Milyen lenne, ha lenne tengerünk? – többek közt ezzel a gondolattal is eljátszott Bödőcs Tibor új könyvében, a Mulat a Manézs margós bemutatója pedig – néhány színes stresszlabda kiosztása után – ennek a résznek a felolvasásával indult. A burjánzó szóvirágokkal és felsorolásokkal teli gondolatkísérlet után jött csak a színpadra „az est hoppmestere”, Nagygéci Kovács József. Nagygéci elmondta, Bödőcs Tibor írói pályája 2017-ben indult és az Addig se iszik, valamint a Meg se kínáltak után ez a harmadik könyve. Az első kérdése arra vonatkozott, hogy mi is a könyv műfaja.
Bödőcs Tibor új könyvének Luigi King a főszereplője, aki fura keveréke Berlusconinak, Trumpnak, Orbánnak, Castrónak. A Mulat a Manézs megmutatja, milyen egy Cirkuszhazában élni. Olvass bele!
Tovább olvasokBödőcs Tibor elmesélte, hogy a szerkesztőjével, M. Nagy Miklóssal fél évig gondolkodtak, hogy milyen legyen a következő könyve. Ő szatírát szeretett volna írni és ebben többek közt Karl Kraus Az emberiség végnapjai című drámája inspirálta. A végeredmény mindenesetre egy szatirikus regény lett („faktosoknak majd hosszabban kifejtjük”). Nagygéci szerint a könyv családregényként is olvasható és a Meg se kínáltaktól főként abban különbözik, hogy itt sok szereplő van. Bödőcs azt mondta, fontos volt neki, hogy polifonikus legyen a regény, hogy „minden pisztoly a saját hangján szóljon” (lásd.: A Jó, a Rossz és a Csúf). Először abból indult ki, hogy szerette volna a showbizniszt bemutatni, eredetileg egy rendezvényszervező lett volna a főszereplő, ez ment át aztán egy ősibb, archetipikusabb karakterbe és így született meg Luigi King, a cirkuszigazgató.
A beszélgetés során felmerült, hogy a stand-uphoz képest mennyiben más egy regény szerkesztésének folyamata. Bödőcs azt mondta, reméli, hogy a stand-upok is jobban szerkesztettek, amióta ír, az írásban pedig hasznosítani tudja azt a koncentráltságot, amit a stand-upnál. „Erősíti egymást a két tevékenység.” Bevallotta azt is, hogy a szerkesztés során volt egy nagy felfedezése, ami nagyon megkönnyítette a munkát számára, méghozzá, hogy rájött, lehet keresni a wordben (ezért nagy tapsot kapott). Arról is beszélt, hogy a feedback kérdése az írásnál fontos, mert ugye akkor nincs közönsége, nem tudja hogy eldönteni, az emberek min sírnak vagy nevetnek. Éppen ezért kell egy-két „tesztpilóta”, aki most M. Nagy Miklós volt, illetve Kabai Dániel. Elárulta, hogy először a könyv vége, a bulijelenet, a jubileumi parti volt meg, később ez bővült ki egy egész napos cselekménnyé.
Bödőcs Tibor legújabb könyvéről, a Mulat a Manézsról mesélt Gulyás Mártonnak, a Partizán videójában, amelyből kiderül az is, hogy a humorista mivel ajánlaná a kötetet Orbán Viktornak.
