A Csuka-átok egy őslakos szemével mutatja meg, milyen igazából Lappföld

A Csuka-átok egy őslakos szemével mutatja meg, milyen igazából Lappföld

Elinának minden évben vissza kell térnie lappföldi szülőhelyére, hogy június 18. előtt kifogja ugyanazt a csukát a helyi kis tóból. Az élete múlik rajta. Ezúttal azonban nem a tervek szerint alakulnak a dolgok. Az idő egyre fogy, és a csuka még mindig úszik. Kiderül, hogy a lányt gyilkossággal gyanúsítják, egy rendőr is a nyomában van. Ezenkívül szembe kell néznie első szerelmével, édesanyja „szellemi” örökségével, és megküzdeni egy titokzatos átokkal. Juhani Karila könyvéből mutatunk egy részletet!

Könyves Magazin |

A Csuka-átok beszippant és elnyel, mint egy lapp mocsár; varázslatokkal és babonákkal van tele; benne a valóság a természetfelettivel keveredik: nem szokatlan, hogy egy drómó ül az autó hátsó ülésén, a polgármestert megszállja egy szellemszajkó, a víziszellem kártyázik az emberekkel, és „a népség éjszakáján” végképp bármi megtörténhet…

Juhani Karila
Csuka-átok
Ford. Bogár Edit, Metropolis, 2021, 330 oldal
-

Juhani Karila finn író, két sikeres novellagyűjtemény után a Csuka-átok az első regénye, amiben megmutatja, milyen is igazából Lappföld, egy őslakos szemével. A mítoszok és mondák újraélednek ebben a mai korban játszódó, sajátos bűnügyi fantasyben, amely 2019-es megjelenése óta számos díjat nyert. Megkapta a rangos Jarkko Laine-díjat, a Kalevi Jäntti-díjat és a Tähtifantasia-díjat is, továbbá jelölték a finnországi The Tolkien Society irodalmi díjára, valamint 2021 tavaszán a Lappföld Irodalmi Díjat is elnyerte.

Juhani Karila: Csuka-átok (részlet)

1

A szerencsétlen eseménysorozat oda vezetett, hogy Elinának minden évben június 18. előtt ki kellett fognia a csukát a tóból. 

Az élete függött ettől.

Elina június 14-én vágott neki autóval, amikor északon az ár biztosan levonult, és a tóba be lehetett menni gumicsizmában. Korán indult, és egész nap vezetett. Minél messzebbre jutott, annál kevesebb város, benzinkút és falu volt az út mentén. A fák is egyre alacsonyabbak lettek. Végül a falvak is eltűntek. Csak az erdő maradt.

Néha-néha egy kanyar mögül szemből felbukkant egy autó. Elina olyankor nagyot fékezett. A szembejövők kézjelekkel mutatták, hogy haladéktalanul meg kellene fordulnia.

Az útpadka mellett egy tábla figyelmeztetett: 40 kilométer múlva az adatforgalmi összeköttetések megszakadnak.

Elina egy nagyjából ötven méter széles határövezetbe érkezett, amelyet teljesen lecsupaszítottak. Közepén egy fehér őrbódé állt magányosan. Az út fölött le volt eresztve a sorompó. A lány odakormányozta a kocsiját a sorompó elé.

A bódé nyitott ablakán kihajolt egy szürke egyenruhás, szemmel láthatólag unatkozó határőr. Sötét izzadságfolt terjengett a hóna alatt. Bent a bódéban zúgott az asztali ventilátor. Elina letekerte a kocsi ablakát, és köszönt a határőrnek. Az azonnal litániába kezdett. Azt mondta, a finn állam nem tanácsolja, hogy továbbmenjen. Amennyiben mégis folytatja az útját, minden biztosítás hatálya megszűnik, és ő egyes-egyedül felel saját magáért.

– Én odavalósi vagyok – válaszolt Elina.

A határőr kinyújtotta a kezét, a lány átadta a személyi igazolványát, a határőr pedig megnézte. Ránézett Elinára, aztán megint a kártyára. Visszaadta a kártyát, és közölte, hogy látta már őt korábban is.

– Aha – felelte a lány.

– Pokoli meleg van – mondta a határőr. Azzal megfordult, hogy megnézze a bódé falán a hőmérőt. – Huszonnyolc fok árnyékban – kiabálta ki.

