámot pedig most inspirációról, meseírásról és a mélyből felbukkanó fontos témákról is kérdeztük.