Bödőcs Tibor 2018-ban egyszer már elnyerte a Libri közönségdíját (az Addig se iszik című kötettel), de ettől még 2022-ben simán duplázhat a Mulat a Manézzsal (olvass bele), amely a tavalyi ötvenes listánkon is helyet kapott. Bödőcs szatirikus világából ismerős kontúrok sejlenek fel, pedig egy képzeletbeli helyen járunk, egy cirkuszbirodalomban, amelynek központi alakja és mozgatója a teljhatalmú Luigi, az az autoriter figura, aki mindennek tetejébe még küldetéstudattal is rendelkezik. A hatalom origója ő, akinek persze szembe kell néznie az elkerülhetetlennel is, ám ez a könyv nemcsak róla szól, hanem mindazokról, akik őt éltetik. A gyémántlóan szónokló vezért alattvalói ugyanakkor másnak sem látják, mint szigorúnak, de igazságosnak, szerénynek és puritánnak, és Luigi szerint ez így van jól, fáradságos kormányzásáért pedig kijár neki az ünneplés („Cirkuszhaza harmincéves évfordulóját, legeslegújabb Újjászületését, Luigi King újabb és újabb eljöveteleit fogja ma ünnepelni pazarlón.”).
Interjúnkban Bödőcs elmesélte, hogy igazi kihívás volt számára a regényben a túltolás, nem túltolás kérdése: „Ez egy szatírának készült, viszont ha reagálok a világban tapasztalható populista tendenciára és parodizálom vagy kielemelem annak jellemzőit, akkor azt el kell túlozni, ahogy Luigi mondhatná: egy pöttyet. Csakhogy már egy eleve nagyon torz és giccses, furcsa jelenségről van szó – ha még jobban elemelem, előfordulhat, hogy nagyon túl lesz spilázva. De talán nem lett. Vagy ha igen, legalább jól áll neki”.
Az életünk maga a giccs. Bár elsőre merész állításnak tűnik, de ha abból indulunk ki, hogy a közbeszédet nemzetközi szinten is egyre inkább átitató populizmus igazából nem más, mint a politika giccses változata, már nem is vagyunk olyan messze a valóságtól. Bödőcs Tibor új, ÉV KÖNYVE listánkra is felkerült regénye, a barokkosan túlírt cirkuszbirodalomban játszódó Mulat a Manézs (ITT tudsz beleolvasni) ennek a cseppet sem újkeletű, autoriter rendszerek felépítését és működtetését megalapozó jelenségnek adja szatírikus látleletét, ami nem csupán a hatalommal soha betelni nem tudó uralkodó osztály, de az őt éltető nép elé is tükröt tart. A könyv kapcsán többek között a család és politika viszonyáról, hatalmi mámorról, nemzeti nincs-élményről beszélgettünk a szerzővel.
Fotó: Valuska Gábor
Tovább olvasokA regényt az őszi Margón mutatták be, ahol Bödőcs elmesélte, hogy itt számára a giccs volt fontos, a politikában ugyanis szerinte a populizmus jelenti a giccset. Arra is rájött, hogy a giccs igazából mindig egy tőről fakad, a hazugság az alapja, és akár az idill, akár a rémisztgetés irányába megy el, a lényeg, hogy nem valós problémákkal foglalkozik. A „felsorolásmámornak”, a halmozásnak azért is volt szerepe a könyvben, mert a giccs a túlzásról is szól, illetve belőle is következik, így tudta ábrázolni, amit akart. „Szerzőként barokkosabb, manieristább vagyok.”
A populizmusról, a giccsről és a felsorolás mámoráról is szó esett tegnap a Margón, Bödőcs Tibor új könyvének bemutatóján. A Mulat a Manézs a humorista harmadik könyve, amelyben jubileumra készülődik Hettikánia cirkuszbirodalma, Luigi King uralomra jutásának harmincadik évfordulóját ünnepli a nép. A szatirikus regényről Nagygéci Kovács József kérdezte a szerzőt.
Fotó: Posztós János
Tovább olvasokA jelenleg alkotói szabadságát töltő Bödőcs szatírává írta a valóságot, kicsavarta hétköznapi furcsaságait, feszegette határait, majd végeredményben az olvasóra bízta, hogy a Mulat a Manézs közben sírjon vagy inkább nevessen rajta.