– Hűha!

– Sose vállaljon állami állást! – tette hozzá a határőr.

– Oké.

– Na. Hát akkor jó utat!

A sorompó felemelkedett, Elina elköszönésképpen integetett egyet, majd továbbhajtott.

A határövezet után az erdők újra megjelentek az úttest mindkét oldalán. Az út maga üres volt. Rálépett a gázra.

A verekedésben eltört a jobb lábának egyik ujja, ami most nagyon fájt.

A sarkkörön túl Elina elkezdte figyelni a visszapillantót, és ellenőrizte az út szélét. Ha a padka mentén sötét formákat látott, lelassított, míg biztos nem lett abban, hogy csak farönkök vagy gyökerek. Bekapcsolta a rádiót. Minden csatornán a rekordmelegről, bozóttüzekről és áradásokról beszéltek.

Egy kiszélesedő résznél leállította az autót, az erdő felé fordult, és csendben állt, szemét lecsukva. Két gerendát képzelt maga elé, amelyek a lélegzet ritmusára emelkedtek és ereszkedtek fel és le. Emelkedtek, ereszkedtek.

A szúnyogok pedig minden megállásnál egyre többen lettek.

Elhagyta Kuikkaniemit, és nem is pillantott a folyó meredek partja felé. A templomosfalu úgy bukkant fel az erdő közepéből, mint valamiféle álom. És el is tűnt, mint egy álom. Este tízkor érkezett Vuopióba. A nap még magasan volt, és a világot régi újságokhoz hasonlóvá színezte, sárgává és elhasználttá. Elina jobbra kanyarodott a híd felé, majd lassan áthajtott rajta. A szélesen hömpölygő folyó csillogott a napfényben. A híd után balra fordult, és a folyó mentén az otthona irányába tartott.

Az utolsó kanyar előtt balra van Asko és Efraim háza, aztán Pöllö nyaralója. Az ablakok sötétek voltak. Elina megtette az utolsó egyenes szakaszt. A végében egy tábla jelezte: Közút vége. Bekanyarodott Ylijaako udvarába. Négy épület tartozott ide. Az öreg szauna, apa gyerekkori otthona, más néven a régi oldal, a lakóépület és az istálló. Magas nyárfák sora szegélyezte az utat az udvarban. Elina leparkolt az istálló előtt, és kiszállt a kocsiból. Hallotta a szúnyogokat és a szőlőrigó mámoros dallamait. Meg a fenyőpinty egykedvű, szinte életunt hangicsálását. 

A meredély szélén egy fenyő magasodott az öreg szauna és az istálló között, mint valami őrtorony a két világ, a száraz földterület és a mocsár határán, félrebillenve a mocsár felé, amely a meredek part aljában terült el vizenyősen, türelmesen.



Reggel Elina nagy zajra ébredt. Felkelt, kinézett az ablakon, és meglátott egy kakukkot. A nyárfán ült, kakukkolt, jelezte az élőknek a hátralévő éveket. Aztán elhallgatott, amikor Elina megjelent az ablakban, és el is repült.

Aztán az üres nyárfát nézte, átgondolta a napi tennivalóját, a csuka kifogását.

Éjjel a régi szobájában aludt. Volt benne egy ágy, egy könyvespolc, egy asztal meg egy szék. És semmi más. A ház többi részét odaadta Pöllőnek, hogy használja.

Leült az ágy szélére. Tenyerével megsimította a haját, ő maga borotválta le géppel három milliméteresre.

A hajvágás a rituálé része volt.

Kinyújtotta a jobb lábát, és nézegette a nagyujját, amely feketéllett, és be volt dagadva. Rosszabbul nézett ki, mint amilyennek érezte. De valamit tenni kell vele.

Kibicegett a folyosóra. Balra volt a nappali, amelynek a falaira Pöllö madarak élőhelytérképeit, vándorlási útvonalait, táblázatokat és vadkacsák úszóhártyáinak rajzait aggatta fel. Elina jobbra tartott, a konyhába. A fagyasztó tetejéről levette az egy héttel korábbi Lapin Kansa példányát, letépett belőle egy csíkot, a papírt pedig a fájó és a szomszédos lábujja köré hajtogatta. A szekrényben talált ollót, levágott vele egy darab textiles ragasztószalagot, megszorította a papír szélét, és összeragasztotta az illesztésnél. Igencsak masszív csomagocska lett.