Tovább olvasokMint kiderült, a Mulat a Manézs mögött komoly előtanulmányok állnak. Bödőcsre saját elmondása szerint egyébként is jellemző, hogy folyamatosan gyűjt és figyel. Itt most a giccs volt számára fontos, a politikában ugyanis szerinte a populizmus jelenti a giccset. „Gazdag nyelvi szőtteseket is olvastam” – tette hozzá, kezdve Szentkuthy Miklóstól egészen Joyce-ig. A készülésben fontosak voltak még számára a diktátorregények, amelyeknek a dél-amerikai irodalomban nagy hagyománya van („nálunk nem annyira, még…”). Nagygéci a regény egyik jellemzőjeként az enciklopédikusságot említette, Bödőcs azt mondta, ez nem annyira enciklopédikusság, inkább a felsorolás esztétikuma izgatta, és ebben a tekintetben Umberto Ecótól A lista mámora volt rá nagy hatással. De a populizmusról is sokat olvasott (pl. Szilágyi Ákos: A populista, A kékek és a zöldek). Arra is rájött, hogy a giccs igazából mindig egy tőről fakad, a hazugság az alapja, és akár az idill, akár a rémisztgetés irányába megy el, a lényeg, hogy nem valós problémákkal foglalkozik. A „felsorolásmámornak”, a halmozásnak azért is volt szerepe a könyvben, mert a giccs a túlzásról is szól, illetve belőle is következik, így tudta ábrázolni, amit akart. „Szerzőként barokkosabb, manieristább vagyok.”
Nagygéci hangsúlyozta, hogy mindezzel együtt egy életszerű, jól közlekedhető világ az, amit Bödőcs a regényben felépített. Bödőcs ezzel egyetértett, fontos volt számára például, hogy Luigi King karaktere emberi legyen, hogy a hibáival és erényeivel együtt ismerjük meg a cirkuszigazgatót, az ország vezérét. „Van benne egy kis rajzfilmszerűség, de hát az életünkben is van, nem?” – tette hozzá, mondván, hogy bár Luigi „egy gyökér”, azért mégis ember, sajnálni is lehet őt, például amiatt, ahogy a családja bánik vele, vagy azért, mert megöregszik. Arról is szó volt, hogy az öregedés, az utódlás kérdése fontos a könyvben, ahogy az is, hogyan próbálja meg igazolni Luigi a teljhatalmat, amit birtokol. Bödőcs itt elmondta, hogy a populisták jellemzője, hogy a népre hivatkoznak, de ez is egy giccses nép-verzió. A könyvben csak egyvalaki szembesíti a cirkuszigazgatót a valósággal, ez pedig egy utcaseprő (szerinte ez az, ami kimarad a „néppel” iszogatós Facebook-videókból). Bödőcs Tibor szerint egyébként nem a sztori, hanem a nyelv a lényege a könyvnek. Ezt igazolandó felolvasott egy részt, ami a „cirkuszgasztronómiáról” szólt, bár kissé szabadkozva hozzátette, hogy ezt még a „royal wedding” előtt írta, amikor még mit sem tudtunk a homár-mangó krémfreshről és az ázsiai wagyubélszínről.
A felolvasás után még a narrátor szerepe került szóba. Bödőcs elárulta, hogy először cinikusabb hangnak indult az elbeszélő, később úgy döntött, hogy legyen inkább kollaboráns. Ihletforrásként a Trimalchio lakomáját említette, a haveri kapitalizmus, meg a kinevezett gazdagok témája kapcsán pedig egy Lölős-Andikás vicc is elsült, aminek nagy taps volt az eredménye. Végül a nép és az idomár viszonyáról és az emberek felelősségéről esett szó. Bödőcs szerint a nép hozzáállásában az apátia, a „lehetne rosszabb is” hozzáállás az alap, emellett pedig a gyermeki lét, az etetést, itatást, szórakoztatást igénylő tömegként jelenik meg, bár vannak néma lázadók is. A Mulat a Manézs narrátora egyébként nemcsak, hogy közel áll Luigihoz, de a gondolatait is ismeri. Bödőcs ennek kapcsán is a spanyol nyelvű irodalmat említette, például Márqueztől A pátriárka alkonyát. Szerinte saját tapasztalata is van erről az archetípusról, meg hát azért van az irodalom, hogy megtudjunk olyan dolgokat, mint hogy, mi van a diktátorok fejében.