Visszarakta az ollót a helyére. A szekrény ajtaján egy tereptérkép volt, amelyen Pöllö ceruzával kereszteket tett azokra a pontokra, ahol drómókkal találkozott.

Elina feltett egy kávét, kinyitotta a szellőzőablakot, és kinézett rajta. Este nem evett semmit, de ez megszokott dolog volt. Mindig az étvágya ment el elsőként. Az udvaron ugyanolyan madarak zajongtak-zsibongtak, mint tizenöt évvel korábban. Fenyőrigók, barázdabillegetők, fecskék. Ugyanazoknak is néztek ki, de persze más egyedek voltak. Megtöltötték az udvart, a fákat és az épületeket. Ha kinézett valaki az udvarra, és csak a madarakra gondolt, azok bizony mindenfelé ott voltak. A fecskék úgy röpültek ki az istálló padlásának ablakán, mint valami sugárhajtású gépek. A rigók ferdén csűrtek fel a magasba. Néhanapján dermedten a helyükön maradtak, és erősen hunyorítva lehetett csak megállapítani, vajon egy sárgolyó van-e az égen, vagy egy rigó.

Megitta a kávéját, és törékenynek, elesettnek érezte magát. Az apja valaha ugyanezen a helyen ült, keresztrejtvényt fejtett, amikor a padlón karmok kaparászását hallotta. Apa odapillantott, és meglátott egy menyétet. Úgy nézett a szemébe, mintha ő lenne a ház valódi gazdája.

– Mégis honnan tudja egy ilyen jószág, hol van az ember szeme? – csodálkozott apa.

Az anyja temetésén Elina megkérdezte az apjától, miért kellett a házat a mocsár mellé építeni.

Apa azt mondta, hogy a rokonsága mindig is itt lakott, ezen a helyen, és hogy anyának ez az elhelyezkedés kifejezetten tetszett.

Mielőtt férjhez ment, anya alaposan ellenőrizte a vidéket. Térképet készített a környékről, belerajzolta az eljövendő házukat, vagyis ezt a házat, mégpedig kelet–nyugat irányban úgy, hogy a lakórészt mintha vízmértékkel illesztették volna a helyére. Anya elmagyarázta, hogy így az épület kiegészíti az ábrát, amelynek más részei a tájban már készen voltak. A folyó, az erdő és a hegyek. 

Apa anyát bámulta. Az apró asszonyt, akinek rövidre nyírt, hollófekete haja, kicsi, szénfekete szeme volt, amely nem tükrözte a fényt. 

– Hát… – mondta apa. – Miért is ne?

Annak idején együtt építették fel a házat. Egyszintes lett, hosszúkás. Egészen más, mint a többi ház a faluban, amelyekben a nagy lakóépület közepén állt a sütőkemence. Ebben az épületben egyáltalán nem volt kemence. Az a kis konyha, amelynek az asztala mellett ült most Elina, a lakást keresztülszelő folyosó része volt, annak a nyugati végében volt a nappali, keleti végében pedig a kazánház.

– Mint a vezérlőhelyiség és a motor – mondogatta apa Elinának gyerekkorában. – Űrhajót építettünk neked.

Éjszakánként a lány ébren feküdt az ágyában, figyelte a falakból meg a tetőből hallatszódó dobogást, dübörgést. Azt képzelte, hogy a hang az űrhajó motorjaiból jön, amelyek a sötétben lökték előre a hajót. Valójában a zajt az üreges falak belsejében szaladgáló egerek okozták. Már az első tíz év során majdnem az összes szigetelést kiették a falakból, így aztán apa telente reggeltől estig kénytelen volt újabb és újabb fahasábokat hurcolni a kazánházba.

Nyaranta az egereket méreggel irtották, vagy egérfogóval kapták el. Apa egyszer olyan csapdát készített, amelyet az egerek vonulási útjában a földbe ásott. Az üregbe beletett egy üres uborkásüveget, azt aztán félig megtöltötte vízzel. Az egerek rohangáltak, aztán belepottyantak az üvegbe. Reggel anya kiszedte a döglött rágcsálókat az uborkásüvegből meg az egérfogókból, a tetemeket ráhajította a földbe vájt pince kidudorodó tetejére, a füzikék és málnabokrok közé.

Az esti szürkület idején Elina, anya és apa a szaunában ücsörögtek, és a forró gőzzel teli helyiség ablakán keresztül nézegették, ahogy érkeznek a gatyáskuvikok meg a karvalybaglyok, megjelennek a vadetetésre használt mezőrész mögül, és szállnak rá a pince kerek tetejére.

Kapcsolódó cikkek
...
Könyves Advent

A randizás új tudománya, avagy miért a nőkön múlik

Jon Birger Kezdeményezz! című könyve új, bátor stratégiákat ajánl a társkeresésben, szórakoztatóan és meggyőzően kombinálva a tudományos kutatási eredményeket a valós életből vett sztorikkal. Mutatunk belőle egy részletet!

...
Könyves Advent

Archetipikus szereplők, modern családi dinamikák és identitáskeresés Tasnádi István Héraklész regényében

Tasnádi István  Helló, Héraklész! című kötete egy képes regény az ógörög szuperhősről: friss, olvasmányos gyerekkönyv, ami nem csak szemelvényeket mutat be a görög mitológiából, hanem teljes történetet mond el. Mutatunk belőle egy részletet!

...
Könyves Advent

A balett világa a rivaldafényben és a függöny mögött

Haszán Míra Spicc / pipa című regénye egy különleges világ kulisszák mögötti életébe enged betekintést, ahol a balett szépsége mellett a megfelelésvágy, az anorexia is része a táncosok életének. Mutatunk belőle egy részletet!

TERMÉSZETESEN OLVASUNK
...
Zöld

Elszáll az agyad: tudományos, közgazdasági és filozófiai non-fictionok 2024 tavaszán

Hogyan látja az ember képzelőerejét Csányi Vilmos? Hogyan alakul át a világ, ha a politikai és hatalmi játszmák kiterjednek a világűrre? Miért kannibál a kapitalizmus? Hogyan dolgozik az idegsebész? És mit gondol az elidőzésről napjaink sztárfilozófusa, Byung-Chul Han?

...
Zöld

Mikor hasznos az AI az irodalomban, és miért nem cseréli le soha az embert?

A japán Rie Kudan megkapta hazája legjelentősebb irodalmi díját, majd elárulta, hogy a szöveg egy kis részét a ChatGPT nevű chatbottal generálta. Az eset nyomát áttekintjük, hogyan alakult az elmúlt két évben nagy nyelvi modellek és az irodalom viszonya, hogyan látják ezt az írók, valamint hogy mikor lehet hasznos eszköz az AI az írás során.

...
Zöld

Összekapaszkodva zuhanni – Így alakíthatod a klímagyászt felszabadulássá

Jem Bendell Mélyalkalmazkodás című, nagy port kavaró tanulmánya után új könyvében azt ígéri, hogy nemcsak segít szembenézni a klíma, és így a mai társadalom elkerülhetetlen összeomlásával, hanem a szorongás és a gyász megélése után segít új, szilárdabb alapokon újraépíteni az optimizmusunkat, életkedvünket. 

Hírek
...
Beleolvasó

Erdős Virág verseiben nem válik szét a közélet és a magánélet ‒ Olvass bele!

...
Beleolvasó

Karin Smirnoff noirjában egy temetéssel válnak csak igazán sötétté a dolgok – Olvass bele!

...
Szórakozás

5 dolog, amiről jó, ha tudsz, mielőtt nézni kezded A háromtest-problémát

...
Hírek

Káprázatos lett az Álom luxuskivitelben gyémántokkal kirakott példánya

...
Hírek

Philip K. Dick egyik korai sci-fije új fordításban jelenik meg

...
Szórakozás

Nick Cave-dalok, Varró Dani-versek és Háy János-illusztrációk [PROGRAMAJÁNLÓ]

...
Szórakozás

Az éhezők viadala sztárja memoárban emlékszik vissza hat évtizedes pályafutására

...
Hírek

Megtalálták Kosztolányi Dezső első Byron-fordításának teljes kéziratát

...
Hírek

Vitézy Dávid: Esterházy Péter otthona helyén ne legyen társasház

...

Ezt senki nem mondta – Oltai Kata: A család olyan, mint egy falka

...

A Szegény párákban Frankenstein, a szex és Mary Shelley is a ma nőjéről beszélnek

...

Ezt senki nem mondta – Nádasdy Ádám: Lássa az a gyerek, hogy én is ember vagyok

Olvass!
...
Beleolvasó

Erdős Virág verseiben nem válik szét a közélet és a magánélet ‒ Olvass bele!

Háborúban hallgatnak a múzsák? Erdős Virág verseiben nem hallgatnak, hanem ordítanak. Olvass bele az Eltérő tartalomba!

...
Beleolvasó

Karin Smirnoff noirjában egy temetéssel válnak csak igazán sötétté a dolgok – Olvass bele!

Titkok, erőszak és szektákhoz hasonló légkör: Karin Smirnoff könyvében egy gyászoló testvérpár küzd a szeretetért és az elfogadásért. Most elolvashatsz belőle egy részletet.

...
Beleolvasó

A Petri-díjas Rékai Anett kötete egy párkapcsolat függő játszmáit mutatja be

A kamaszkor lezárásáról és az önálló élet indulásának fázisairól szólnak a Petri-díjas Rékai Anett első kötetének szövegei. Olvass bele!

...
Nagy

„Miért kéne egy írónak apolitikusnak lennie?” – színészek és rendezők Csurka István drámáiról

90 éve született Csurka István. Ebből az alkalomból olyan színészekkel és rendezőkkel beszélgettünk, akik szerepeltek a színdarabjaiban és/vagy rendeztek tőle valamit. Andrási Attila, Koncz Gábor és Szilágyi Tibor válaszai.

Szerzőink

...
Könyves Magazin

Ezt senki nem mondta – Oltai Kata: Úristen, örökre itt lesz

...
Sándor Anna

Kitakarja a politikus a szépírót? Elővettük Csurka István drámáit [Csurka 90]

...
Sándor Anna

Ujgur költőnek lenni önmagában politikai tett Kínában, és akkor még nem írtál memoárt

A hét könyve
Kritika
Ujgur költőnek lenni önmagában politikai tett Kínában, és akkor még nem írtál memoárt
...
Podcast

Ezt senki nem mondta – Oltai Kata: Úristen, örökre itt lesz

Új podcastunk címe Ezt senki nem mondta!, a meghívott írókkal Ott Anna beszélget a gyereknevelés és az alkotás kapcsolatáról. A negyedik rész vendége Oltai Kata.

SZÓRAKOZÁS
...
Szórakozás

A legújabb Bűn és bűnhődés egyelőre nehezen találja az irányt

Dosztojevszkij nagy klasszikusát, a Bűn és bűnhődést Gáspár Ildikó adaptálta színpadra az Örkényben. Vannak erős pillanatai, mégis hiányérzetünk maradt.

...
Szórakozás

Most vagy soha! – Petőfi Sándorból hiányzik a nagypöcs-energia

Ápolt arcszőrzetek, tengernyi sár és pompás díszletek. Lóth Balázs Petőfi-filmje klasszicista képregénydramaturgiát követve mondja fel március 15. történetét, de esélyt sem ad arra, hogy azonosuljunk a hőseivel.

...
Szórakozás

Az Oscar-díjas American Fiction beavat egy bonyolult gyászfolyamat részleteibe

Cord Jefferson első játékfilmje nyerte a legjobb adaptált forgatókönyv kategória Oscarját. Utánajártunk, melyik regény volt az alapanyaga, és eláruljuk, hogy tetszett nekünk a Magyarországon egyelőre csak a Prime Video kínálatában elérhető mozi.

Gyerekirodalom
...
Gyerekirodalom

Orczy Mimi ezúttal Párizsban nyomoz egy eltűnt műkincs után – Olvass bele!

Folytatódik Ruff Orsolya kalandregénye, melyben a tűzrőlpattant báró Orczy Miminek egy francia bűntényt és eltűnést kell felderítenie.

...
Gyerekirodalom

Elhunyt a Babar könyvek szerzője

Laurent de Brunhoff festő és mesemondó, aki Babarról, az elefántkirályról szóló képeskönyvsorozattal lett híres, 98 éves volt.

...
Gyerekirodalom

10 nyuszis mesekönyv húsvétra és azon túl

Az édes tapsifülesek kiskorú rajongóinak és szüleiknek élő nyuszi helyett inkább gyönyörű gyerekkönyveket ajánlunk.